Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1957-12-15 / 24. szám

... A gyermek' jellemének kifejlődésében fontos a rendezett családi élet.

A serdülő korban ne hagyjuk a gyermeket: mayára, hanem állandóan foglalkoztassuk.

Fogjunk össze minden egyes nevelési kérdésben a pedagógusokkal, az iskola, nevelőintézetek, napközi otthonok stb. kéz a kézben haladjanak, míg az ifjúság az új szellemtől nincs átitatva.

Bízzunk az ifjúságban! Hangsúlyozom, hogy feltétlen szükség van az ifjúságba vetett bizalomra, ez az előfeltétele, hogy boldog, okos és akaraterős legyen.

Turcianska M.,

pedagógus és irodalmi történész

A gyermek beleszületik egy családba és evvel már meg is kapta menlevelét egész életére. A családnak van a gyermek lelkiiletére a legmélyebb hatása. A gyermekkorban átélt események kitörülhetetlenül vésődnek be lelkűkbe. Nincs nagyobb szerencsétlenség a gyermekre nézve, mintha az a két lény, akit a természet törvényei értelmében legjobban szeret, tisztelni akar, akik viszonylagos gyengeségében számára az erőt képviselik, egymást maró, gyűlölő gyenge teremtményeknek ismer meg. Nincs az ajándékoknak az a tömege, amely csak egy kicsit is ellensúlyozhatná azt a rombolást, melyet az ilyen szülők gyermekük életében okoznak. Később az élet kiformálhatja jellemét, lehet belőle híres tudós, nagy sikerű művész, de kiegyensúlyozott boldog ember soha.

És néhány szót a gyermek tiszteletlen viselkedéséről. Ugyanazok a szülők, kik gyermekükkel szemben a legnagyobb hibákat követik el, panaszkodnak, hogy gyermekük tiszteletlen. Rendjén volna a tényállást minden esetben szétboncolni, és tüzetesen megvizsgálni az esetet, de általánosságban az a meggyőződésem, hogy a tiszteletet nem lehet követelésekkel kierőszakolni, hanem ki kell érdemelni. Hogyan? Először is igaz önfeláldozó, okos szeretettel, másodszor példás magaviselettel és harmadszor azon a magaslaton kell állni, mely a gyermek érdekében a szülő helye. Ne akarjunk mindenáron a gyermek pajtása lenni — ezt megtalálja társai között is —, de ne is basáskodjunk fölötte, mert ez alattomos viselkedésre kényszeríti. A szülő legyen a gyermek számára egy biztos pont, melyre támaszkodni lehet. Érezze a gyermek a? erőt, jóságot, megbízhatóságot, melyet külön-külön megtalál másokban is, de együtt az ő számára csak a szülőben összpontosul.

A szülő legyen erős tölgy, mely támaszt nyújt az élet heves viharaiban, aki nem mutat fáradtságot, ha segítséget kér tőle valamelyik családtagja, akinek a gyermek nem teher, hanem ünnepet jelent számára a vele való együttlét. Aki tehát nemcsak világrahozta, hanem ő maga is következetesen tiszteli gyermekét. Szerető szívvel, de erős kézzel vezeti, átadja neki tapasztalatait, elrendezi felmerült problémáit. Egyszóval tiszteletreméltónak mutatkozik gyermeke előtt. Nem kell ehhez műveltség — ez természetesen nagy előny —, de kell hozzá született becsület, kitartás, emberi tisztaság, egyszóval tiszteletreméltóság. Ha a szülők ilyenek lesznek, akkor nem kell majd megkövetelni a tiszteletet, csak elfogadni.

Tapasztalatból tudom, mert ilyen volt az én áldott jó apám.

Sirnkó Margit

... Gyermekeinkre ma jellemző a koraérettség. A szülők, akik a bápi teliz írni s idején a inunkásgyermekek nehéz életét élték, azt tartjuk: „Amiben nem lehetett részünk nekünk, mindazt hadd élvezzék gyermekeink. Azt, atnltőf az élet megfosztott engem,.megadom gyermekeimnek.“ «

Azzal, hogy gyermekeinket túlsók örömben részesttjük, megfosztjuk őket a legnagyobb örömtől. Végül Is nem tudják, mit szeretnének. Ha már az embernek mindene megvan, ha már nines semmi kívánsága, akkor az élet már nem is nyújt örömet számára. A legnagyobb örömet az nyújtja, amiért harcolnunk kell, amit az ember saját erejéből elér. Gyermekeink ma úgy jutnak mindenhez, mint vak tyúk a szemhez amint a közmondás is tartja — és ezzel a legnagyobb örömtől fosztjuk meg őket. Ezen el kell hogy gondolkozzunk. Ebből származik az a sok nehézség, amelyre gyermekeink nevelésével kapcsolatban panaszkodunk.

(A. Zápotockv)

. . . Mindenekelőtt a szülők kötelessége még abban az esetben is, ha mindketten dolgoznak, gyermekeikkel foglalkozni. Figyelniük kell gyermekeik jellemének fejlődését, és abban az esetben, ha valami nem tetszőt észrevennének, azonnal kérjék a tanító segítségét vagy pedig a szülői értekezleten hozzák fel a dolgot. Természetesen úgy. hogy a gyermekből ne váltsa ki a megszégyenítés érzéséi, mert a nyilvánosan megszégyenített gyermek alattomos lesz.

Mindenekelőtt a szülőknek kell jó példát mutatni, illetve jó példával a gyermekre hatni. 4

Ha tudnák az egymást meg nem értő szülök, hogy milyen lelki eltompultságot. tőlük való lelki elidegenedést idéznek elő a közöttük előforduló, talán gyakori veszekedések, durva szavak esetleg verekedések, vagy becsmérlő szitkozódások, jobban vigyáznának magukra, mert az ilyen családból kerülnek ki a bűnözésre hajlamos fiatalok, És a „büntetve volt“ szomorúi bélyege kíséri őket egész életükön át,

Néhány szót még a válni akaró szülőkhöz, hogy próbáljanak más kivezető utat találni a kettőjük közötti meg nemértésből, mert a gyermekek azok, kik ilyenkor a legtöbbet szenvednek. Az elvált szülők gyermeke lelkileg nyomott, két malomkő között őrlődő emberpalánta, ki végül is a sok súrlódás következtében tönkre megy és soha nem lesz belőle már az, akinek pedig egy kis megértéssel lennie kellett volna, jól nevelt, az életnek örvendő, egészséges lelkű, örömmel dolgozó, tiszteletet ébresztő erős jellem.

Csöllei Lászlóné, a Tesla rádiógyár dolgozója, népbírósági tag.

Ifjúsági nevelési probléma? Valóban mindenki ügye s ha segíthetek, szívesen hozzászólok.

Már kiesi korában kell a gyermeket kötelességtudásra nevelni és vele a jót, szépet és hasznosat megszerettetni. Szóval az alapnevelés a legfontosabbik rész, mert ez irányítja őt cselekedeteiben és élete útján. A jó alapot pedig egyedül csak a szülő adhatja meg. Ezzel nemcsak a gyemnek későbbi iskolai nevelését köny - nyítik meg a szülők, hanem a tanítók és tanárok helyzetét is.

Nálunk például, a mi családunkban nincs nevelési probléma, mert ezt már régen megoldottuk. A mi családunk egy kis állam a nagy állam keretén belül, ahol szintén törvények uralkodnak, melyeknek családunk minden tagja köteles magát, alávetni.

A két nagyobb gyermeknek (8 és 12 éves) részt kell vennie a háztartási munkákban is. Rendesen esténként vacsora után beszéljük meg mindegyikünk otthoni másnapú munkabeosztását. Férjem mindennap kikérdezi a gyermekeket, hogy mit tanultak, mit csináltak. Felülvizsgálja, hogy készek-e az iskolai feladatok. Pedig hát férjem mint vasesztergályos nehezen dolgozik, de jut ideje a gyermekekkel való törődésre, sőt esténkénti szórakoztatásukra is. Sokat beszéli nekik mostanában a Szovjetunió technikai vívmányáról, a műholdról. Én is szívesen hallgattam, míg varrogattam vágj' stoppoltam. A mi gyermekeink érzik és tudják, hogy mi. szülők, legjobb barátaik közé tartozunk.

Horváth AI ária.

villamoskalauznő. 4 gyermek anyja