Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1957-02-15 / 4. szám

f’l. -V'.-?M-Js... 4ЬЛ» . -figr i*flr*“ • Túl vagyunk a határon, Becs felé robog az autóbuszunk, fel­élénkül mindenki. Velem együtt sokan a felszabadulás óta elő­ször látogatnak nyugatra. Ba­ráti látogatást viszohzunk. Az Osztrák Békevédők vendégei leszünk, akik közül többekkel már őszinte barátságot kötöt­tünk ittlétükkor. Ahogy egyik bécsi barátnőnk mondotta: „szerelem az első látásra!“ Tudtuk, hogy barátok vár­nak, mégis szorongó érzésekkel léptünk Becs utcáira — hisz a magyarországi tragikus esemé­nyekben egyik főszereplő volt Ausztria. Szinte hajszoltuk ma­gunkat, hogy minél többet lás­sunk, tapasztaljunk és lehető­leg átfogó képet kapjunk Becs­ről, amely ma nemzetközi góc­pontja a kapitalista világnak. Bées belső negyedei már a régi rendezett patinás jelleget vették fel ismét. Az Opera, a Ring, az új Földalatti, a Volks­­theater, a történelmi események színterévé vált Belvedere, a. Burghof, mind méltóságteljesen a régi szépségükben fogadnak. A külvárosokban még nem tá­volították el teljesen a háború nyomait, különösen a volt szov­jet zónában tapasztalható ez legjobban. A kapitalista főváros fényei A város külső képéhez szoro­san hozzátartoznak a csábító kirakatok, amelyeknél lépten­­nyomon megálltunk. Hisz sok felől ez volt az útra valónk: „szédülni fogtok a sok gyönyö­rű holmi láttán és milyen ol­csók.“ Valóban gyönyörűek a kira­katok és amint mondják, min­den kapható, ami „szemnek, szájnak ingere!“ A legfinomabb minőségű..dolgok, óriási válasz­tékban. Hiába, az erős verseny­ben, aki nem akar elbukni, annak minden erejét és fantá­ziáját bele kell vetnie a kenyér­­harcba! Mindent a bel- és kül­földi magántőke tart kezében. Gyorsan tájékozódunk. Az élel­miszernem olcsó, kivéve a gyar­matárut! A technikai cikkek, összehasonlítva a mi piacunkat, sokkal drágábbak (rádió, jég­szekrény, robot, villanyfőző, stb.), a gyapjú szövetek, szőr­mék olcsóbbak. Azonban, ami a dolgozó nép legfontosabb napi szükséglete: gyermekcipő, gyer­mekruha, férfiing, térdharisnya, cipő, — sokkal, de sokkal drá­gább. Például egy kockás flanell férfiing 102 silling, egy térd­­harisnya 39 sillingtől (nem gyapjú), gyermekcipő 90 silling, nyakkendő 50-től 90 sillingig, a villamosjegy 1.90 silling, stb. Mindezt a reálbérekhez viszo­nyítva számítottuk át, A kiszol­gálás nagyon udvarias, a cso­magolás ízléses, mutatós. Reggeltől késő estig ismer­kedtünk Béccsel és a legelőke­lőbb utcákon sem láttuk azt a megjósolt „nagy“ eleganciát. Autók ezrei futnak, alig tudnak valahol leállni, valószínűleg a tehetős emberek nem járnak gyalog. A járókelők átlaga na­gyon szerényen öltözik, szük­ségleteit részletre vásárolja és a Kárntner-Strassera vagy a Ring-re a lakosság nagyobb része nem is teszi a lábát -— nem hogy ott vásároljon. árnyai A nagy konjunktúra és ide­genforgalom ellenére a munka­­nélküliek száma százötvenezerre rúg, 60.000 embernek nincs la­kása, barakkokban és vágón­­lakásokban kínlódik. A város alig épít. Egy kétszobás lakás lelépési díja 25.000 és az egy­szobás lakásé 15.000 silling. A fejlett és nagy hagyomá­nyokra visszatekintő kultúra sem a széles néptömegeké. Egy jegy az Operába vagy a Volks­­theaterba 50 silling. A könyv nagyon drága. Színházpremiér, mozi, hangverseny a vagyono­sok és külföldiek kisajátított szórakozása. Ha az adott lehetőségeken belül is az osztrák főváros mai kópét érzékeltetni akarjuk, be­szélnünk kell az odatódult és ott tömörült magyar menekül­tek ezreiről. Jól felöltözve, sze­rénytelen hangoskodófukka) mindenütt magukra vonják a figyelmet. A kávéházakban, esz­presszókban főként magyarok ülnek. Nagyon népszerűtlenek már. A bécsi dolgozók rovására, ha munkát juttatnak nekik, 1—2 hét múlva eltűnnek mun­kahelyükről, mert a „Szabad Európa“ nem ezt ígért* nekik. Természetesen a beígért na­gyobb dollársegélyből nem lett semmi. Amíg az osztrák munka­nélküli 17 silling munkanélküli­segélyt kap, a magyar „mene­kült“ 25 sillinget, lakást, kosz­­tot és ingyen utazik a villa­moson. A rengeteg érdekes élmény között a legszebb volt az oszt­rák békeharcosokkal és haladó erőkkel való találkozásunk. — Gyönyörű típusú emberekkel ismerkedtünk meg, akik áldo­zatkészen és sokkal nehezebb körülmények között, mint mi, védik a békét. Az osztrák nő­szövetség jelenlegi legfőbb cél­kitűzése, hogy a magyar gyer­mekeket visszajuttassa anyáik­hoz és már szép sikereket értek el ezen a téren. A közös kultúrestén, ahol a bécsi honfitársaink szórakoztat­tak kultúrműsorral, olyan szí­vélyes és baráti légkör alakult ki, amely mély tartalmat adott a búcsúnál elhangzott száz és száz „Freundschaft“ (Barátság) szónak. Túri Mária áüagyaíNőy Országos lanácsánah köszönőlevele a Csehszlovákiai Ni izloiiiai Sizolfságához Kedves Barátnőink-. Szeretnénk mégegyszer megköszönni azt a barátságot és áldozat­­készséget, amellyel a nehéz napokban segítségünkre siettek. Barátaink együttérzése és támogatása most mindennél többet jelent számunkra. A Hárshegyi ,,Béke“ leányotthon számára kapott gyönyörű aján­dékokat átadtuk az intézetnek 1957. jan. 7-én. Sajnáljuk, hogy nem láthatták azt az örömet és meghatottságot, amellyel az intézet vezetői és a kislányok az ajándékokat fogadták. A fényképek, amelyeket mellékelünk, halvány visszfényét adják csak a kis ünnepségnek, amelyen az átadás történt. Az intézet igazgatónője és a gyerekek maguk is megköszönik értékes küldeményüket. Az ajándék másik részét Rácalmásra (Fejér-megye) és Pilisre (Pest m.) visszük ki az ottani leányotthonokba. A munka lassan megindul. Új nőmozgalmat — nem nőszervezetet — szervezünk, amely elsősorban szociális, egészségügyi, kulturális kér­désekkel és a nők sajátos problémáival foglalkozik. Ebben a munkában is nagy segítséget jelent számunkra a szolidaritás, amellyel a külön­böző országok asszonyai felénk fordultak. Az Osztrák Demokratikus Nőszövetség folytatja nagysikerű gyűjtését, a Bolgár Főbizottság egy magyar nődelegációt hivott meg, hogy vegye át gyűjtésük eredményét. A Szovjet Nőbizottság egy bölcsőde felszerelését küldi, a Belga Nő­­szövetség is küld csomagot. Sürgönyök, levelek jönnek a világ minden tájáról, a barátság és együttérzés üzenetét hozva. Ez bátorítás nekünk, egyben arra kötelez, hogy kiérdemeljük barátaink bizalmát és segítségét. Mégegyszer nagyon köszönjük a Csehszlovákiai Nőbizottsáy és a szlovák nők kedves ajándékait. Boldog új ével és sok sikert kívá­nunk munkájukhoz. Meleg szeretettel: BODONY1 Pálné, titkár. Minden téren őszintén arra törekszünk, hogy az egyenjogúságot megvalósítsuk! (Lenin)

Next

/
Oldalképek
Tartalom