Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-02-01 / 3. szám
щ гш о т ф щ е A férfiak ée legények mellett mindenütt ott voltak az asszonyok és leányok is, és elmondhatjuk: jóval többen mint az előbbiek. Nehéz volna most sorra venni, ki milyen munkahelyről érkezett, ki milyen tűzhely melegét hozta magával. Egy azonban bizonyossá vált: a nép alkotó kedvét, ä tiszta művészet utáni vágyát, örömét, mint tavasz avirágot nyitotta ki megváltozott életünk. A népművészeti seregszemle nemcsak azt a célt szolgálta, hogy mérlegeljük, mennyit tettünk egy esztendő alatt, hanem azt is, hogy a hagyományokat őrző és alkotó fiatalok megismerjék és megszeressék más vidékek, tájak szokásait, és azokat, akik e vidékek, tájak művészetét, elhozták Losoncra: az embert, egymást. Losoncon az ünneplő közönség töltötte be a bírálóbizottság tisztségét. Elsősorban a sok forró taps nyújtott hitelt arra, hogy népművészetünk betölti hivatását. — Jól indul.-— Szép a kezdet. —Ezt mondták az összeverődő tenyerek. Szép a kezdet annak ellenére, hogy záróünnepélyen voltunk. Mégis, mi is annak tartjuk; szép kezdetnek. Többéves munkánk eredményét mérhettük le, mégis csak jó indulásnak érezzük, mert a látottak arról győznek meg bennünket, hogy ahol ennyi az érték, akad ott kétszer annyi is. Meg aztán nehéz is méricsgélni az egyes műsorszámokat, amikor 1 a szív nagyon hajlandó arra, hogy csak dicséretet és köszönetét mondjon mindenkinek, aki énekével, hegedűjével, táncával őrömet szerzett. A mérőeszközök is túl érzékenyek, amikor művészeti alkotásokat kell megmérniük. A táncok ritmusát, a dalok harmóniáját elsősorban a szív. 1. Kopasz Csilla, Tardoskedd 2. Kovács Béla (Terbegec) eiterázik. 3. A pozsonypüspöki csoport: ,,Regruta búcsúztató“. 4. Tornaijai csoport: ..Szék tánc“ 6. Rimaszombati csoport: ..Leány kérő“. 6. Cibulka Gabriella, Komárom 7. Kassa kerület tánccsoportja 8. Rimaszombati csoport: „Csárdás“. 0. Та rdoskeddiek:,,Fonótánc' ‘. Foto- VÍM az érzelem méri le és hiába okoskodik az ész, ez egyszer nem ő a győztes, és ha végül mégis segítségül hívjuk az értelem erejét, nagyon keveset mondhatunk el azonfelül, amit elmondtak ők, akikről szólni kellene. (Folytatása lö-ik oldalon)