Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1957-02-15 / 4. szám

T&úktoeos 6ti

Berreg a motor, a megtisztított és megolajozott gép nekiindul és csikorogva megáll.

— Még egyszer nézze át a féket, mert ha hirtelen lefékez, ugrik a gép, — mondja Gábler Mária, az ebedi traktorosbrigád vezetője.

A traktoros szó nélkül hozzákezd a fék javításához.

Gábler Mária 1951-ben került a köbölkúti gépállomásra, ahol letette a traktorvezető-vizsgát. Egy évi szorgos munkája után brigádvezető-iskolába küldték. Négy éve dolgozik Ebeden mint a köbölkúti gépállomás brigádvezetője. Amikor ráköszönünk, mosolyogva felénk fordul.

— Egy pillanatra várjanak, mindjárt elintézem a dolgom.

— Télen is ilyen sok munka van a brigádközpontban ?

— Van bizony. A műhelyben és az irodában. Most készítjük az egészévi munka és az anyagellátás tervét. Itt van a szerződéskötések ideje. Munkaszerződést kötöttünk az egységes földművesszövetkezetekkel. Az önálló gazdálkodók kilencvenöt százaléka géppel arat a nyáron. Persze a keskeny földsávokon nem tud dolgozni a kombájn, csak az önkötözőgép.

A brigádba hat traktor és három kombájn tartozik. Kilenc traktoros és hat kombájnos dolgozik velük, felváltva.

A munkaidény megkezdésekor a munkamenet is megváltozik a brigádban. Hajnalban kiadom a tankoláshoz szükséges üzemanyagot. Minden traktoros megkapja a munkaparancsot. Utána kimegyünk a határba az előtte való napi munkát ellenőrizni. Felkeressük munkahelyükön a dolgozókat, nincs-e segítségre szükségük, nem történt-e bajuk a gépeknek.

Lány létére hogyan tudja a munkafegyelmet megtartani tizenöt férfi között 5 kérdezzük.

— Nem olyan nehéz dolog az. Minden egyes traktorosnak megvan a maga beosztása. Napi munkájukat minden reggel pontosan kijelöljük. A munka minőségét és mennyiségét minden nap ellenőrizzük és ennek alapján kapják fizetésüket.

Helytelennek tartom azoknak a lányoknak a gondolkodását, akik velem együtt traktoristáknak tanultak és otthagyták a gépállomást. Habár jelenleg nincs is szükség lánytraktorosra, mégis nagyon fontos, hogy ebben a munkaágazatban is dolgozzanak asszonyok. Az én elgondolásom szerint úgy volna helyes, ha a lányok továbbra is tanulnának traktorosoknak és megismerkednének a gépállomáson létező gépek szerkezetével. Ha nem szükséges, hogy a traktoron maradjanak, helyezzék őket más, nőknek

való munkába, amely helyeket ma férfiak töltenek be. Azt hangoztatják, hogy nincs szükség női traktoristára, mert van elég férfi. Ez nem fedi a valóságot, mert még ma sem tudunk minden traktort két műszakban kihasználni a traktoristahiány miatt. A nappali műszakba elkelne a női segítség.

Kezet szorítunk a derék, munkájára rátermett lánnyal, aki pár perc múlva felzúgatja a megjavított traktor motorját. L. E.

Matyimé beváltotta

Mint a felbolygatott méhkasban, zúgott a sárkányi kastély falai között a szövetkezeti közgyűlés, így rászedtek bennünket.

Jó, hogy a szemünket ki nem lopták.

— Ami volt, az volt emberek. Most azonban újból kell kezdenünk. A rossz, hanyag vezetők leváltása után új vezetőséget és csoportvezetőket kell választanunk.

— Bizony. Legfontosabb dolog az, hogy keménykezű és hozzáértő állattenyésztési csoportvezetőt válasszunk.

— Ugyan ki vállalja el, amikor a szövetkezeti vagyon széthurcolásakor keveset gondoltak az állat állomány takarmányára.

— Majd én elvállalom, ha ti is jónak látjátok! — szólalt fel özvegy Varga Ilona határozott hangon. — Ismertek jól, a szövetkezet megalakulása óta mint sertésgondozó dolgoztam. Szerettem a munkám és az állatokat, melyek a kezem munkája nyomán szaporodtak. Nagyon rosszul esett, amikor láttam, hogy az állatok takarmánya egyre kevesebb, pedig jó termés volt a határban. Az a gaztett háborított fel legjobban, hogy egy éjszakR az elnök tudtával 40 darab sertést hajtottak el a tanyáról!

A szövetkezet régi vezetősége fel akarta bomlasztani a szövetkezetét és be akarta bizonyítani, hogy a'szövetkezeti gazdái - kodás hátrányos. Azt ők is tudták, hogy a jó szövetkezet alapja az állattenyésztés, ezért, még ha lehet, itt több kért tettek mint egyebütt. A szabotálók vezetője, Hédi János, az egyik gyűlésen azt mondotta, hogy ők egy süllyedő hajó kormányosai. Ez nem igaz. ők a süllyedő emberek és mi ezt a hajót elvezetjük a céljához.

A megjelent tagság tapssal fogadta a bátor vállalkozót, akinek a beszéde reményt keltett bennük.

Ez a gyűlés 1955 novemberében zajlott le. Akkor még Varga Ilona maga sem tudta, hogyan fogjon a nehéz munkához. Csak azt tudta, hogy cselekednie kell.

Első dolga volt, a még megmaradt takarmányt beosztani, hogy egész télen kitartson. Tavasszal bőven vetettek takarmányt és silóztak nyáron, hogy egész éven legyen mit etetni.

Az első, a legnehezebb évben is szép eredményt értek el az állattenyésztés terén. A szövetkezet régi vezetőségének rossz gazdálkodása folytán sohasem tudták a beadást teljesíteni.

A múlt évben a jó takarmányozás következtében a tejtermelésben is kiváló eredmények születtek. Teljesítették az 1956. évi és az elmaradt 55-ös évi tejbeadást . Ezenfelül még hatezer liter tejet adtak be szabad áron. Teljesítették a húsbeadást és a gyapjútermelést, az elmúlt évekhez mérten negyven kilóval növelték.

Varga Ilona,asárkányiegységes földművesszövetkezet állat tenyésztési csoport vezetője mögött egy nehézségekkel teli év áll. Előtte pedig még több munka. Ez a munka azonban napról-napra több örömöt hoz saját maga és a szövetkezeti tagság számára.

Ilona asszony lányai nagyon büszkék édesanyjukra, aki özvegyen, minden gonddal megküzdve, nevelte őket, és a bajba jutott szövetkezetét sem hagyta magára.

Egy év alatt nem lehet mindent jóvá tenni, amit a lelkiismeretlen emberek hat év alatt szétromboltak. Varga Ilona azonban nem csügged, igaz — szénfekete hajába egyre több ezüstszálat sző a gond. Ezek az ezüstszálak nagy kincset jelentenek a sárkányi szövetkezet tagjainak, és Ilona asszony két szép gyermekének. Lévai) Erzsébet

9