Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-10-01 / 19. szám
J) Sp § PB* SS# Szw luíl Igen tisztelt ANASZTAZIJA AFANASZJEVNA MAKAROVA, a BOLSEVIK cukorkagyár igazgatónője, MOSZKVA Büszke örömmel tölt el, ha hallom, hogy a szovjet nők ismét úttörő munkát végeztek és a gazdasági élet legkülönbözőbb területein komoly versenytársai a férfiaknak. Nemcsak, hogy megállják a helyüket, ahová a társadalom állítja őket, de sokan ki is tűnnek tehetségükkel. Abból a névsorból, amely a kitüntetett szovjet női tehetségeket mutatta be nekünk, Te tűntél fél nekem kedves Elvtársnő, aki mint munkásnő kezdted pályádat és ma már a moszkvai Bolsevik cukorkagyár igazgatója vagy. Szívből gratulálok sikereidhez mind a magam, mind munkatársnőim nevében, akik szintén mind törekvők és akik már felszabadultak a múlt társadalom előítéletei alól és tanulni akarnak a szovjet nők eredményeiből. Érdekel bennünket, hogyan tudtad magad munkásnőből ilyen felelősségteljes állásba felküzdem. milyen régen dolgozol, milyen a családi életed, a szakmai érvényesülésen kívül milyen kedvteléseid vannak ás mik a terveid a jövőre nézve. Barátságunkat ajánljuk fel Neked, mert biztosak vagyunk benne, hogyha a világ összes női együttesen akarni fogják a békét és minden igyekezetüket arra fordítják, hogy az életet szebbé és jobbá formálják, megóvjuk a BÉKÉT. Ennek a jelszónak jegyében szeretettel köszöntünk kedves Makarova elvtársnő, további erői és jó egészséget kívánunk. MAJOROS OLGA, nyomdai berakónő, a nőbizottság tagja a PRAVDA nyomda női alkalmazottai nevében. Egy szovjet tanítónőnek, aki egyedül neveli a kislányát Кedves A sszonytársam, talán különösnek találod a meghatározást, amely a levelemet kezedbe juttatta. De fontos nekem, hogy Te is tanítónő légy (lehetőleg az alsó fokozaton) és legyen egy kislányod, akit apa nélkül nevelsz. Én tíz évi nagyon boldog házasság után most veszítettem el a férjemet, aki régi kommunista volt és hazánkban az egyik leglelkesebb szovjetbarát, egyébként gyermekszakorvos és író. Eddig mint az ő munkatársa dolgoztam, most kezdek tanítani, Luőenecen, egy kis délszlovákiai városban, magyar tannyelvű iskolában. Mondanom sem kell, hogy ilyen nagy bánatban nehéz új életet kezdeni. De mégis most valósítom meg régi vágyamat, hogy a nagy Szovjetunióból egy barátnőt szerezzek. Eddig is sokat foglalkoztam a szovjet pedagógiai irodalommal, jól ismerem Makarenkot és Arkint, Machovát, Piszarevát és a többieket. Nagyon szeretném, ha Te is hozzásegítenél, hogy a Ti gazdag tapasztalataitok segítségemre legyenek munkámban. .4 kislányom kilenc éves, Mariannának hívják. Én harminchét éves vagyok. Velünk van az édesanyám is, aki önfcláldozóan nevelt fel (én hatéves koromban veszítettem el az édesapámat) és most is teljesen nekünk szenteli magát. Nagyon jól esne, ha választ kapnék Tőled és igaz barátra, találnék benned. A mi kis országunk, Csehszlovákia sokra értékeli a Ti barátságtokat és bizalommal tekint a nagy Szovjetunióra, a mi békénk és biztonságunk őrére. Fogadd tőlem szívből jövő köszöntésemet és legjobb kívánságaimat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyvenéves évfordulója alkalmából. R YL-JÁNOSKA FLÓRA, Lu6en.ec, Fűlika 25 Tisztelt Japán Elvtársnők! Bár országaink egymástól többezer kilométer távolságin vannak, a Hirosima-i robbanásnak a lakosság soraiban és főleg az anyák és gyermekek között végzett pusztításait ős gyilkos utóhatásait mi is át tudjuk érezni. Hiszen vérző szívvel gondolunk vissza mi is Lidice, Leíáky, Tokajik, Skycov borzalmaira. A történelemben e példa nélkül álló eseményekre való emlékezés sorakoztassa fel az egész világ asszonyait egyetlen arcvonalba, közös harcunk érdekében, hogy ily szomorú dolgok a jövőben meg ne ismétlődjenek. Ezért kiáltunk Hozzátok a távoli Csehszlovákiából, hangsúlyozzátok tiltakozótokat a leghatározottabban, és követeljétek a tömegpusztító fegyverekkel való kísérletek beszüntetését. Vonjátok soraitok közé hazátok minden nőjét, egész lakosságtokat, tiltakozzatok, küzdjetek addig, amíg be nem tiltják a nukleáris fegyvereket. Igazságos harcotokban ott vagyunk Veletek mi is, Csehszlovákia asszonyai is! Nemes küzdelmetekhez kitartást és sok sikert kívánunk! Chtelniea, 1957. augusztus 3. A helyi nemzeti bizottság mellett működő nőbizottság Chtelnicdban. (PieSfany-i járás) Gyurcsó I. A parkot, a hajdani Eszterházy szentélyt, megtöltötték a zselízi és Zselíz környéki dolgozók. Léva, Ipolyság és Párkány háromszögéből sereglettek össze az emberek, hogy a jól végzett munka után két napon át vidám mulatsággal töltsék el az időt. Az ünnepély keretén belül a szövetkezeti parasztok a díjkiosztás közben elmondták, mit hogyan tettek eddig, s mit akarnak tovább tenni a boldogabb élet, a gazdagabb jövendő felvirágoztatása érdekében. A népművészeti együttesek egymásutáni műsorszámai díszes keretbe foglalták a dolgozó parasztok ígéretét, és ez az összesség adta meg az ünnepnek sajátságos jellegét, amely a teljes összefogás biztosítéka. Színétől Pozsonypüspökiig egész évben készülődtek együtteseink, hogy részt vehessenek a zselízi népünnepélyen. Ez a készülődés nemcsak a zárt kultúrtermek ajtaja mögött történt. Ki tudná összeszámolni — érdemben —, hogy a választások alatt hány vers, dal és tánc hirdette az élet változását, az emberi szív győzelmét, minden rossz fölött. Összefoglalták ugyan e fellépéseket, a főpróbákat, a beszámolókat, ám erkölcsi értékét nehéz volna számokban összegezni. E készülődések jegyében 21 járási szélchely rendezett Dal- ős Táncünnepélyt, három kerületben gyűltek össze együtteseink, hogy kerületi méretben mérjék össze tehetségüket. Ha röviden összegezzük, bizony, csak számok jönnek ki. Háromezerötszáz szereplő, negyvenezer néző. A statisztika rövid. Egy mondat. Ám ami mögötte .van, e statisztika erkölcsi értéke, azt számokban nem lehet kifejezni. Először mutatkoztak be központi rendezvénnyel a martosiak. Jól ismert „Lakodalmasukat“ pár évvel ezelőtt a komáromi pedagógiai gimnázium mutatta be országszerte. Zselízen azonban ők mutatták be eredeti népviseletben a szokások tiszteletben tartásával. Mondhatnánk úgy, hDgy a martosi
