Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1954-06-01 / 6. szám

1 о j ° / л о Лоо Л / о Április harmincadikán kissé hűvös, esős nap köszöntött Nyitraivánkára. Csaknem egész délelőtt esett az eső. Dél­­inán azonban a szakadozó felhők közül előbújt a nap, tavaszt lehelő sugaraival bearanyozta a falu utcáit, házait. A bok­rokról és a fákról is csakhamar felszárí­totta az esőcseppeket. Az utcák egyszeri­ben népesek lettek. Az emberek, mintha köszönteni jöttek volna a tavaszt, a nap­fényt, a zöldbe és virágba borult fákat, s mindent, ami körülöttük van: szabad, boldog életüket. Különösen a késődélutáni órákban volt nagy a sürgés-forgás. Hova sietnek az emberek? Útjukat a mozihelyiség felé veszik. De nemcsak a felnőtt embereknek sietős a dolguk, hanem a falu apraja, a pionírok is a mozi épülete felé sietnek. Ezen az estén fontos szerep jut nekik is. Dalaikkal, táncaikkal ők fogják ünnepé­lyesebbé tenni a dolgozók összejövetelét, akik a Nemzeti Arcvonal jelöltjeivel fog­nak beszélgetni, megismerkedni. A műsor a mozihelyiségben megkezdő­dött. Az emelvényre lép Csicaó Emília, a járási nemzeti bizottság jelöltje és Berec Júlia berencsi szövetkezeti tag, akit a Nemzeti Arcvonal a kerületi nemzeti bi­zottságba jelölt. A jelenlevők érdeklődő tekintete vette körül a két jelöltet. Hogyis ne, hiszen Csicsó és Berec elvtársnők mindannyiukat képviselni fogják további építő munkájuk és jólétük kérdéseinek megoldásánál. Berec elv társnő arcát alig észrevehető pír önti el. Nem csoda, hiszen szemtől­­szembe áll azokkal, akiknek érdekeit kép­viselni fogja s akik bíznak benne. Szavai azonban határozottak. Melegség árad belőlük, mintha csak simogatni akarná azokat, akik most annyi várakozással tekintenek rá. Először életéről beszélt. Elmondotta, hogy szegény családból szár­mazik. Alig cseperedett fel, máris az urak földjére járt dolgozni. Játék és iskola helyett a nehéz munka alatt görnyedt a háta. így volt ez egészen addig, amíg a Szovjet Hadsereg fel nem szabadította hazánkat. Az igazi élet azonban csak akkor kez­dődött számára, amikor a községben meg­alakult az Egységes Földművesszövetke­zet. Berec Júlia nem gondolkodott sokáig. Férjével együtt az elsők között belépett a szövetkezetbe. Amikor a belépési nyilat­kozatot aláírta, tudta, mire vállalkozik. Tudta, hogy az ő jó munkájától függ a fia­tal szövetkezet sorsa. A növénytermesz­tésben kezdett dolgozni és mindjárt, a kezdettől fogva a szövetkezet egyik legjobb dolgozója lett. Bizony elmond­hatjuk, hogy Berec elvtársnőnek nagy érdeme van abban, hogy a berencsi szö­vetkezet a nyitrai járás egyik legjobb EFSz-évé fejlődött. A berencsi asszonyok figyelték Berec Júlia munkáját. Csakhamar mindannyiok előtt példaként állott. így került sor az­tán arra, hogy őt választották meg a Nő­bizottság elnöknőjévé. Berec elvtársnő tudta, hogy mire köte­lezi asszonytársainak bizalma. Munkáját tehát itt is becsületesen elvégezte. Ami­kor csak tehette, mindenben segített a helyi nemzeti bizottságnak. Meggondolt okos javaslatai nem egy probléma meg­oldását eredményezték. Tisztában vannak a berencsi dolgozók azzal, hogy Berec elvtársnőnek nagy ér­deme van abban is, hogy a villanyhálóza­tot további három utcára kiszélesítették. Meg aztán az újjáépített nemzeti bizott­sági épület és a kultúrház átépítéséért is eredményesen harcolt. Mint lelkes és ön­tudatos szövetkezeti tag a helyi nemzeti bizottságban is szem előtt tartotta a szö­vetkezet ügyét, ő hatott oda, hogy a nemzeti bizottság segítsen a szövetke­zeteknek a gazdasági épületek rendbe­hozásához szükséges építőanyagok be­szerzésében. Hogy milyen hasznos volt ez a munka, arról fényes bizonyítékot nyújt többek között a szövetkezet két gyönyörű villany-dohányszárítója, amely 5 millió korona értékű. Ezekután természtesen érthető, hogy miért szereti őt a falu népe. Érthető az is, hogy a többi éldolgozó mellett miért sze­repel az ő neve is a Nemzeti Arcvonal jelölőlistáján, mégpedig a kerületi nem­zeti bizottság jelöltjei között. Felső- és Alsó-Köröskény, Nyitraivánka, Berencs, Stefan oviéova és Mezőkeszi dolgozóit fogja tehát képviselni a kerületi nemzeti bizottságban. Berec elvtársnő, miközben a dolgozók­hoz, választóihoz beszélt, kissé meghatód­va ezeket mondotta: — Itt vagyok, kedves polgárok, kedves szomszédaim és barátaim, hogy megismer­jetek, hogy megítéljétek, képes leszek-e a nagy feladataim teljesítésére! Néma csend uralkodik a teremben. Be­rec Júlia szavai úgy hatottak, mint a dél­előtti eső után az első napsugarak. Most is arról beszél, hogy mit fog tenni annak érdekében, hogy a szövetkezetek gazdálkodása könnyebbé váljon és meg­javuljon, s hogy az egyénileg gazdálkodó kis- és középföldművesek is könnyebben és jobban megoldhassák termelési felada­taikat. Elmondotta például, hogy a kerü­leti nemzeti bizottság az állattenyésztés fejlesztése érdekében még ez évben 13.000 hektárral növeli a takarmánytermelési területet . A burgonyatermés fokozása ér­dekében pedig a négyzetes ültetést 2.000 hektárra szélesíti ki, lényegesen több mű­trágya felhasználása mellett. Az állatok hasznossága fokozásáért pedig a KNB 1956-ig a sertések számát 100 hektár földterület után az eddigi 49-ről 61 darab­ra emeli. És az ilyen példák egész sorát sorakoz­tatta fel. Mindaz, amit elmondott, meg­győzően hatott. Befejező szavai: „...тоun­kámat becsületeset} elvégzem és megfogadom, sohasem fogtok csalatkozni bennem“ — ki­váltották a dolgozók lelkes tetszésnyilvá­nítását, ami hosszantartó tapsban jutott kifejezésre. Nyitraivánka dolgozói tehát egy emberként egyetértenek Berec Júlia jelölésével, s hogy helyesen tették ezt, arra bizonyítók Berec elvtársnő eddigi odaadó önzetlen munkássága. (S). FrantiSek Hecko: %aíbb a fieqyefo kö-zí A szlovák falu f elszabadul ásónak, újjászületésének történetét írja meg Frantisek Hecko, államdíjjal kitüntetett „Falu a hegyek közt" című regényében. .4 szerző nem. idillikus képet fest, hanem a falu • letét s valóságát ábrázolja, amelyet az osztályharc határoz meg. Hecko elevenen és meggyőzően ábrázolja a szlovák hegyi falu életét. Minden szaván érzik, hogy őszintén szereti a dolgozó embert és alaposan ismeri a mai falu problémáit. Műve harcos regény, küzd a fejlődésért, a haladásért, a szocialista, faluért, a múlt csőké­­vényei, a reakciós előítéletek ellen. .4 haladás falusi élharcosai, и kommunisták és az őket támogató, köréjük tömörülő öntudatos kisparasztok legyőznek minden nehéz­séget és a falu határában felszántják a meszgyéket, a földműves­­szövetkezet áttér a fejlettebb gazdálkodást jelentő III. típusra. Örömmel adjuk a magyar ohszsóközönség kezébe a „ Falu a hegyek közt" címéi Hefko-köni/ret. ÖliMAűát&fa ел Ьщоауъ&аМ, а, ЪЖуугъ -MM Feladataink teljesítésénél egyik legfőbb segítségünk a sajtó. Éppen ezért kedves olvasóink Hozzátok fordulunk, hogy kö­reitekben népszerűsítsétek és terjesszétek a „Dolgozó Nő“ képes folyóiratot. Ha szereztek előfizetőket, ezt a szelvényt töltsétek ki és egy borítékban bélyegmentesen küldjétek a következő címre: A „DOLGOZÓ NŐ” adminisztrációja Név Lakhely Utolsó posta Bratislava, Krizkova 7. Járás sajátkezű aláírás

Next

/
Oldalképek
Tartalom