Dolgozó Nő, 1955 (4. évfolyam, 13-23. szám)
1955-09-01 / 17. szám
м ЙШШйВД Im S • ■ J Ez a mese, amit most elmesélek, valamikor nagyon régen történt. A nap, hold és a kakas ekkor még együtt éltek valahol a felhők fölött. Olyan barátságban és egyetértésben éltek, mint az igazi testvérek. Legidősebb volt közöttük a nap és éppen ezért tisztelték öt a legjobban. A hold és a kakas mindenben engedelmeskedtek neki. Egyszer azonban váratlan dolog történt közöttük. Történt ugyanis, hogy amikor a nap elindult égi útjára, a hold és a kakas magukra maradtak. Sokáig ültek egymás mellett szótlanul, míg végül a hold hangosan felkiáltott: „Nézd csak kakas barátom a ,Bika csillagkép*, milyen gyönyörű és milyen közel van hozzánk. Szaladj hamar és hozd el ide nekem!“ — adta ki a' parancsot a hold a kakasnak. De a kakaslegény csak ült tovább a helyén. Nem fogadott szót a holdnak. Erre a hold rettentő méregbe gurult. Nem szólt semmit, hanem gyorsan taréjon kapta a kakast és ledobta őt a földre. Amikor a nap hazatért, a hold elbeszélte neki a történteket. A nap meghallgatván őt, ekképp válaszolt: „A- hogy látom, te sem tudsz békében és barátságban élni senkivel. No jó, ha így van! De én se fogok az égboltra véled együtt felmenni, az biztos. Végezd csak te a munkádat este, én pedig nappal fogok világítani.“ Erre a hold elszomorodott és sírni kezdett. „Meg vagyok győződve, — folytatta a nap, hogy a kakas örökké emlékezni fog rám. Én pedig továbbra is úgy szeretem őt, mint azelőtt.“ Ettől az időtől fogva a kakas minden reggel énekel és örül, amikor látja a felkelő napot, az ő szeretett bátyját. Este pedig, amikor a napot égi útján felváltja a hold, a kakas siet az ólba, hogy ne lássa gonosz tesvérét. Oroszból fordította Nagy Imre. Sz. Marsak:-Melyik SLálja, melyik rbótja? (Részlet.) Mint két tojás, oly egyforma a kis Borja s a kis Kólja. Melyik Borja s melyik Kólja, annak csupán édesanyjuk a megmondhatója, mert ők ikergyerekek, ugyanaznap születtek, most hat és fél évesek. Egyszer Kólja hólabdával betörte az ablakot, azért másnap szegény Borja alaposan kikapott . Viszont mikor Borja tört el a minap egy kistányért, • Kólját szidta anyja össze testvérkéje csínyjáért. összetévesztette őket doktorbácsi is minap, Borja volt a beteg, mégis keserűsót Kólja kap. — Ma délután hajnyírás lesz! szólt egy nap az ikrekhez édesanyjuk, s Kólja, Bórja elindul a borbélyboltba ebéd után, hajnyírásra, zsebükben a nyírás ára. A bolt előtt így szól Kólja: — Legyél te az első, Bórja. Nyiratkozz meg, én azalatt megvárlak ott, a fák alatt. Ott van, nézd, a szomszéd Ványa, Petya, Nyikita és Száva. Mikor aztán készen leszel, te játszhatsz a gyerekekkel. Rohan is már ki a gyepre, s Bórja belép az üzletbe. Meg is nyírják tíz perc alatt, fizet, köszön s máris szalad testvéréhez ki, a parkba. Feje síma, mint az alma. — Készen vagyok, most menj be te! s Kólja megy be az üzletbe. Köszön szépen, mikor belép, meglátja a fodrászsegéd, aki Bórja haját vágta, ámul-bámul, száját tátva! — Te voltál itt, öcskös? Persze, Most nyírtalak, nincs öt perce, s ezalatt az idő alatt bozontosra nőtt a hajad! Sok szakállt és hajat láttam, de ilyet még nem pipáltam! Hisz ez úgy nő, oly szaporán, mint a gomba eső után. Ki látott még ilyen fejet! Külön borbély kéne neked, aki itt áll reggel-este, hogy a te hajadat nyesse. Tán még most is sopánkodna, hogyha Kólja meg nem mondja: akinek a haját vágta, Bórja volt, a hasonmása. Fordította: Gerényi Tibor 13
