Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1954-04-01 / 4. szám

h о vár* Margit, a muzslii fogyasztási szövetkezet vezetője A Szlovákiai Nóbizottság negyedévi bőví­tett plenáris ülése ünnepi sorakozó ja volt a szlovákiai könnyűipari és kereskedelmi dolgozók legkiválóbb munkásnőinek. A Szlo­vákiai Nóbizottság sikeres új munkamódszert alkalmaz, amikor plenáris ülésére meghívja az élenjáró dolgozó nőket, bogy beszámolja­nak munkasikereikről, átadják tapasztala­taikat és beszéljenek azokról a nehézségek­ről, amelyek megoldásra várnak. A plenáris ülés külsőségekben is ünnepi jellegű volt. A Merina-gyár szépen feldíszített kultúrtermében gyülekeztek élmunkásnőink, akik nagy érdeklődéssel és lelkesen várták a konferenciát. Az ülést meleg és közvetlen szavakkal Irena DuriSová, a Szlovákiai Nőbizottság elnöknője, a Szlovákiai Nemzeti Tanács alelnöknője nyitotta meg, és üdvözölte dr. Ján Púll elvtársat, a Megbízottak Testületé­nek alelnökét, a Csehszlovákiai Nóbizottság képviselőit, Vaniőková és dr. Panková elv­­társnőket, Jolana Herckovát, a bratislavai kerületi pártbizottság titkárnőjét, a tömeg­szervezetek kiküldötteit, a trencséni helyi nemzeti bizottság titkárát és a Merina-gyár üzemi tanácsának elnökét. A beszámolót dr. Ján Púll elvtárs tartotta, aki kiértékelte szocialista építésünk eredményeit olyan szempontból, hogy milyen mértékben járul­tak hozzá sikeréhez öntudatos és kiváló dol­gozó nőink. Az 1953. szeptember 15.-Í kor­mánynyilatkozat adta meg beszámolójának fő vonalát, és ennek alapján beszélt az előt­tünk álló legfontosabb feladatokról a terme­lés helyes szétosztásával, a mezőgazdaság fejlesztésével és az életszínvonal emelésével kapcsolatban. Ezeknek az irányelveknek a keresztülviteléhez kell öntudatos dolgozó nőinknek a jövőben fokozott munkájukkal hozzájárulni. Mint példátmutató munkás­­nőket, kiemelte Krajéovicová elvtársnőt, a bratislavai „Március 8“-üzeroből, Sykora elvtársnőt a Svit-gyárból, Polevková elv­társnőt a besztercebányai tejüzemből, Nagy elvtársnőt Feleőszeliről és másokat. Dr. Púll elvtárs rámutatott arra, hogy célkitűzéseink 8 eléréséhez a legfontosabb, hogy dolgozó nőink kapcsolódjanak be a szakiskolákba, hogy szaktudásukat emeljék, és politikailag fejlődjenek. Az építőmunkájukkal elválaszt­hatatlanul és szorosan összefügg békeharcuk, amelyből Szlovákia dolgozó női eddig is becsületesen kivették részüket, és a jelenlegi nemzetközi helyzet a négy nagyhatalom ber­lini találkozása után még erősebb helytállást kíván tőlük. Dr. Púll elvtárs értékes és alapos beszámo­lója tág teret adott a küldötteknek, hogy széles és érdekes vitát kezdjenek. A vita gaz­dag és színvonalas volt. Felszólaltak a köny­­nyűipar minden szakaszának dolgozó női, valamint a szocialista kereskedelem munkás­női. Mintha színeseimet pergettek volna, úgy hatottak az egymást követő felszólalók. Klobuáická elvtársnő Margecanyból, aki a vasúti vendéglő vezetője, a szocialista ver­senyzászló győztese, Cigány Mária színes fejkendőjében, szép népviseletben beszámolt a nyitrai cukor- és konzervgyárban elért eredményeiről, a törékeny, bájos, fiatal Ku­­rová elvtársnő, a komáromi hajógyár egyet­len villanyhegesztőnője, aki komoly férfi­munkát végez, 180%-ra teljesíti normáját, Leátáková elvtársnő meglepetést, szerzett a konferenciának: fakitermelő, erdőben dol­gozik és a férfi munkásokkal egyenlő munka, sikereket ér el. Muklárová elvtárí nő, Korom páról, hasonlóan olyan munkaszakaszról jött amelyen eddig nem dolgoztak asszonyok: tüzelő- és építőanyagraktárt vezet, ahol bi­zony jól meg kell fogni a munka végét. Be­csületesen megállja a helyét ebben a nem könnyű munkában. Meg kell még jegyez­nünk, hogy 4 kis gyermek boldog anyja. A konferencia legmeghatóbb percei voltak, amikor Mináréiková Anna, a becsületes mun­kában megöregedett asszony lépett az emel­vényre, és egyszerű szavakkal meghatódó!­­tan beszélt munkájáról, 66 éves, 51 éve dol­gozik a kassai húsiparban és ezalatt az idő alatt megízlelte a kapitalisták kenyerét, amikor mint 5 gyerekes családanya naponta 16—17 órát dolgozott, és heti nehéz munká­KÖNNYŰIPARI ÉS К Ül ÜNNEPI TALÁS jáért 100—120 koronát kapott... „Ha öreg vagyok is, úgy dolgozom, hogy a gyár legutóbbi kiértékelésénél mint a legjobb munkásnót érté­keltek. Normámat állandóan 145%-ra teljesí­tem. Én nemcsak dolgozni akarok, hanem igyekezem jól dolgozni. Amit többéves munkás­ságom alatt tanultam, azt átadom fiatal munka­társnőimnek. Minden nagyon jól van, csak azt sajnálom, hogy mivel már öreg vagyok, nem tudok tanulni. Valamikor nekünk nem adatott meg a tanulás lehetősége, úgy mint ma a fiata­loknak. Meg vagyok győződve róla, hogyha a múltban tanulhattam volna, ma a gyárunk igazgatónője lehetnék. Nem mondhatom, hogy nehézségeim lennének a gyárban, de az már szo­kásom, hogy mindig hibákat találok, de ezt tő­lem nem veszik rossz néven, mert tudják, hogy csak jót akarok. Igyekszem a munkaidőmet 100%-ra kihasználni és a vezető elvtárs már nem egyszer mondta nekem, hogy „bizony An­na néni, maga többet ér, mint a fiataljaim.“ A gyárban csak mamának neveznek, és kije­lenthetem, hogy a gyermekeimmel szépen és jó viszonyban üde.“ A változatos és érdekes vitafelszólal ások folyamán zamatos magyar beszédre figye­lünk fél. Kovács Margit, a muzslai fogyasz­tási szövetkezet vezetőnője beszél. Átérzi mondanivalójának minden szavát. Nyílt, értelmes szemei, vonzó csinos külseje felkelti az érdeklődést és őszinte szavaival azonnal megtalálja a kapcsolatot a megjelentekhez. Engedjétek meg, hogy elmondjam rövid be­számolómat az elmúlt év tervteljesitéséről. 13 éve özvegyasszony vagyok. Férjem a második világháborúban eltűnt és ezalatt az idő alatt bizony sok mindenen átmentem. 1951-ben mint a íivena tagját, politikai iskolára küldtek. Ott 3 világot forgattak le előttünk. A siralmas múl­tat, a harcos jelent és a rózsaszínű jövőt. Meg­értve azt, hogy milyen nagy szükség van ránk, nőkre, az építőmunkában és a békeharcban, be­kapcsolódtam én is a munkába. Már 3 éve dol­gozom a fogyasztási szövetkezetben, ahol ponto­san és előzékenyen szolgálom a dolgozókat. Ha elégedetlen szavakat hallok, védem demokrá­ciánkat és a békét, mert én tudom a legjobban, hogy mit jelent nekünk a béke a borzalmas há­ború után. Azt is tudom, hogy a tartós béke a szorgalmas munka és a fejlődés eredménye. Abban, hogy megismerjem a szocialista keres­kedelem kérdéseit, nagy segítségemre volt a fo­gyasztási szövetkezet járási üzemi iskolája, ahol nagy figyelemmel tanultam és így tisztába jöt­tem annak jelentőségével. Meg vagyok győződve arról, hogy a fogyasztási szövetkezet alkalma­zottai fontos tömegszervezeti munkát végeznek mind városainkban, mind falvainkon. Tagja vagyok a Csehszlovák-Szovjet Barátsági Szövet­ségnek, a helyi nemzeti bizottság mellett működő nőbizottságnak, a Forradalmi Szakszervezetnek és a Csemadoknak. Gyűléseiken rendszeresen részt veszek, és itt is igyekszem meggyőző mun­kát végezni, hogy a termékek beszolgáUatáeon­­felüli felvásárlását teljesíthessem. A felesleg felvásárlása nagyon fontos, hogy népi demokra­tikus államunk dolgozóinak szükségletét fedez­hessük. Negyedéves tervemet a felvásárlás terén 150%-ra teljesítettem, a kiskereskedelmi tervet 119%-ra, úgyhogy normámat 136%-ra túltel­jesítettem. Mivel a fogyasztó közönséggel állandó kap­csolatban vagyok, minden hónapban olyan árut rendelek, amit fogyasztó közönségem kíván. A könyvek eladásában a tervemet 110%-ra teljesítettem. Ezt úgy értem el, hogy magam is olvasni kezdtem az eladásra szánt könyveket és így már ismertetni tudtam vevőimmel azok jelentőségét. A mi községünk lakossága S0%-

Next

/
Oldalképek
Tartalom