Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-03-15 / 6. szám

Több mint hatezer kilométer választ el bennünket a Szovjet Közép-Azsiától. Szinte végtelen ez a távolság, majd­nem olyan nagy, mint azok a változások, amelyeken ezek az országok az utolsó 35 év alatt átestek. Idestova azóta áll fenn az öt közép-ázsiai köztársaság és ezek közül kettő különös figyelmet érdemel. Kazach­­sztán, hatalmas kiterjedésű sztyeppéivel, hegyóriásaival, sivatagszerű pusztaságaival és a legtermékenyebb termőfölddel, vala­mint a dicső történelmi múlttal rendelkező és nem kevésbé nagy jelennel bíró Üzbeg­isztán. Itt uralkodott valaha végtelen birodalma fölött Tamedán, Ez a táj már hat évszázad­dal ezelőtt hires volt egyetemeiről és csil­lagvizsgálóiról. Innen szuimaznak az Ezer­egyéjszaka mesebeli hercegnői, bölcs kán­jai és dzsinjei. Az első európai, Vámbéri Ármin, aki saját szemével látta a gyönyörű palotákat és a nép nyomorát, pesti egye­temi tanár volt. 1860-ban indult útnak ke­letre és kalandos utazása folyamán számos veszélytől fenyegetve álruhában, kóbor der­visnek öltözve járta keresztül-kasu! a hír­hedt bucharai emír földjét. Élményei 1864- ben jelentek meg könyvalakban. 1. Egy dicső múlt öröksége az élénk színű majolikával ékesített gyönyörű történelmi épületek. 2. Az öregebb közép-ázsiai lako­sok jellegzetes öltözéke a tarka halát és a. fehér turbán. 3. Az ódon Buchara, a félelmetes hírű emír egykori székhelye, ahol évszázadokon keresztül 52 méter magasságból taszították a mély­ségbe a halálraítélteket, (öegmip éá ma Korunk turistája már három nap alatt teszi meg ezt az utat és a kóbor dervis álruhájára sincs szüksége. Mégis a mai utazót is ugyanúgy meglepi a sok látnivaló, mint a múlt századbeli elődjét. Szovjetázsia arculato rendkívül tarka és vonzó. A leg­feltűnőbb számunkra az a változás, amely itt a középkort az atomkorszaktól, a múltat a jelentől megkülönbözteti. Megcsodáljuk az ódon mecsetek gyönyörű cirádáit, a mi­naretek karcsú tornyait, a turbános örege­ket, miközben a hátunk mögött vígan csilin­gel a villamos, fejünk fölött a magasban lökhajtásos gépmadarak zúgnak, a szállodá­ban pedig a televízió legfrissebb műsora vár ránk. Csodálattal figyeljük a bazárok méhkasszerű forgalmát, az ódon teaházak meghitt csendjét és alig hinnők, hogy az előttünk álló öreg már a ma embere, hiába viseli ősi öltözetét és hisz abban, hogy „Allah az egyetlen és Mohamed az ő leg­kedvesebb prófétája." A fia azonban már tanár a műegyetemen, a lánya pedig az üzbég Tudományos Akadémia Keleti Inté­zetének az igazgatója. Unokái kétségkívül pionír-kendővel a nyakukban oroszul és angolul tanulnak az iskolában. Ez az igazi arca a nagy szovjet föld e távoli sarkának. És így az ős közép-ázsiai mondák és le­gendák se tudják elhomályosítani e föld nagy jelenét, ahol az ódon, remek paloták maradványai szomszédságában új városré­szek emelkednek, fölöttük a televízióállomás karcsú árbocával. írta és fényképezte: Alena Sourková.

Next

/
Oldalképek
Tartalom