Dolgozó Nő, 1955 (4. évfolyam, 13-23. szám)
1955-12-01 / 23. szám
A galántai nllámi birtokon a fejési átlag jóval magasabb a tervezettnél. Nem bántam meg, hogy fejőnő lettem. „Mikor lesz már vége ennek az esőnek’“ — sóhajtozott Helena Pavliková, amint hajnali 4 órakor nagy sietve beérkezett az istállóba. Ott már kék köpenyébe öltpzve várta fejőtársa, Jurinové, hogy együtt kezdhessék a fejőst. „Az embernek egy félórával korábban kell felkelnie, hiszen ebben a komisz időben nem jöhetek kerékpáron!“ Miután az utolsó esőcseppeket is lerázta magáról, Pavliková sietve magára öltötte munkaköpenyét, mert a Tomasikovoi állami birtokon nagy súlyt fektetnek a pontos, idejében történő etetésre és fejősre. Beöltözés után legelőször kitisztítják a tehenek vályúit és megrakják zöldtakarmánnyal, rrielyet már a megelőző napon készítettek elő; minden pár tehénnek egy kosárravalót. Azután megmossák a tehenek farkát. Ezalatt az istállófiú — nehogy később lábatlankodjék — tisztaságot teremt az állatok alatt. A fejés alatt az istállóban zavartalan csendnek kell lennie. „Ma sietnem kell” —mondja Pavliková Jurinovának, mialatt alaposan, szappannal mosnak kezet. Majd a tejeskamrába sietnek, ahol a fejőshez a kannákat és a sajtárokat készítik elő. Amíg a vödröket megtöltik a tőgyek mosásához szükséges langyos vízzel, Pavliková megmagyarázza, miért kell sietnie. „A mamának a nénémhez kellett mennie, esküvőre sütnek, nincs aki a kicsire vigyázzon. Azokra az öregebbekre meg nem bízhatom.“ Jurinová megérti, hiszen neki is van három gyereke, jól tudja, mennyi dolog van velük. Azonban hosszabb tereferére nincs idő. A tehenek várnak a fejésre, hozzá kell látni. Miután megmosták a tehenek tőgyét, ki-ki az első két állat alá ül, mert a fejésnél is sorrendet kell tartani. Elhelyezik a sajtárt maguk mellett a baloldalon és körülbelül két percig tőgy masszázst végeznek. És máris apró patakokban csorog a tej a sajtárba. Az istállóban csak a tehenek békés fujtatásának, táplálkozásának és.a tej csorgásának hangja hallható. Miután már körülbelül kifejték a tej felét, újabb, körmaszszázs következik és folytatják a fejést. Majd befejezésül a tőgyek emelésével megint masszázst alkalmaznak, hogy a tehén — mint amikor kis borja szopik — minden tejét kibocsássa. „Az utolsó cseppek a legzsírosabbak“ — említi gyakrabban a gaz’daság vezetője, az állatgondozó és Bojnanskv elvtárs, a tejgazdaság vezetője a fejőnőknek. Minden tehén fejése után a sajtárból a kannába öntik a tejet és a fejőnő kezet mos. Amint négy tehenet megfejnek, másodszor kapnak az állatok takarmányt. Most már azonban négy tehén kap egy kosárravalót. További négy tehén fejése után megitatják őket. A vödörbe minden tehén részére V2 kg abraktakarmányt áztattak be (30 dkg korpa, 10 dkg olajpogácsa és 10 dkg fehérjekeverék). Persze, ez csak az alapadagolás 7-literes tejhozamig. Minden további liter után 30dkg abraktakarmányt kap a tehén ráadásul. Tehát a tehenek is érdem szerint részesülnek jutalomban, minél több tejet adnak, annál jobban etetik őket. Mindegyik tehén két vödörrel is kap, csak a PosluSnica nevű nem elégszik meg ennyivel, amíg sor kerül rá, nyomatékosan követel magának még egy vödörrel. „Nézd már, ez a vén banya már egészen megszokta a protekciót. Egy csepp tejet se ad addig, amíg meg nem kapja a harmadik vedret. Még szerencse, hogy csak utoljára fejein meg. A végén még a többi is megcsökönyösödne, ha PosluSnica után fejném őket“ — mondja inkább tréfásan, mint mérgelődve Pavliková, hiszen PosluSnica tejéhez kevés egy sajtár. Ezt az egész munkamenetet a fejőnők naponta háromszor végzik rendszeresen. A tejgazdaság vezetője, Jurina József veszi át tőlük a tejet a tejeskamrában és mindegyiküknek bejegyzi a fejés litereredményének számát. Néha maga is végignézi a fejést és jó tanácsokkal látja el a fejőnőket, mert gazdag tapasztalatokkal rendelkezik, két évvel ezelőtt jó munkájáért, szép eredményeiért a Munka Érdemrendjét kapta. Nyolc és tíz óra között a fejőnők átveszik a magtárban a másnap adandó abrak-takarmányadagokaí. Vízbe áztatják, hogy könnyebben legyen emészthető. Később a másnapra szóló zöldtakarmányt is elkészítik. Az előkészítők áthozzák nekik és felaprítják. A fejönők már csak berakják az adagokat a pászitóba, hogy a takarmány megpuhuljon. Egy tehénre 35 kg szálas takarmány jut (csnlamádé és zöld tarlólóhere). Az előkészített, takarmányra azonban ügyelni kell, mert ha megpállik, ami leginkább esős időben fordul elő, megromlik. Ezért a takarmányt kissé fel kell lazítani és átszellőztetni. Az a szövetkezeti munkaiskolában, amelyet Jurinová és Pavlíková havonta kétszer látogatnak, Jurovaty állatgondozótól tanulták, hogy minél jobb a tehén vérkeringése, annál több tejet ad. „Ahhoz, hogy egy tehén egy liter tejet adjon, 400—500 liter vérnek kell a tüdején keresztültódulnia“ mondta annakidején a zootechnikus és hozzáfűzte: „A jó vérkeringést a tehén vaka rásával érjük el legeredményesebben.“ Azóta a fejőnők naponta rendszeresen háromszor kefélik a teheneket. Hiszen mindent elkövetnek, hogy emeljék védenceik tejhozamát. De igyekezetüknek van is eredménye. Míg öt évvel ezelőtt az átlagos tejhozamuk tehenenként 3.7 liter volt, ma 11 liternél tartanak. Pavliková szeptemberben elérte már a 12.95 literes átlagot. Az egész gazdaságban lefolyt verseny folyamán a legjobbnak bizonyult és abban a hónapban 1.790. Kős-t keresett. Jurinová 11.93 literes átlagot ért el, ez is nagyon szép eredmény. De nemcsak ők ketten iparkodnak. Az állami birtok ezen osztályán dolgozó valamennyi fejőnő a Malinyinovova módszer szerint dolgozik és évente átlag 2.388 literes tejhozamot érnek el tehenenként. A fejőnök eredményeik szerint lesznek jutalmazva. Minden tervezett 100 kg tej után 33.43 Kés-t kapnak. Az első, havonta elért tervenfelüli 100 liter után 11 Kés prémiumot kapnak, a második 100 liter után 15 Kés-t és minden további 100 liter 19 Kcs-t eredményez számukra. Ha három hónappal a hágatás után megállapítják a tehén borjasságát, a fejőnő 30.— Kés prémiumot kap. Amint egy tehén megellik, a fejőnő az ellés előtti és utána következő 2—2 hétért napi 2.40 külön prémiumot kap az állat megkülönböztetett gondozása fejében. Az egészévi fedeztetési és ellési terv teljesítéséért a fejőnök 300 Kés-t kapnak. így könnyen elüthetjük, hogy Pavliková az év egyes hónapjaiban 2000 Kés-t, sőt többet is megkeres. „Bizony nem bántam meg, hogy 1949-ben, miután rábeszéltek, fejőnő lettem ‘, emlegeti most gyakrabban Pavliková. „Azelőtt többnyire a földeken dolgoztam. Csak 1948-ban, amikor Csehországban voltam, tanultam meg fejni. Eleinte nehezen ment, fájtak a kezeim, később aztán megszoktam. És amikor a Malinyinovova módszer szerint kezdtünk fejni, akkor mutatkoztak csak az eredmények. Ma, gyermekeim mindent megkapnak, amire szükségük van és egyáltalában nem érzik, hogy csak az anyjuk gondoskodik róluk. Fizetéskor Jurina elvtárs elismeréssel mondogatja: „Lám, lám, asszony. így van az rendben. Ugyanolyan jogod van a munkára, mint nekem. Nagyon jól is végzed, többet is keresel, mint én.“ A Malinyinovova módszer alkalmazása így, bár takarmányozás szempontjából nem egész következetesen gyakorolják, nemcsak a magasabb és jobb tejhozamban, hanem a tallósi állami gazdaság fejőnői és az egész tejgazdasági kollektíva magasabb életszínvonalában is visszatükröződik. M. L. 6
