Dolgozó Nő, 1955 (4. évfolyam, 13-23. szám)

1955-10-15 / 20. szám

— Ш/Л ЩМш**** TySívWm • тТ*Т/■ М V V.. «,<uW< A gyermek a döntői Marika akkor cselekedett helyesen, amikor belátta, hogy a harag rossz tanácsadó és szeretettel, mosollyal sokkal hamarabb célt érhet. így kellett tennie, nemcsak maga miatt, hanem elsősorban azért, mert első gyermekük már elindult. Amint két ember életében megjelenik ,,a hatalmas harmadik“, szerelmük igen komoly, felelősségteljes és végleges kapcsolattá válik. Családunkban több válás történt. A gyermekek többé-kevésbé sikerültek, de egyik sem kiegyensúlyozott, egyik sem boldog. Nem hiába mondja Maka­renko, hogy a gyermeknek „ép csa­ládra“ van szüksége. Gyermeket csak ott szabadna életre hívni, ahol az egy­más alapos megismerésén és kölcsönös megértésen alapuló tartós kapcsolat feltételei már adva vannak. Ha a gyermek útban van, akkor már tekintetbe sem jöhet a „haragszom rád“ és „visszamegyek a mamához“ játék. Az ember nem fordít hátat szülőjének, testvérének sem, ha el­romlik velük a kapcsolat, hanem igyek­szik azt megjavítani. A házastársi viszony az egyik legszorosabb emberi kapcsolat. Petőfi fejezte ki legszebben, hogyan lehet a férfi az asszonynak mindene: „aki csak szerethet, aki csak él érted: férjed, fiad, atyád, szeretőd, testvéred...“ S valóban mindene lesz, amikor gyermekének apjává válik. Sajnos, vannak olyan esetek is, amikor nem kívánhatjuk a házasság fenntartását, mert a gyermek szem­pontjából még mindig jobb a válás, mint a feldúlt otthon. De ezekben az esetekben is mindig volt egy pont, amikor az asszony még segíthetett volna, amikor a házasságot meg lehe­tett volna menteni. Talán csakugyan a szórakozás kérdését kellett volna meg­oldani, talán jobban kellett volna az asszonynak művelődni, politikailag fej­lődni vagy el kellett volna nézni a férj hibáját, átlendülni valamilyen veszé­lyes ponton a nagy közös cél érdekében. Akinek gyermeke van, az nagyon vigyázzon a házasságára, mert minden gyermeknek, akit a szülők szerelme életre hívott, joga van ahhoz, hogy a szülők szeretetétől besugárzott ott­honban, a szülők közötti összhang szilárd talaján váljék emberré. 10 N. S. Nálunk más volt a baj! Kétségen kívül MaHka helyesen cse­lekedeti. Okosan járt el a kártyabeteg­séggel szemben. De nem mindig a férjben kell keresni a hibái. Vizsgáljuk meg önmagunkat is, vajon sok esetben nem bennünk, asszo­nyokban van-e a hiba ? Vajon helyesen cselekedtem-e én? Nyolc évvel ezelőtt, amikor én is, férjem is, boldogan mondtuk ki az anya­­könyvvézető kérdéséi-e azt a szót, hogy „Igen“, szerettük egymást, egy volt a gondolatunk, egy az akaratunk és meg­értettük egymást. Nem azért mondom, mintha most nyolc év után ez nem len­ne így, de a nyolc év folyamán már volt ez másként is. Amikor kimondtuk azt a szót, hogy „Igen“, én is, férjem is vallásos, hívő emberek voltunk. Igen ám, de nemsokára utána, nagy változás következett be. A dicső 1948-as év, mint sokaknak, férjemnek is megnyitotta az utat a fel­emelkedéshez, tanulni, kezdett és ez így jó is lett volna. De a tanulmányai kö­vetkeztében, megváltozott a világnézete is. Mindig jobban és jobban ellentmondá­sokba ütköztünk, világnézeti szempontból, ö meggyőződéses materialista lett és én mint azelőtt is, 'megrögzött idealista világnézetű voltam. Ennek következtében pokollá vált az életünk. Megkezdődött a harc. Az én fegyverem a biblia, fegy­vertársaim pedig az egyház és az ügy­nökei, a férjemé pedig a tudomány volt. Amikor már olyan ellenségeivé váltunk egymásnak mint a tűz nieg a víz, akkor férjem fegyverszüneti tárgyalásokat kez­dett velem. Meggyőző érvekkel és fel­­világosító munkával próbálta a kettőnk között fennálló feszültséget enyhíteni. De én csak, ragaszkodtam az én hit­vallásomhoz és kijelentettem, hogy inkább tőle válók el, mint a bibliától. Igen ám, csakhogy férjem erről hallani sem akart. Kijelentette, hogy ő szeret engem és megvan győződve róla, hogy én is szeretem őt. így hát az elválás elve nem vezetett eredményre. Kénytelen voltam más utat keresni, hogy békében és megértéiben élhessünk. Férjem ja­vaslatát elfogadva, tanulni kezdtem. So­kat olvastam. Előbb haladószellemű írók könyveit, majd kezdtek érdekelni a poli­tikai események, megismerkedtem a Szovjetunió Kommunista Pártja törté­netével, majd Engels materialista elmé­letét tanulmányoztam és most is tanul­mányozom. Lassan rájöttem, hogy az a helyes út, amit a férjem választott. Most már kéz a kézben boldogan szép családi életet élünk, amely a mi új életünknek és társadalmunknak alapja. Most már van célja az életünknek, mert tudjuk, hogy hasznos tagjaivá lettünk szocialista társadalmunknak. К. E. Ez csak átmeneti megoldás Helyesen cselekedett-e Marika? Igen, helyesen. Pillanatnyilag nagyon ügye­sen oldotta meg a helyzetet, amikor kedves ötletével visszahozta eltávolodó férjét az otthonba és helyreállította a kettőjük közti összhangot. Ha előző taktikáját folytatja, elromlott volna a házasságuk, mint ahogy sok házasság borul fel azon, hogy az asszony elha­markodott féltékenységgel, jelenetek­kel, türelmetlenséggel eltaszítja magá­tól a férjét. De továbbra mégsem úgy képzelem Marika és Péter házasságát, hogy min­den áldott este előkerül náluk a kártya­­pakli és a borosüveg. Ez még nem ad­hat az életüknek tartalmat. Ismerek egy házaspárt, akik minden üres es­téjükön kártyáznak egymással, de csak azért, hogy áthidalják a kettőjük között támadt űrt, amelyet szavakkal már nem tudnak betölteni. Sokkal helyesebb, ha a kártyázást ha már ez valakinek szórakozást je­lent —- a hét bizonyos estéjére korlá­tozzák. De ne legyen hiány az olyan meghitt estékben sem, amikor Marika varrogat és Péter felolvas, rádiót hall­gatnak vagy egyszerűen csak beszél­getnek a világ folyásáról, énjük leg­bensőbb kérdéseiről. A közös munka, illetve egymás munkája iránti őszinte érdeklődés, egymás segítése, közös gon­dok és örömök, a gyermekekben való összeforrás mélyíti el a szerelmet és teszi tartóssá a házasságot. így kap a házasság olyan szilárd alapot, hogy ne inogjon meg akkor sem, ha a házastársaknak itt-ott külön programjuk van, akkot is lehessen egy­másban bízni, egymást kedvesen fo­gadni. Mert nemcsak az a fontos, hogy otthon tartsuk a férjet, hanem hogy megtartsuk, ezért pedig az asszonynak állandóan harcolnia kell, újra meg J újra meg kell őt hódítani, megtartani szerelmét, megszerezni em­beri megbecsülését, megőrizni barátsá­gát, ápolni azt a mély és sokrétű emberi kapcsolatot, amelyen a jó há­­zassag alapul. N. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom