Dolgozó Nő, 1955 (4. évfolyam, 13-23. szám)
1955-10-15 / 20. szám
2. Hamar Ilonka elégedetten szedi a hatalmas répákat. — Anyukám, kérek szépen cukrot a kávéba, — mondja a kis Marika. Anyuka pedig mosolyogva tesz még egy kiskanál cukrot a kis csészébe, majd megkérdezi a család többi tagját is, kérnek-e még cukrot, hiszen szereti az édes kávét az egész család. — A cukrot a cukorrépából készítik, jegyzi meg bölcsen Palkó, aki a harmadik osztály tanulója és az iskolában már hallott erről. Ehhez a témához mindenkinek van hozzászólása. Anyuka arra emlékszik, hogy hogyan kapált tavalyelőtt ő cukorrépát egy önkéntes brigádban. Apu pedig az újságból olvasta, hogy a Szovjetunióban 500 q hektárhozamot értek el cukorrépából. Anyu nem szól semmit erre, hanem eszébe jut az a gyommal benőtt három évvel ezelőtti cukorrépa, amit kapált és akkor valahogy nem bírja elhinni, hogy ilyen is lehetséges. Bizony igaza van, hogy abból a répából soha se termett egy hektáron több mint 100—150 q. De ezek a jelenségek ma már feledésbe mentek és ez éven már sehol sem láttunk répaföldemken városból toborzott cukorrépa-egyelő vagy kapáló csoportot, akik sokszor a legjobb akaratuk mellett is több kárt tettek a növényben mint hasznot. Földmű veszzövetkezeti tagjaink saját kárukon okultak. Rájöttek, hogy milyen hasznot hoz a jó cukorrépatermés. Az Alsó-Szécs-i határban 64 ha területen veti le sárga leveleit a kövérre hízott cukorrépa. A szövetkezet agronómusa most az asztal mellett ül és számol. Az arcán bizakodó mosoly ül. Hegyis ne, amikor a cukorrépatermés olyan szép jövedelmet ígér szövetkezetüknek. A cukorrépa átlagos terméshozamának terve hektáronként 240 q. Tavasszal az alsószécsi EFSz a lévai járás valamennyi szövetkezetét versenyre hívta ki a 300 q hektárhozam elérésére és most a termés bebizonyította, hogy a céljukat el is érték. — Nagyon szép ám ez, hogy elértük amit akartunk, — mondja elmélázva. A gabonabeadási kötelezettséget 220%-ra teljesítettük és a cukorrépabeadással ugyancsak így leszünk, — jelenti ki — nem kis büszkeséggel a hangjában. — A 300 q hektárhozam nekünk nemcsak elismerést, hanem szép jövedelmet is hoz. Egy hektár cukorrépa után szűkén számítva 4.994 kokoronát kapunk, ezenfelül egy vagon beszolgáltatott cukorrépa után 70 q cukor - répaszeletet és 150 kg melaszt. Rájöttünk, hogy a jól előkészített talajba vetett, többször kapált répa kétszeres jövedelem a szövetkezetnek. Ha kiszámítjuk, hogy64ha-on termett cukorrépa - termés után menynyi répaszeletet és melaszt, valamint nagy tápanyag értékű besilózott cukorrépafejet kapunk, s ezt 1. Janosík Zsuzsa, az ifjúsági brigád tagja, büszke a gyönyörű cukorrépa-termésre. teheneinknek adva átszámít juk tejre és húsra, ehhez hozzáadjuk az ezért befolyó tiszta jövedelmet, legkevesebb 319.616 koronát nyerünk. Szinte beleszédülök ebbe a pontos adatú beszámolóba. És csak nézem-nézem ezt a napbarnított arcú agronómust, aki előttem beszél és számol boldogan. Majd kérdezés nélkül sapkáját kezébe véve, elvezetett megnézni a szövetkezet pénzforrását: a hatalmas cukorrépatáblát. A falutól nem messze feltűnik a hatalmas sárgászöld szőnyeg, melynek másik széle a lenyugvó nappal csókolódzik. — Nézze csak, elvtársnő, milyen szép a termésünk, holnap el is kezdjük a cukorrépaszedést! Mint valami eltévedt virág a szőnyeg közepén, úgy hajladozik kecsesen két fiatal lány a répatáb Iákon. Munkájukból hazatartva, beálltak a répa közé megpróbálni, hogy fog menni holnap a munka. Könnyen jön-e a répa, nem fogja-e a gép vagy a kapa a hegyét. Nem, a próba jól sikerült, könnyen kijött, — nézegetik örömmel a szép répákat. — Szeretik a pajkosak a cukrot, azért érdekli őket a termés, mondja magyarázólag az agronómus. — Tavaly is kaptak cukrot, volt olyan, aki munkaegysége után 15—20 kgot is kapott. Van is nálunk becsülete a cukorrépának. — Hogyan tudták ezt ä nagykiterjedésű területet négyszer megkapálni, — kérdem. — Hát egész egyszerűen. Minden EFSz tagnak ki volt adva, hogy hány sort kell megkapálnia. így aztán mindenkinek becsületbeli dolga volt, hogy az ő sorai ne legyenek gyomosabbak mint a többié. A répakapálásnál ifj. Gulyás Józsefné családja járt az élen és még sok becsületes szövetkezeti tag. Ezeknek az érdeme, hogy ilyen szép nagyra nőtt meg az .Alsó-Szécs-i EFSz cukorrépája. Búcsúzóul még egyszer felteszem a szövetkezet agronómusának a kérdést: biztosan meg lesz a 300 q-ás hozam? A felelet rövid és bizakodó. — Még több. Ahogy szétnéztem a tágas mezőn, a cukorrépa levelei mintha igenlően bólintottak volna felém. L. E. 5
