Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1954-06-01 / 6. szám
cAz oAztzäk nék fratea az eggenjogááágézt, a békééit éé tüggetlenáégézt A közelmúltban tartották ezer különböző politikai meggyőződésű és valláséi haladó nö részvételével az osztrák nőkongreszszust, ahol tíz külföldi állam képviselőinek alkalma nyílott megbizonyosodni arról, mily nagy lelkesedéssel és odaadással harcolnak az osztrák nők függetlenségükért, egyenjogúságukért, gyermekeik jogainak védelméért és az egész világ békéjéért. Ezen a kongresszuson elhangzott vitafelszólalások borzalmasan vádolták az összes háborús gyújtogatókat és azok kiszolgálóit, akik leginkább vétkesek abban, hogy csupán Becsben több mint 60.000 munkanélküli van és Ausztriában több mint 300 000 embernek egyáltalában nincs munkája. Ha nem ismernénk a múltból a kapitalista társadalmi rendszer valamennyi borzalmát, nehezen értenők meg az osztrák nők aggodalmát, hogy gyermekeik tízezreinek, akik ebben az évben elhagyják az iskolák padjait, nem lesz munkalehetőségük. Ilyen gondjaik vannak az osztrák nőknek és anyáknak, inig Kesselring, a hitleri hadsereg volt tábornagya, nem érezve az osztrák anyák gyűlöletét, szemtelenül toboroz új szervezetekbe Ausztria szerte különböző egyesületek leple alatt, amelyek tulajdonképen Adenauer katonai egységeinek alapjait alkotnák. Ezek az élősködők pontosan az amerikaiak által életrekeltett hitleri szellem nyomdokain haladnak és így víj világháborút készítenek elő. Nem tanultak tehát semmit a múlt eseményeiből és ezek a gonosztevők nem is akarják látni az utolsó világháborúból visszamaradt nyomorékok ezreit. Pedig magában Becsben annyi a hadirokkant, hogy a béesi villamosokban külön szakasz van számukra fenntartva. Nem akarják meghallani Priester Éva és Ascbauer Rézi és számos más asszony hangját, kik az utolsó világháborúban elesett hozzátartozóikat siratják, akik vádat emelnek a háborús gyújtogatok ellen Ausztria és más országok anyái millióinak nevében. Az osztrák nők aggodalma teljesen jogos, hisz olyan háborús bűnösöknek, mint Manteuffel, Kesselring és Rancke, sikerült Ausztriában Salzburg, Linz és Stájer vidékén, Teuschler és Schöpf vezetésével, mintegy 250 000 főből álló alakulatot létesíteniük. A háborús gyújtogatok a békés építés és a dolgozók életszínvonalának emelése helyett Hitlert dicsérik, fasiszta sajtót terjesztenek, felvonulásokat szerveznek és lakások, kórházak és kultúrintézmények építése helyett új katonai támaszpontokat létesítenek. Az osztrák nők tudatában vannak, hogy mindez halálos veszélyt jelent gyermekeikre, férjeikre, országukra és azért határozatukban kijelentik: „Kesselring számára nincs hely Ausztriában“. Vájjon a jelenlegi osztrák kormány eleget tesz-e az osztrák nők követelésének? Biztosítja-e az osztrák családok békéjét ? Sok nőnek nálunk, népidemokratikus államunkban, ahol biztosítva van a nők egyenjogúsága, érthetetlennek tűnik, hogy az osztrák nőknek harcolniuk kell egyenjogúságukért, amelynek fiéldáját a népidemokratikns államokban látják, ahol a nő többé Engelhard. W'e.mer munkanélküli fiai nyomorúságon ágyukon ülnek 2 nem alacsonyabbrendű teremtmény és ahol a nőkre is érvényes a végzett munka alapján való jutalmazás elve. Helene Riedl, a bécsi Rothmüller-üzem dolgozója, vitafelszólalásában rámutatott, hogy a nők munkabére ugyanolyan munkáért mint a férfiaké, nem éri el a férfiak munkájának bérét. Követelte, hogy a nők is köthessenek kollektív szerződéseket, hogy ott is védelmezhessék érdekeiket és harcolhassanak azért, hogy' a kiváló minőségű munkát, amelyet a nők végeznek, egyenlően jutalmazzák a férfiakéval. Az osztrák szakszervezetek címére hozott határozat kifejezésre juttatta az osztrák nők igazságos követeléseit és e követelések gyors megoldását követelte. A kongresszuson számos felszólalás hangzott el, a gyermekek életéről és jogainak védelméről. A gyermekek jogainak védelmére alakult bizottság által előterjesztett határozat többek között rámutatott arra is, hogy a statisztikai kimutatások alapján veszélyesen emelkedik a fiatal bűnözők száma. 1953-ban például a fiatalkorúak bírósága 4000 esetet tárgyalt. Csupán a salzburgi körzetben 1952-ben a fiatalkorúak által elkövetett bűntettek száma 710-ről 850-re emelkedett a múlt évben. Mindez azt mutatja, hogy a ponyvairodalom és a nyugati „kultúra" által behozott gangszterfilmek rombolólag hatnak a gyermekek lelkére, akik közül sokan rossz életkörülmények következtében a megfelelő gondoskodás hiányában, ezek befolyása alá kerülnek. Az osztrák nők rámutattak, hogy az utolsó évfolyamán 120 millió könyv és füzet jelent meg, — főleg Nyugat- Németországban kiadott könyvek, — amelyek hatása veszélyes, megrontja az ifjúságot, mivel az utolsó háborúban elkövetett állati gaztetteteket és gyilkosságokat írják le és színezik ki és az ifjúság között ismét a nemzetiségi és faji gyűlöletet szítják. A kongresszus részvevői nagy figyelemmel hallgatták meg a Szovjetunió és a népidemokratikus országok küldötteinek beszámolóit, akik a gyermekek boldog életéről és a gyermekekről való gondoskodásról beszéltek. Rámutattak arra, hogy a kormány hogyan gondoskodik új bölcsődék, óvodák, napközi otthonok, pionírotthonok és iskolák építéséről, gondoskodik arról, hogy a gyermekek új típusú emberekké fejlődjenek, akik folytatni tudják az egész nemzet szebb jövőjének kiépítését. A kongresszus után az osztrák Demokratikus Nőszövetség szívességéből alkalmunk volt megtekinteni a Rzép Bécs városát is. Bécs utcáin az osztrák nők számos felszólalását látjuk a valóságban visszatükröződni. Mi, akik pártunk és kormányunk, gondoskodása következtében tanúi vagyunk hazánk nagyarányú felépítésének, elítéltük az osztrák kormányt, amely máig nem hatott oda, hogy a romokat — az utolsó háború maradványait — Bécsből eltüntessék. Számos bécsi negyedben, főleg a proletárnegyedekben, még ma is az elpusztított gyárak és lakások romfalai meredeznek. Ma, kilenc évvel a háború után az osztrák kormány még mindig nem tudta biztosítani, hogy a „Bécsi Of юга" vagy a „Burgtheater“ gyönyörű épületét helyrehozzák és ismét a kultúra szolgálatában álljon. Becs utcáin meggyőződhettünk arról is, hogy mily nagy az osztrák munkanélküliek száma. Hiába csábítanak a gyönyörű kirakatok a Kärntnerstrassen, vagy a Mariahilfer-Ntrassen amelyek az összes világrészek árucikkeitől zsúfoltak. Nem találkoztunk itt azonban a legfontosabb tényezővel a vásárló emberid. Ezeken az utcákon tett sétáink világosan megmutatták az osztrák nép életszínvonalát és emlékeztettek bennünket a Münehen-előtti Csehszlovák Köztársaságra, amikor kirakataink roskadoztak g,z árutól, de az embereknek nem volt pénzük még a legszükségesebb cikkek megvásárlására sem. Bécsben értesültünk az újabb árleszállításról Csehszlovákiában, amit Siroky elvtárs kormányelnökünk jelentett be. Mérhetetlen volt örömünk. Számos polgárunknak, főleg a nőknek tudatosítaniuk kell. hogy a München-előtti kapitalista Csehszlovák Köztársaság is egyik része volt annak a „demokráciának“, amelybe ma az osztrák polgárok tartoznak. Az egyik oldalon fényűző villák, autók, szanatóriumok, stb., amelyek a kiváltságosok rétegét, gyárosokat, nagybirtokosokat és nagykereskedőket szolgálták és másrészt az emberek ezrei nyomorban és éhségben tengették életüket, emberhez nem méltó lakásokban, éppúgy, mint ma Ausztriában. Az osztrák nők üdvözlete további erősítést jelent számunkra, hogy a Szovjetunió vezetésével még szívósabban harcoljunk a békéért és az egész világ dolgozóinak emberhez méltó életéért. Strbiková Margita, a Csehszlovákiai Nőbizottság tagja.
