Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-03-15 / 6. szám

btmdtiydjuhk ügye... Rossz tanulmányi eredmények Gyakran egészen kétségbe esve panasz­kodnak egyes szülők, hogy gyerekük „vissza­maradt". Minden osztályban találhatók ne­bulók, akik előbbre vannak és olyanok, akik viszont elmaradtak az osztály átlaga mögött. A szülők ezeket az összehasonlításokat rendszerint a gyerek által hazahozott osz­tályzatok alapján állapítják meg. Rendsze­rint arra is nagy súlyt helyeznek, tud-e cse­metéjük kívülről verseket szavalni vagy va­lamit eiőénekelni, kevesebbet törődve azzal, mit kezdeményez a gyerek saját jószántá­ból, és hogyan viselkedik más, egyivású gye­rekekkel szemben. A legtöbb esetben ez helytelen. Ha a gyerek az iskolában nem tart lépést osztálytársai átlagával, odahaza gyorsan ítélkeznek fölötte: lusta vagy korlátolt. Óvakodjunk attól, hogy a lustaságot fá­radtsággal, esetleg túlterheltséggel tévesz­­szük össze. Nagyon gyakran a körülmények okozzák a gyerek nem kielégítő tanulmányi eredményeit, ami azonban nem jelenti azt, nogy korlátolt lenne. Gondoljunk azokra a kisdiákokra, akik a konyhaasztal sarkán kénytelenek elvégezni feladatukat, amellett még kisebb testvérükre is felügyelniük kell. Ilyen esetben azután ne csodálkozzunk, ha a feladat hibákkal lesz tele. Hiszen kép­telen figyelmét az iskolai feladatra összpon­tosítania és ugyanakkor a kis gyerekre is vigyáznia. Iskolai füzete se lesz ilyen eset­ben a legkifogástalannbb, mert ha csak egy pillanatra nem vigyáz, a kicsi zsíros, lekvá­ros ujjacskáival vagy a kezeügyébe kerülő ceruzával maszatólja be idősebb testvére nehezen végzett feladatát. Költözködés, új iskola, egy más tanító, a kedvenc iskolatárs kiválása az osztályból is kizökkenthetik a gyereket lelki egyensúlyából és a követ­kezmények nem egyszer nyilvánulnak meg a rosszabb tanulmányi eredményekben. Tu­domásul kell venni, ha egyes gyerekek ne­hezebben szoknak hozzá az új, meg nem szo­kott körülményekhez. Szidás és panaszkodás ilyen esetekben semmit se használ. Vannak gyermekek, akik mindenben las­súak. Az étkezés, az öltözködés és levetkőzés lassan megy. Természetesen lassabban is Írnak és minden feladat — legyen az az is­kolában vagy odahaza -< tovább tart mint más gyereknek. Ezért úgy tűnik nekik, hogy a feladat, melyet az osztálytársak - ha nem Is jobban - de gyorsabban végeznek el, olyan nogy megterhelés számukra, hogy azt nem képesek elvégezni. Félelem vesz erőt rajtuk, idegesek lesznek, elvesztik étvágyu­kat. A'félelemnek az az érzése, hogy felada­tukat nem tudják elvégezni, állandó ideg­­feszültségben tartja őket. lermészetesen ezzel nem állítjuk azt, hogy egyes gyerekek tényleg ne volnának lusták és nem voínának-e képesek jobb eredmé­nyek elérésére. De mielőtt Ítélkeznénk fe­lettük, figyeljük őket és igyekezzünk rájönni az indító okokra. Ha a gyerek tanulmányaiban elmarad, nézzük át feladatait, mennyi a mindennapi tanulnivalója és próbáljunk segítségére len­ni. Ennek a segítségnek azonban nem sza­bad elfajulnia oly módon, hogy például a szülők egyike gyermeke mellé ülve igyek­szik megmagyarázni a számtanleckét, majd türelmét vesztve maga készíti el azt. A gye­rek tétlen nézőként keveset tanul meg és másnap az iskolában még mindig nem érti számtani feladványát. Ezen ne is csodál­kozzunk. Ha valaki gyermekével akar fog­lalkozni, ne legyen türelmetlen. A felnőttek által elkészített feladatok csak növelik a gyerek zavartságát. Az otthoni nevelés egyáltalában nagyon fontos, mondhatnánk döntő befolyást gya­korol azokra a sikerekre vagy balsikerekre, amelyeket a gyerek az iskolában arat. Van­nak túl igényes szülők, akik gyermekeiktől elvárják, hogy mindig a legjobb osztályzat­tal jöjjenek haza az iskolából é$ búzgósá­­gukban gyereküket teljesen idegessé te­szik egy-egy feladat elvégzése előtt. Fenye­getésekkel, Ígéretekkel, különböző tanácsok­kal azt érik el, hogy a feladat a kisdiák szá­mára az utálat vagy a félelem tárgyává lesz. Sok szülő gyakran személyes sértésnek, sú­lyos bantalomnak tekinti, ha a gyerek egy­szer kivételesen nem „egyest" hoz haza. Olyan gyerek pedig, akitől szülői megköve­telik, hogy külön szorgalom árán még egy verset vagy dalt tanuljon meg kívülről, idő­vel a magasabb osztályokban már aligha lesz jó tanuló, mert a sok memorizálás ki­fárasztja. A gyerek megszűnik önállóan gon­dolkozni. A másik véglet is káros. Ha t. i. a szülők nem foglalkoznak gyerekük iskolai problé­máival, ha nem érdekli őket, elkészíti-e fel­adatait és meg vannak-e a gyerek lehető­ségei azok elkészítésére (hely és nyugodt légkör), akkor az nehezen tanulja meg mi is a munka, nem tanul, mert nem érti a MUNKA fogalmát. A testi fogyatékosságokban szenvedő gye­rekekről se feledkezzünk meg. A rosszúl látó vagy halló, kisebb-nagyobb beszédhibákkal küszködő gyerekekről, azokról, akik feltűnően ügyetlenek vagy egyéb hibában szenved­nek. Mindezek a gyerekek orvosi kezelésre szorulnak. A kezelést pedig bízzuk lehetőség szerint olyan orvosra, aki már egész kicsi koruk óta ismeri őket és szemüveggel, talán mandulaműtéttel vagy ortopédikus tornával, esetleg más kezelés segítségével igyekszik átvészeltetni a gyerekkel a nehézségeket. És ha mindezek után a szülők is megteszik a magukét, amennyiben gyermekük részére megfelelő légkört teremtenek, a tanulmányi eredmények minden bizonnyal rövidesen megjavulnak. 12 S. F. 1 ЫчШШш3 — Három kisgyermekem van. Iván kilenc­éves, Julika hat, Istvánka most lesz kettő. Férjem fűrésztelepen dolgozik, szépen ke­res, de erősen iszik. Fizetéskor és az előleg kifizetésénél mindig leissza magát, s a pénznek a felét sem adja haza. Persze, gyermekeimet nem tudom rendesen táplálni és ruházni. A vállalat vezetőségét kértem, hogy fizetését, vagy legalább egy részét adják nekem, de azt mondták, hogy ezt nem tehetik férjem beleegyezése nélkül, ő pedig hallani sem akar erről. Nagyon el vagyok keseredve. Mit csináljak, hogy férjem ne ihassa el a keresetét? Hiszen különben jó ember, szereti a családját, de gyenge az akarata és ha utólag meg is bánja, még­sem tud ellenállni az italnak, ha pénz van a zsebében - fejezi be levelét N. Károlyné. Az alkohol mértéktelen fogyasztása öl, butít és nyomorba dönt. Sok szépen induló családi élet jut a szeszesitalok korlátlan fo­gyasztása miatt zátonyra. Ezt meg lehet és meg is kell akadályozni és ez elsősorban a feleség, az anya feladata. Törvényes in­tézkedéseink támogatják őt ebben a törek­vésében. A vállatnak igaza van abban, hogy al­kalmazottja fizetését még a feleségnek sem adhatja oda férje beleegyezése nélkül. Ezen azonban hatósági határozattal lehet változ­tatni. A házastársak ugyanis családjogunk értel­mében kötelesek egymást kölcsönösen tá­mogatni és segíteni (családjog 15 §), vala­mint gondoskodni gyermekeik ellátásáról és neveléséről. Az anya, aki három kisgyerme­ket gondoz, ezen kötelességének teljes mér­tékben eleget is tesz és így az apa köteles­sége az anyagiakról gondoskodni (család­jog 39 §). N. Károlyné esetében tehát a bí­róság kötelezheti a férjet, ha közös háztar­tásban is élnek, hogy necsak a gyermekek eltartására és nevelésére, hanem az ő eltar­tására is fizessen egy bizonyos összeget. Ennek nagyságát a bíróság a férj keresete szerint állapítja meg és a feleség kérelmére a fizetésből le is tilthatja. Sőt polgárjogunk értelmében azt az egyént, aki a szeszesita­lok mértéktelen fogyasztása következtében nem képes ügyeiről megfelelően gondos­kodni, önrendelkezési jogától is meg lehet fosztani (polgárjog 15 és 16 §). Ez esetben a kinevezett gondnok - aki most már lehet a feleség is - rendelkezik az egész fizetés­sel. SZEMLÉLTETŐ OKTATÁS SZÜLŐKNEK Nekem van igazam! Nekem van igazam!

Next

/
Oldalképek
Tartalom