Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1957-03-01 / 5. szám

Egyszer egy é vben kevés az ünnep.

Óh hányszor daloltunk daloltam én is, dicsérve, szépségét 8 oly kevés mégis megannyi jó szavunk, ha gondjuk terhét nem vesszük vádiunkra; bárha csak felét

CsiUagvirágnak is becéztük szépen — „csak nekem virágzói, Te vagy a szépem . . Bitettük szép szavunk míglen gondra ért az évek múlása s nem fizettünk bért.

Terhét az anyámnak jaj, nem emeltem. Ölében, szivében ö hordott engem . . . Kedvesem csókját is könnyen fogadtam, dologért, csókért én semmit sem adtam.

Egy piciny ünnep, csak egyszer egy évben. Március . . . kevés ez s akárhogy mérem nem annyi jár azért, hogy a föld gondját szivükben, méhükben viselik, hordják.

— Kevés az ünneplés, kevés a pálma!

Nem elég csak szívünk lánglobogása, a köznapok gondján, s túl az ünnepen; barátunk, jó társunk, asszonyunk legyen.

Gyurcsó István