Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-12-15 / 24. szám
Ш 1 А 1 Щ Palinak Télapó karácsonyra repülőgépet hozott. Tgen nagy volt az öröme. Hát még mikor édesapja egy csavart forgatott meg a gépen, és az elkezdett körbe repülni a szobában, örült csak igazán. Nem is tette le kezéből egész este. Karácsony estére való tekintettel megengedték szülei, hogy tovább maradhasson fönt mint máskor. Nem is volt ő álmos, már hogy is lehetett volna, mikor édesapja olyan érdekes és csodálatos dolgokat mesélt neki ma az égitestekről, csillagokról, holdról, napról, üstökösről,- de főképp arról a műholdról, melyet a. szovjet tudósok azért röpítettek fel a világűrbe, hogy kifürkésszék az ottani élet titkait. Tágranyitott szemekkel, szinte lélegzetét visszafojtva figyelt minden egyes szóra. No, de végre mégis csak le kellett feküdni, persze a repülőgépet is magával vitte ágyába, úgy aludt el a repülőgéppel karjában. Egyszerre csak azt érzi, hogy ül a repülőgépen és száll a magasba. — Hova repülsz ilyen későn kisfiú ? szólította meg a viharfelhő. — Én a műholdat megyek megkeresni — válaszolta Pali. — Nem tudnád megmondani, hogy merre kering most? — Én nem érek rá, sietős az utam — mondotta a viharfelhő —, de ott van a bárányfelhő, ő ráér és útbaigazít. Pali tovább repült a bárányfelhőhöz és megkérte, hogy mutassa meg neki az utat a műhold fejé.> — Ne menj most kisfiú figyelmeztette őt a bárányfelhő —, a viharfelhő ma nagyon mérges. Csak akkor repülj tovább, ha ő már lecsendesedett. És valóban nagy vihar tört ki oda fönt. Pali megijedt és megingott a repülőgéppel. Ha a bárányfelhő el nem kapja, bizony lezuhant volna. Azonban a vihar hamar lecsendesedett, és ő tovább repülhetett. — Mindig csak felfelé — irányította őt a bárányfelhő. Ütközben egy csillagot kérdezett meg, hogy el ne tévedjen. Én nem tudom az utat felelt a csillag —, de ott van Vénusz, az a ragyogó nagy csillag, ő biztosan útbaigazít. Pali tovább repült a Vénusz felé. — Ide küldtek hozzád, hogy te tudod az utat a műhold felé. Nem mutatnád meg nekem ? — Miért keresed te a műholdat ? — kérdezte Vénusz —, hisz az nagyon messze van tőlünk, oda talán el sem jutsz. Pali nagyon elszomorodott és sírva mondotta. hogy ő azért szállt fel repülőgépével, mert meg akarta nézni közelről a műholdat. 6 is olyan tudós szeretne lenni, mint amilyenek a Szovjetunióban vannak, és édesapja azt mondotta,este. hogyha valaki olyan nagy tudós akar lenni, annak a ta nulást már egész kicsi korában kell elkezdenie. Kérve kérte Vénuszt, hogy mutassa meg neki az utat a műhold felé. Vénusz megsajnálta Palit, de miután ő maga sem tudott segíteni, a Mars csillaghoz küldte. — És merre van a Mars? — kérdezte Pali. Látod ott azt a hosszú fehér utat ? Az a tejút — adta meg a felvilágosítást Vénusz —, azon kell végigrepülnöd és akkor eljutsz a Marshoz. De az út nagyon hosszú ám, még repülőgéppel is, azért megkérem majd a Göncölszekeret, hogy vigyen át téged a tej úton. Pali nagyon csodálkozott, és szinte sértődötten mondotta: — Hát egy szekér hamarabb ér oda mint az én új gépem ? — Nem szekér az — válaszolt oktatóan Vénusz - , hanem az egyik csillagcsoportnak a neve. Alig magyarázta ezt Vénusz, máris ott voltak a Göncölszekérnél. Pali rászállt repülőgépével együtt és villámgyorsan száguldottak végig a tej úton. Egyszerre csak Pali egy fényes pontot vett észre a távolban, amely egyre nagyobbodott és közeledett. Palit nagyon elfogta a félelem. — Ne félj! — nyugtatta meg a Göncölszekér , ezt a fényes, száguldó csillagot, amely most felénk közeledik, nálatok a földön üstökösnek nevezik. Sok ilyen üstökös csillag van itt, még sokkal nagyobb és gyorsabb is mint ez. De Palit már nem lehetett bátorítani, mert az üstökös, hosszü fényes farkával úgy rohant feléjük, mintha el akarta volna őket nyelni. Még egy pillanat és végünk van! kiáltott fel rémülten Pali. Az üstökös már ott is volt előttük. Borzasztó erős fényt és kibírhatatlan forróságot sugárzott ki testéből. Pali nagyot sikoltott és . felébredt . Az ijedtség még ott volt szemében, mikor édesanyja megsimogatta és megkérdezte, hogy miért sikoltott oly nagyot? Pali erre elmesélte álmát, hogy fönt járt a csillagok között. Csupán azt sajnálja, hogy a műholdat mégsem sikerült meglátnia. Édesanyja megvigasztalta, hogyha majd felnő, igazi nagy repülőgépen mehet a Szovjetunióba és tanulhat az ottani tudósoktól. De addig még nagyon-nagyon sokat kell tanulnia, mert ha valaki léi akar jutni a létra legmagasabb fokára, a feljutást a legalsóbb foknál kell elkezdenie. Jövőre már az iskolába fogsz járni, és ez lesz a legalsó fok. Hogy feljutsz-e a legfelsőbb fokra, az egyedül tőled, erős akaratodtól és szorgalmadtól függ majd. Nusi néni
