Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-12-15 / 24. szám
TjÓlii eöhii készülünk * 1Ö Г A táncórák nemcsak a lányok részére jelentenek izgalmas eseményt, de lázba hozzák a mamákat is, sőt gyakran az egész családot. Költségvetést csinálunk a ruhára, válogatunk az anyagokban, megvitatjuk a' színeket, az anyagokat és a sza bást. Ha a családban idősebb lányok is vannak, leggyakrabban az ő régi ruháik esnek áldozatul, mert ezeket átvarrják és mindjárt kész az új báli ruha. Gyakran sor kerül azonban az édesanya esküvői ruhájára is. Ennek ellenére azonban sokszor felvetődik az új ruha kérdése is. A színek megválogatásakor igazodjunk mindig az arcbőr, a haj és a szem színéhez. A ruha anyagát mindig esti világításnál válasszuk ki, mert a színek nagy része másképpen hat nappali világításnál, mint este. Ha ezt figyelembe vesszük, kellemetlen csalódásokat előzhetünk meg. Ha a kislány sovány válasszunk neki gallérral ellátott szabást. A gallérkát pedig elől kis csokorral élénkítsük. Ha lapos a mellkasa, a ruha felső részét, a mell alatt, bevarrásokkal díszítjük, esetleg külön, ráncolt vállrésszel élénkítjük, karcsú derekát pedig széles szalaggal hangsúlyozzuk. A vállaltat puffos ujjakkal szélesítjük. Telt vállú lányoknak jól illik -az ovális, négyszögletű vagy széles V- alakú nagy kivágás. Az ujjak kimonó-szabásban készülnek. A ruha felső része sima, és a részes szoknyát plisszírozás díszíti. A szoknya szélessége alsószoknya viselésével is kihangsúlyozható. Az alsószoknya három részre tagozódik. A legfelső rósz szinte teljesen testhez simul, a második enyhén szélesedik, míg a harmadik rész a legdúsabb. A táncruhának nem kell mindig egyszínűnek lennie. Apró virágos, kockás vagy babos minta a könnyű, habszerű anyagokon mindig nagyon kedvesen hat. Az egyszínű ruhák ünnepélyességét a finom hímzés és a kiegészítő tárgyak ízlésessége biztosítja, Gondoskodjunk azonban az arc, a kéz és a haj megfelelő kikészítéséről, valamint a kellemes, természetes viselkedésről is. Mária Beadóvá Rajzok: Tamara Brziaková
