Dolgozó Nő, 1955 (4. évfolyam, 13-23. szám)
1955-12-01 / 23. szám
^b&leieét 7kaiiu.it Passionaria. Így isrpertük meg a nevét a felszabadulás után. Csak később tudtuk meg, hogy Dolpres Ibárruri az igazi neve. „Passionara“ spanyol szó. azt jelenti: „Szenvedélyes“. Szenvedélyes síabadságszeretetéről nevezte el így a nép. Ha beszélt a tömegekhez, úgy lángolt és gyújtott, mintha csak a szenvedély eleven t(ízoszlopa lett volna. De Passionaria nemcsak beszélni tudott szenvedéllyel, ha cselekedni kellett, akkor is olyanná vált. 1936-ban történt. A Köztársaság önkéntesei meneteltek az úton. Új csapat volt, először indult tftzbe. Váratlanul fasiszták tankjai dübörögtek feléjük. A csapat megriadt, polores egyedül maradt az úton. „Ha gyávák vagytok, adjátok fegyvereitekpt a nők kezébe!“ kiáltott a menekülők után. Senki sem volt gyáva, visszafordultak, harcba szálltak. Azokban a hetekben pihenés nélkül járta a frontot. Azon dolgozott, hogy megmagyarázza a katonáknak a harc célját és értelmét, valamint hogy a gyermekeket biztonságba helyezze a bombák elől. Rövidesen ő adta már a hadseregnek és a politikai szerveknek a legfontosabb útmutatásokat. Jósé Diaz, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára meghalt Madrid ostroma alatt. Dolores Ibárruri lett az utódja, a párt főtitkára. Végigélte (Madrid védelmének és elárultatásának megrázó drámáját. Az utolsók között hagyta el hazáját és Párizsba ment, innen pedig Moszkvába, hogy otj; vegyen részt a nagy harcban hazája és az egész emberiség legádázabb ellensége, a német fasizmus ellen. Egyetlen fia, Passionaria, szemefénye, aki mindenképpen méltó volt anyjához, hősi halált halt e harcban, Sztálingrád védelménél. A háború befejezéseután, amikor még az emberek szívében mély sebek égtek, de sokan ocsúdtak már azzal a gondolattal, hogy nem szabad többé közönyösen, tétlenül élni, óriási volt Passionaria hatása. Harcos élete, forró, szenvedélyes áldozatkészsége lelkesített és elragadott, sok újonnan éledő, felszabadult asszonyt vonzott nemes példája harcba a békéért és demokráciáért. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség világszerte tisztelt és szeretett vezető alakja azóta is. Ez a feladat elválaszthatatlan attql, hogy lankadatlanul harcol, dolgozijc tovább a spanyol nép felszabadításáért^uU^bcxLítLkj.xi Az elmúlt napok nemzetközi eseményei közül nem egy tarthat érdeklődésre számot. Hogy csak néhányat is említsünk közülük, utalunk a soronkívüli, esedékesség előtti franciaországi ‘képviselőválasztásokra, melyeket előreláthatólag már ez év decemberében ejtenek meg. Edgar Fame miniszterelnök azzal indokolta a francia képviselőválasztások sürgősségét, hogy a parlamentre súlyos kérdések megoldása vár, ami szükségessé teszi, hogy a kormány minél nagyobb és főleg minél biztosabb képviselőházi többségre támaszkodjék. Ilyen kérdés például a francia népre nagy terheket rovó költségvetés, továbbá az északafrikai válság megoldása, amelyre nézve különböző próbálkozások vannak folyamatban, meg a Saar-medence ügye stb. Nem kérdés, hogy a Faure-kormány helyzete, mint éppen a legutóbbi parlamenti szavazások mutatták, nagyon ingatag. Faure csak gyatra többséggel tudta megúszni a bizalmi kérdés felvetése kapcsán eszközölt parlamenti szavazást. És e többséget is csak annak köszönhette, hogy tekintélyes ellenzéki csoportok, főleg a kommunista párt meg a szocialisták nyilván a folyamatban levő genfi tárgyalásokra való tekintettel nem akartak kormányválságot felidézni. Ezért evickélhetett ki a Faurekormány szorongatott helyzetéből. Ez persze csak rövid lélegzetű áthidalásnak ígérkezik; valóban nem ettől a kormánytól várja a francia nép, hogy az északafrikai népek hivatot t szószólóival érdemlegesen megegyezik, s hogy biztosítja e nemzetek teljes önkormányzaton alapuló, szabad fejlődését. Éppoly kevéssé bízik a francia nép többsége abban, hogy Fainvnak sikerül a Saar-kérd és ben egyre jobban elmélyülő francia-német ellen téteket elsimítania. Az által, hogy a Saar-vidék lakossága a legutóbbi szavazás alkalmából elvetette a francia uralmat biztosító Saar-egyezményt, az ellentétek még jobban kiélesedtek. A Saar-vidéki népszavazásnak az értelmét persze nem lehet abban látni, hogy e gazdag szénmedence dolgozó népe akármilyen Németországhoz akar csatlakozni csak azért, mivel a szénmedence lakossága túlnyomóan német. A Saar-vidék dolgozói olyan Németországban akarnak élni és boldogulni, ahol a nemzeti egység a dolgozókra, a demokráciákra és a békepolitikára épül. Különösen figyelemreméltó a francia külpolitika további gyenge pontja - Dél-Vietnam problémája is. Mint ismeretes, Dél-Viotnamban az amerikaiak bizalmi embere, Ngo Dien Dien került ki „győztesen“ a terror és megvesztegetés minden eszközének felhasználásával megejtett államfői választásokból. Bao Daj volt francia bábcsászár elvesztette a játszmát. Ez kétségtelenül újabb vereség a francia gyarmatosítók politikájára nézve, akik egyik kudarcot a másik után szenvedik el —- persze mindenkor a francia nép életfeltételeinek rovására. Igen jelentős eseménynek számít U Nu burmai miniszterelnök nemrégi moszkvai látogatása, amely lényegesen hozzájárul a Szovjetunió és Burma közötti gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok fejlesztéséhez. U Nu és N. A. Bulganyin közösnyilatkozataanemzetek békés együttélésének újabb okmánya. Mindezen események közepette kiemelkedik a négy nagyhatalom külügyminisztereinek genfi konferenciája, amelyen szőnyegre kerültek mindazok az alapvető kérdések, amelyekről a négy nagyhatalom kormányfői még júliusban folytattak Genfben előzetes tanácskozásokat. Az ügyrend első főpontjaként az európai biztonság és Németország kérdését tárgyalták. Meg kell állapítani, hogy már magában véve e két kérdés együttes megvitatása is a Szovjetunió szívós harcának gyümölcse. A múltban ugyanis a nyugati nagyhatalmak a német kérdést különállóan vitatták meg és nem akarták tudomásul venni, hogy az szervesen összefügg az európai biztonság problémájával, vagyis hogy e két kérdés egymástól elválaszthatatlan. Sőt nemcsak elválaszthatatlan, de ma -— mikor két Németország áll fenn — a Szovjetunió és a béketábor országainak véleménye szerint, Németország problémája alá van rendelve az európai biztonság ügyének. A nyugati nagyhatalmak ellentétes nézetet vallanak. Ebből az alapvető felfogásbeli különbségből adódik, hogy bizonyos, figyelemreméltó közeledés ellenére ezideig még nem sikerült az álláspontokat érdemlegesen összeegyeztetni. A nyugati nagyhatalmak szeretnék elérni, hogy az európai biztonsági rendszer csak akkor kerüljön tető alá, ha előbb az egyesített Németország belép a nyugateurópai katonai tömbbe. Németország egyesítésének tehát szerintük az Északatlanti Tömb szervezetének keretén belül lenne csak helye. Ki állíthatja azonban komolyan, hogy az európai biztonság érdekében egy Aliig felfegyverzett militarista Németországra van szükség és hogy ilyen Németország, ha elérkezettnek látná az időt, nem hányna fittyet a kollektív biztonság elveire, és nem lépne a támadás útjára, akárcsak Hitlerék tették. A Szovjetunió igyekezete éppen arra irányul, hogy fokozatosan számolják fel a katonai tömörüléseket Európában és Németország a béke és demokrácia talaján találja meg az egységet. Érdemlegesebb a közeledés a Szovjetunió és a nyugati nagyhatalmak közti kapcsolatok terén, ahol azonban a Szovjetunió elsősorban a gazdasági együttműködés elsőbbségét hangsúlyozza. A külügyminiszterek genfi konferenciája, ha nem is oldhatja még meg a felvetett nagy problémákat, mint pl. a leszerelés ügyét is, kétségtelenül további haladást jelent a júliusi kormányfői értekezlet célkitűzéseinek megvalósítása felé. S. J. < Eugenie Cotton, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség alakító tagja és elnöknője unokájával. A békemozgalom kiváló alaffja, aki a legnagyobb érdemet szerezte a gyermekeink boldogságáért és békéért folytatott küzdelemben.
