Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1954-04-01 / 4. szám

h о vár* Margit, a muzslii fogyasztási szövetkezet vezetője

A Szlovákiai Nóbizottság negyedévi bővített plenáris ülése ünnepi sorakozó ja volt a szlovákiai könnyűipari és kereskedelmi dolgozók legkiválóbb munkásnőinek. A Szlovákiai Nóbizottság sikeres új munkamódszert alkalmaz, amikor plenáris ülésére meghívja az élenjáró dolgozó nőket, bogy beszámoljanak munkasikereikről, átadják tapasztalataikat és beszéljenek azokról a nehézségekről, amelyek megoldásra várnak.

A plenáris ülés külsőségekben is ünnepi jellegű volt. A Merina-gyár szépen feldíszített kultúrtermében gyülekeztek élmunkásnőink, akik nagy érdeklődéssel és lelkesen várták a konferenciát.

Az ülést meleg és közvetlen szavakkal Irena DuriSová, a Szlovákiai Nőbizottság elnöknője, a Szlovákiai Nemzeti Tanács alelnöknője nyitotta meg, és üdvözölte dr. Ján Púll elvtársat, a Megbízottak Testületének alelnökét, a Csehszlovákiai Nóbizottság képviselőit, Vaniőková és dr. Panková elvtársnőket, Jolana Herckovát, a bratislavai kerületi pártbizottság titkárnőjét, a tömegszervezetek kiküldötteit, a trencséni helyi nemzeti bizottság titkárát és a Merina-gyár üzemi tanácsának elnökét. A beszámolót dr. Ján Púll elvtárs tartotta, aki kiértékelte szocialista építésünk eredményeit olyan szempontból, hogy milyen mértékben járultak hozzá sikeréhez öntudatos és kiváló dolgozó nőink. Az 1953. szeptember 15.-Í kormánynyilatkozat adta meg beszámolójának fő vonalát, és ennek alapján beszélt az előttünk álló legfontosabb feladatokról a termelés helyes szétosztásával, a mezőgazdaság fejlesztésével és az életszínvonal emelésével kapcsolatban. Ezeknek az irányelveknek a keresztülviteléhez kell öntudatos dolgozó nőinknek a jövőben fokozott munkájukkal hozzájárulni. Mint példátmutató munkásnőket, kiemelte Krajéovicová elvtársnőt, a bratislavai „Március 8“-üzeroből, Sykora elvtársnőt a Svit-gyárból, Polevková elvtársnőt a besztercebányai tejüzemből, Nagy elvtársnőt Feleőszeliről és másokat. Dr. Púll elvtárs rámutatott arra, hogy célkitűzéseink

8

eléréséhez a legfontosabb, hogy dolgozó nőink kapcsolódjanak be a szakiskolákba, hogy szaktudásukat emeljék, és politikailag fejlődjenek. Az építőmunkájukkal elválaszthatatlanul és szorosan összefügg békeharcuk, amelyből Szlovákia dolgozó női eddig is becsületesen kivették részüket, és a jelenlegi nemzetközi helyzet a négy nagyhatalom berlini találkozása után még erősebb helytállást kíván tőlük.

Dr. Púll elvtárs értékes és alapos beszámolója tág teret adott a küldötteknek, hogy széles és érdekes vitát kezdjenek. A vita gazdag és színvonalas volt. Felszólaltak a könynyűipar minden szakaszának dolgozó női, valamint a szocialista kereskedelem munkásnői. Mintha színeseimet pergettek volna, úgy hatottak az egymást követő felszólalók. Klobuáická elvtársnő Margecanyból, aki a vasúti vendéglő vezetője, a szocialista versenyzászló győztese, Cigány Mária színes fejkendőjében, szép népviseletben beszámolt a nyitrai cukor- és konzervgyárban elért eredményeiről, a törékeny, bájos, fiatal Kurová elvtársnő, a komáromi hajógyár egyetlen villanyhegesztőnője, aki komoly férfimunkát végez, 180%-ra teljesíti normáját, Leátáková elvtársnő meglepetést, szerzett a konferenciának: fakitermelő, erdőben dolgozik és a férfi munkásokkal egyenlő munka, sikereket ér el. Muklárová elvtárí nő, Korom páról, hasonlóan olyan munkaszakaszról jött amelyen eddig nem dolgoztak asszonyok: tüzelő- és építőanyagraktárt vezet, ahol bizony jól meg kell fogni a munka végét. Becsületesen megállja a helyét ebben a nem könnyű munkában. Meg kell még jegyeznünk, hogy 4 kis gyermek boldog anyja.

A konferencia legmeghatóbb percei voltak, amikor Mináréiková Anna, a becsületes munkában megöregedett asszony lépett az emelvényre, és egyszerű szavakkal meghatódó!tan beszélt munkájáról, 66 éves, 51 éve dolgozik a kassai húsiparban és ezalatt az idő alatt megízlelte a kapitalisták kenyerét, amikor mint 5 gyerekes családanya naponta 16—17 órát dolgozott, és heti nehéz munkáKÖNNYŰIPARI ÉS К Ül ÜNNEPI TALÁS

jáért 100—120 koronát kapott... „Ha öreg vagyok is, úgy dolgozom, hogy a gyár legutóbbi kiértékelésénél mint a legjobb munkásnót értékeltek. Normámat állandóan 145%-ra teljesítem. Én nemcsak dolgozni akarok, hanem igyekezem jól dolgozni. Amit többéves munkásságom alatt tanultam, azt átadom fiatal munkatársnőimnek. Minden nagyon jól van, csak azt sajnálom, hogy mivel már öreg vagyok, nem tudok tanulni. Valamikor nekünk nem adatott meg a tanulás lehetősége, úgy mint ma a fiataloknak. Meg vagyok győződve róla, hogyha a múltban tanulhattam volna, ma a gyárunk igazgatónője lehetnék. Nem mondhatom, hogy nehézségeim lennének a gyárban, de az már szokásom, hogy mindig hibákat találok, de ezt tőlem nem veszik rossz néven, mert tudják, hogy csak jót akarok. Igyekszem a munkaidőmet 100%-ra kihasználni és a vezető elvtárs már nem egyszer mondta nekem, hogy „bizony Anna néni, maga többet ér, mint a fiataljaim.“ A gyárban csak mamának neveznek, és kijelenthetem, hogy a gyermekeimmel szépen és jó viszonyban üde.“

A változatos és érdekes vitafelszólal ások folyamán zamatos magyar beszédre figyelünk fél. Kovács Margit, a muzslai fogyasztási szövetkezet vezetőnője beszél. Átérzi mondanivalójának minden szavát. Nyílt, értelmes szemei, vonzó csinos külseje felkelti az érdeklődést és őszinte szavaival azonnal megtalálja a kapcsolatot a megjelentekhez.

Engedjétek meg, hogy elmondjam rövid beszámolómat az elmúlt év tervteljesitéséről. 13 éve özvegyasszony vagyok. Férjem a második világháborúban eltűnt és ezalatt az idő alatt bizony sok mindenen átmentem. 1951-ben mint a íivena tagját, politikai iskolára küldtek. Ott 3 világot forgattak le előttünk. A siralmas múltat, a harcos jelent és a rózsaszínű jövőt. Megértve azt, hogy milyen nagy szükség van ránk, nőkre, az építőmunkában és a békeharcban, bekapcsolódtam én is a munkába. Már 3 éve dolgozom a fogyasztási szövetkezetben, ahol pontosan és előzékenyen szolgálom a dolgozókat. Ha elégedetlen szavakat hallok, védem demokráciánkat és a békét, mert én tudom a legjobban, hogy mit jelent nekünk a béke a borzalmas háború után. Azt is tudom, hogy a tartós béke a szorgalmas munka és a fejlődés eredménye. Abban, hogy megismerjem a szocialista kereskedelem kérdéseit, nagy segítségemre volt a fogyasztási szövetkezet járási üzemi iskolája, ahol nagy figyelemmel tanultam és így tisztába jöttem annak jelentőségével. Meg vagyok győződve arról, hogy a fogyasztási szövetkezet alkalmazottai fontos tömegszervezeti munkát végeznek mind városainkban, mind falvainkon. Tagja vagyok a Csehszlovák-Szovjet Barátsági Szövetségnek, a helyi nemzeti bizottság mellett működő nőbizottságnak, a Forradalmi Szakszervezetnek és a Csemadoknak. Gyűléseiken rendszeresen részt veszek, és itt is igyekszem meggyőző munkát végezni, hogy a termékek beszolgáUatáeonfelüli felvásárlását teljesíthessem. A felesleg felvásárlása nagyon fontos, hogy népi demokratikus államunk dolgozóinak szükségletét fedezhessük. Negyedéves tervemet a felvásárlás terén 150%-ra teljesítettem, a kiskereskedelmi tervet 119%-ra, úgyhogy normámat 136%-ra túlteljesítettem.

Mivel a fogyasztó közönséggel állandó kapcsolatban vagyok, minden hónapban olyan árut rendelek, amit fogyasztó közönségem kíván.

A könyvek eladásában a tervemet 110%-ra teljesítettem. Ezt úgy értem el, hogy magam is olvasni kezdtem az eladásra szánt könyveket és így már ismertetni tudtam vevőimmel azok jelentőségét. A mi községünk lakossága S0%-