Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-11-01 / 21. szám
iniin""” игппШШЫ1*,и nunniciu ,« BÉKE- MIE R - M И P - PA IX- PEACE «•“»•JSÜ „ принятый ед"и°"“ совКтовъ рабочие россйскаго Съ^стьЯНскнжъ Депутатов* Солдатских*" 1в17 г. ^ Ezekben a napokban talán már mindnyájan megértettük, hogy milyen fontos elgondolkoznunk életünk folyásán. Mai élbtünk irama szinte kényszerít bennünket, hogy tekintetűnket a távolabbi jövő felé fordítsuk, azon hatalmas távlatok felé, melyek gyermekeinket várják és amelyeket bármilyen apró, látszólag jelentéktelen munkával mindnyájan elérhetünk. És éppen ez az előre vetett tekintet tudatosítja bennünk, hogy szilárd és reményteli jövőnket negyven évvel ezelőtt kemény harcával a hős orosz munkás, katona és földműves alapozta meg. Bizonyára mindnyájunk előtt ismeretes, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom azért küzdött», hogy az emberiséget ne sújtsák többé háborúk, igazságtalanságok, elnyomás, ne legyen több kizsákmányolt ember és rosszul táplált gyermek. Éppen ezért számunkra, nők számára, különös jelentősége van 1917 november 7.-ének. Ha mélyebb értelmét nézzük e nagy napnak, lehetetlen, hogy észre ne vegyük a következő napnak, november 8.-ának történelmi jelentőségét. Mit is jelent ez a nap a nők, az anyák számára? E napon terjesztette elő a két napja uralmon levő szovjet kormány a szovjet munkások és katonai szovjetek második kongresszusának megtárgyalás végett a békejavaslatot. „A Munkás- és Parasztkormány. melyet az október 24-25.-1 forradalom hozott létre, s amely a Munkás-. Katona- és Parasztküldöttek Szovjetjeire támaszkodik, valamennyi hadviselő népnek és kormányainak azt javasolja, hogy haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat az igazságos demokratikus békéről...“ Ki fogadhatta kitörőbb örömmel a szovjet hatalomnak ezt a lépését, mint a háborúban kimerült, szellemileg és testileg agyonsanyargatott munkásság. Ki fogadhatta az azonnali békekötés gondolatát nagyobb örömmel, mint a nők, akiknek a háború elrabolta hitvesüket, gyermekeiket, apáikat, testvéreiket. Azonban a békefelhívást nemcsak az orosz anyák fogadták ilyen egyhangú lelkesedéssel. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom békejavaslata Európa többi országainak asszonyait is hasonló örömmel töltötte el. A nők alkották a békéért tüntetők legnagyobb részét minden országban. Békét, gyermekeiknek kenyeret és nyugodt életet követeltek. Ez a közös ellenség — a háború ellen folytatott harc megerősítette a nők nemzetközi szolidaritásának zsenge hajtásait. Az első világháborúban szerzett tapasztalatok alapján a nők megtanulták, hogy a háború ellen csak akkor tudják eredményesen felvenni a harcot,- ha soraikat az egységes akarat és a tántoríthatatlan ellenállás erejével megszilárdítják. Ez a nagy forradalmi felismerés a Szovjetunió példájából fakadt, mert gz az állam tanította meg először az embereket arra, hogy a békét hathatósan csak akkor védhetik meg, ha ismerik a háborúig okait. A Szovjetuniónak ez a magatartása már negyven éve jelöli a békéhez vezető utat. Ézért a béke harc a szovjet emberek alapvető tulajdonságává vált, és jellemüknek legkifejezőbb vonását tükrözi. Ennek a felismerésnek jegyében alakult ki az új szovjet asszonytípus is. A szovjet nők hathatósan bekapcsolódtak országuk építésébe, mivel megértették, hogy csak ez az államforma nyújthatja nekik a legdrágábbat — gyermekeik, családjuk, hazájuk békéjét. Éz a tudat állította a szovjet asszonyokat a békeharc első vonalába. Mindezt azért is megtehették, mert teljes egyenjogúságot élveznek, és így példájukkal sikeresen hozzájárulhatnak a világ többi részén élő asszonyok millióinak öntudatosításához. Ennek a feladatnak teljesítését a szovjet nők többi, önkéntes kötelezettsége elválaszthatatlan tartozékának tekintik. A szovjet nők a második világháború előtt is céltudatosan harcoltak a fasizmus ellen. Ez a harcuk a világ összes asszonyának elismerését váltotta ki. Sokaknak megmutatta az utat, melyen haladniuk és a célt, amelyre a nőknek figyelmüket összpontosítaniuk kell. A szovjet népnek a békeharcban megvalósított alapelveit a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség is magáévá tette. Örömmel tölt el mindnyájunkat az a tudat, hogy a béketörekvéseket ma már az igazságosság és a kölcsönös segíteniakarás eszméjétől áthatott nők milliós tömegének aktív egysége támogatja. Azért fontos, högymindnyájan ezen az úton haladjunk. Naponta elgondolkozunk afelett, hogy mindent megtettünk-e a béke megvédése érdekében, és hogy nem tehetnénk-e még többet e tekintetben. Gondolkozzunk azon is, hogy gyermekeinket helyesen vezetjük-e a nemes cél felé, továbbá, hogy hozzánk hasonlóan ők is tudják-e, hogy a békeharchoz vezető utat a Szovjetunió, a szovjet nép, a szovjet asszonyok, anyák és hős fiatalok nyitották meg számunkra. 1917. november 8-án a két napja uralmon levő, fiatal, ellenforradalommal veszélyeztetett szovjet hatalom, békejavaslatában követeli: „Igazságos vagy demokratikus békét, mely után minden hadviselő országban a háborútól kimerült, elgyötört és megkínzott munkásság és más dolgozó osztályok túlnyomó többsége sóvárog...“ E felhívás megvalósítását követeli Oroszország munkásosztálya! Ma, negyven év elteltével, a szocializmus sikeres kiépítése, a fasizmus felett való győzelem és a világűrbe tett első lépés megvalósítása után a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége követeli a: Leszerelést! A nukleáris fegyverek betiltását! Tartós békét! Ez a kétszázmilliós szovjet népnek, a hatszázmilliós kínai népnek, a ’ népi demokráciák nemzeteinek, Indiának, a gyarmatok és a kapitalista országok dolgozóinak, a világ békemozgalmának, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetségnek, valamint a proletár nemzetköziség nek határozott akarata. Harcos 40 év , Sulková Mária
