Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-02-01 / 3. szám
Szerte az országban az egységes földművesszövetkezetekben gyűléseken tárgyalják meg a szövetkezeti tagok az alapszabályok újításait és a miniszterelnök levelét, melyet a szövetkezeti tagoknak és az egyénileg gazdálkodó földművesekhez irt. A szövetkezetben dolgozó asszonyok a gyűléseken kötelezettséget vállaltak a szövetkezetek III. Országos Kongresszusának tiszteletére: Bodolón Fiaskó Anna, Ritter Mária, Krisztián Teréz, Lóesa Ilona, Magyar Anna és Richter Katalin kötelezettséget vállaltak, hogy egy fejős tehénre tervezett 1000 liter tejhozamot 1400 literre emelik. Lackó Mária és Lackó István sertésgondozók a napi súlygyarapodást, amely a múlt évben átlag 60 dkg volt, fokozottabb gondozással 80 dkg-га emelik. 191 q hús helyett 350 q-t adnak be 120 kg-os átlagsúlyban. Szeszta: Németh Margit anyasertésgondozó a múlt évi 11 átlag malac helyett a jövő évben 12-őt választ el. Gazsi Emma, Márts Ilona a múlt évi munkateljesítményüket 20 százalékkal túlteljesítik. Komáróc: A fejőnők közösen vállalták, hogy az egy tehénre tervezett 2100 liter tej helyett a tehenek gondos ápolásával 2200 litert fejnek. Örömmel értesítjük kedves Olvasóinkat, hogy ez év január 1.-tól lapunk nagyobb példányszámban jelenik meg. Kérjük a postahivatalnál vagy a postánál a rendelést minél tlóbb feladni. Megjegyezzük, hogy az illetékes postahivatalok kötelesek a rendeléseket elfogadni. Üdvözöljük új előfizetőinket! A szerkesztőség Itf a tanfolyamok ideje Asszonyaink a Nők Országos Konferenciáját előkészítő beszélgetéseken a füleki járásban nagy érdeklődést tanúsítottak a varrási, főzési és egészségügyi tanfolyamok iránt. Ennek eredményeképpen Ragyolcon meg is alakult a Vöröskereszt, és 1957. januárjában megkezdődik a tanfolyam. A szervezésben nagy része volt a 70 éves Bracsek Stefániának, aki még ma is dolgozik a járási egészségügyi intézet szülészeti osztályán. (Eller Irén leveléből) Ha nem tetszik, írja be a panaszkönyvbe.. Napjainkban gyakran találkozunk ezzel a mondattal. Szinte kísérő jelensége életünknek. Rendszerint akkor hangzik el, mikor valamit kifogásolunk, mondjuk, mikor észrevesszük a tejcsarnokban, hogy a kiszolgálónő újságpapírba akarja csomagolni a brindzát, melynek nyomda festékéé betűi rányomódnak a fehér liptóira. Akkor visszhangzik fülünkben, mikor a hentesüzletben tiltakozunk az ellen, hogy az előirt mennyiségnél több csontot adjanak a hzíshoz, mikor az üzemi konyhában kifogásoljuk a kis adagokat, az ízetlen ételeket, a piszkos térítőkét, ha ugyan ezeket az ,,asztalhuzatokat“ 6 (rfámkáLy-u шд-у Lap&é fjügg-ávigtcidát aáLaátÜLvilz? Füleki olvásónk azzal a panasszal fordult hozzánk, hogy sehol sem lehet kapni csipeszekkel ellátott függönytartót, (karnizst), külön csipeszeket pedig egyáltalán nem. Már pedig minden háziasszony széppé szeretné tenni a lakását és ennek egyik fontos feltétele a függöny. Csipeszek híján tehát kényszereljáráshoz folyamodnak — Össze-vissza kötözött madzagokkal erősítik fel a függönyöket a karikákra. Panaszát továbbítottuk a Kereskedelemügyi Megbízotti Hivatalnak, ahonnan a következő választ kaptuk: A vaskereskedésekben kétféle függöny - tartót árusítanak. Az egyszerű gömbölyű rudakat és a laposakat. A gömbölyű függönytartókra a csipeszek segítségével erősítik fel a függönyöket, sajnos azonban, az elmúlt évben ebben tényleg hiányosság mutatkozott, mivel a termelés nem teljesítette a kereskedelem szükségletét. 1957. I. negyedében máris jobb lesz a helyzet, mert a kiszélesített termelés fedezni tudja háziasszonyaink igényeit. Ugyanakkor a hálószobákba és ebédlőkbe még jobban megfelel o, lapos függönytartó, amelyből minden vaskereskedésben megfelelő mennyiség áll vásárlóink rendelkezésére. Ezeken egy vezetőrúd és kis futóakasztók vannak. A függönyre felvarrott kis füleket — amelyeket mosásnál csak ki kell akasztani — ezekre akasztjuk. Ennek a függönytartónak azaz előnye, hogy a függönyöket zsinórral húzzuk szét. nem piszkolódiuik be tehát a kézzel való szabályozóstól. egyáltalán térítőknek lehet nevezni. Ilyenkor vérig sértve érzi magát a kritizált, arca pulykavörös lesz, nyakán megdagadnak az erek és végső ütőkártyaként kivágja az ellentromfot: — Ha nem tetszik magának, sérelmeit írja be a panaszkönyvbe Igen, a panaszkönyv az, amely napjainkban a villámhárító szerepét tölti be. Levezeti a felháborodott és vélt jogaikban sértett alkalmazottak indulatát, lefegyverzi a panaszokat felsoroló vendégek jogos megrökönyödését. A panaszkönyv az, mely porosán, érintetlenül ott fekszik az asztalon és függ a falakon, de melyet már régen nem használnak a panaszosok és nem őriznek ellen a hivatásos személyek, mert ha nem így volna, akkor bizonyára nem. utalnának olyan könnyű szívvel a panaszkönyvre az alkalmazottak, akiknek viselkedése a megrendelők, vendégek nemtetszésével találkozik. A közönség már régen meggyőződött arról, hogy a panaszkönyv megszűnt azzá lenni, amivé szogMista rendszerünk léptette elő, hogy az összekötő híd szerepét töltse be a hiányosságok mpíok orvoslása között. Legyünk csakj ászintékjéstegyük fel a kérdést, vajon ki őrzi ellenig panaszkönyv lapjain megörökített 'gmnaszbixtcés ki az, aki magára vállálfa (Жкj>jvoHaéán/zk keresztülviteléti as ei »z\ amit olyan nagyon jól tutbnrmcu/nvattieuRat felületesen végző alkalrnazjMak^&eJpjtudat ad nekik bátorságd^Moáűho^j^hfoUó mentsvárként ehhez az mondathoz folyamodjanak: „Ha nenwtetszik, írja be a panaszkönyvbef^^Bf к A yrTtfllWrlyfffiVf V?ArrK kell, állítanunk тепАеЫе1!щЩ^’\яш§я^11ф>Як1е engedjük meg, hogy semmitmtmd>'> tartozéka legyezi az üzletek, éttermek, vendéglők, üzemi étkezdék ЬегепЖШШтШ, паЧшгНнуап eszközzé váljék, mely segít a hiányosságok kiküszöbölésében az eladók és fogyasztók teljes megelégedésére.
