Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1954-04-01 / 4. szám
A berlini értekezlet után A négy nagyhatalom külügyminisztereinek berlini értekezlete óta eltelt napok megmutatják, hogy világszerte mily nagy a közvélemény érdeklődése az értekezlet eredményei iránt. Valamennyi országban a sajtó és a rádió, a közéleti személyiségek és politikusok, az egyszerű emberek milliói a berlini értekezletet fontos eseménynek tartják és remélik, hogy a négy miniszter berlini megbeszélései jótékony hatással lesznek a béke megszilárdítására és a nemzetközi feszültség enyhülését vonják maguk után. A reakciós sajtó szeretné a berlini értekezlet eredményeit hamis megvilágításba állítani és az értekezlet „csődjéről“ beszél. Külünösen arra törekednek a reakciós lapok, hogy a szovjet küldöttség által a berlini értekezlet egyes napirendi pontjaival kapcsolatban előterjesztett konstruktív javaslatokat kiforgassák. Ezek a törekvések azonban hiábavalók; minden békeszerető és jóakaratú ember előtt világos, hogy a szovjet kormány a berlini értekezleten a vitás nemzetközi problémák megoldására olyan programmot terjesztett elő, amely az összes békeszerető népek érdekeinek megfelel. Az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére felállított szovjet programmot ma Európa-szerte és különösen Franciaországban élénken tárgyalják. A francia újságok és politikusok azon a véleményen vannak, hogy Franciaországnak az „európai védelmi közösségben“ való részvételét támogató politikusok az utolsó ütőkártyát is kiadták kezükből. A három nyugati hatalom külügyminiszterei a berlini értekezletről külön nyilatkozatot tettek közzé, nyilvánvalóan abból a célból, hogy a közvélemény elé hamis képet állítsanak erről az értekezletről. A nemzetközi együttműködés ellenzői, akik politikájukat a népek becsapására építik, és megakadályozták azt, hogy a berlini értekezleten az európai kérdésekben megegyezésre jussanak, most agressziós terveiket fokozott mértékben akarják keresztülvinni. De minden hazug mesterkedés ellenére Európa és a világ közvéleménye nem hagyja magát megtéveszteni és világszerte egyre hatalmasabb erővel folyik tovább a békeharc, a milliós tömegek kiáltása egyre erősebben hangzik: oldják meg a vitás nemzetközi kérdéseket tárgyalások útján, békés motion A berlini értekezlet egyik legfontosabb jelentősége maga az a tény, hogy közel ötévi szünet után a négy nagyhatalom külügyminiszterei közös tárgyaló asztalhoz ültek le, s ez hozzájárult a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, megmutatta annak lehetőségét, hogy a számos vitás megoldatlan nemzetközi problémáról lehet tárgyalni. Jóllehet, amint ez várható is volt, a berlini értekezlet néhány hétig tartó tárgyalásai még nem hozták meg a bókeszerető emberiség által annyira óhajtott békés megoldásokat, de a megkezdett út járhatónak bizonyult. Ezt a legjobban bizonyítja, hogy a távolkeleti kérdések megvitatására ez év áprilisára Genfbe újabb értekezletet hívnak össze, ahol a nagy Kínai Népköztársaság részvételével igyekeznek majd e kérdések njegfeleló megoldását elérni. Ezenkívül a nagyhatalmak diplomáciai úton, megbeszélésekkel törekednek majd a leszerelési egyezmény megkötésére. Ez év legkimagaslóbb eseménye a berlini értekezlet volt, amelyre reménykedve és bizalommal tekintettek a világ békeszerető emberei. Az értekezlet heteinek és az értekezlet befejezése óta eltelt időnek nemzetközi eseményei is azt bizonyítják, hogy a nyugateurópai országokban is megerősödött a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló törekvés. Egyre határozottabb formában és mind szélesebb körben jelentkezik az ellenállás azokkal a politikai tervekkel szemben, amelyek a hidegháborús állapot fenntartására és nemzetközi feszültség elmélyítésére vezethetnek. Különösen a nyugatnémet felfegyverkezési tervekkel szemben nyilvánul meg igen határozott ellenállás nemcsak Angliában és Franciaországban, hanem Nyugat-Németországban is. A berlini konferencia után újabb hatalmas lendületet, vett a békehívek hatalmas küzdelme és a békét óhajtó emberek világosan látják, hogy mivel a német és az osztrák kérdésben a nemzetközi feszültség fenntartásában és fokozásában érdekelt amerikai agresszív körök szándékai miatt a külügyminisztereknek nem sikerült olyan határozatot elfogadniuk, amely ezeknek a problémáknak, elsősorban a német kérdésnek leggyorsabb megoldását vonta volna maga után; a jövőben még hathatósabban kell az egész világ békeszererő embereinek, elősorban a béke aktív harcosainak támogatniuk a béke szellemétől áthatott szovjet javaslatokat, amelyek a német nép, Ausztria és valamennyi európai nép békéjének és biztonságának biztosítására irányulnak. Az idei Nemzetközi Nőnap is a milliós tömegek e hatalmas békevágyának manifesztációja jegyében zajlott le. A világ aszszonyai és anyái, akik jól tudják, hogy a vitás kérdések kiéleződése, elsősorban Nyugat- Nemetország remilitarizálása, újabb borzalmas háború veszélyét rejti magában, minden erejükkel támogatják és követelik a vitás nemzetközi problémák megoldására irányuló, Berlinben megkezdett békés út folytatását, teljes határozottsággal állást foglalnak a Berlinben elhangzott szovjet békejavaslatok megvalósítása mellett. Csehszlovákia dolgozó női minden erejükkel kiveszik részüket a békeharcból és az idei Nőnapon hatalmas erővel nyilvánították ki békeakaratukat és tovább folytatják a harcot az összes vitás nemzetközi problémák békés úton való megoldásáért. 2 p. J. Kél „kegyelmes asszony“ Tudnivaló, hogy a nyugati külügyminiszterek közül Mr. Dulles és M. Bidault feleségét is magával hozta Berlinbe. A két „kegyelmes“ asszonynak természetesen Berlinben sincs több dolga, mint otthon Washingtonban, illetve Párizsban. De valamit mégis csinálni kell, hiszen ez a Berlin roppant különös és érdekes város. Amerikában vagy Franciaországban nem lehet ennyi romot látni. Érdekes az utcára kimenni még akkor is, ha az ember hatalmas luxuskocsin gördül végig a berlini utcákon. Hol van még egy város, ahol ennyi öregember és öregasszony látható, mint itt! Hol van még egy város, ahol ennyire hiányzanak a középkorú férfiak, mint itt! Aki pedig nem hiányzik, annak többnyire a félkarja, vagy a féllába hiányzik. Másallapotos nővel jóformán nem lehet találkozni a nyugatberlini utcán. Ügy látszik, a háború szörnyű veszteségei után a nyugatnémetek belenyugodtak abba, hogy nagyon kis létszámú lesz az új nemzedék. Ezzel szemben a forgalmas útvonalakon — Kurfürstendammon, a Kant-Strassen, a Hauptstrassen, a Potsdammer-Strassen — és a mellékutcáikban töméntelen éjtszakai mulató van. A külföldieknek és a berlini bankároknak, gyárosoknak, spekulánsoknak berendezett éjtszakai mulatókban virágzik a hivatalosan támogatott prostitúció. A két „kegyelmes“ asszony gyakran jár délelőttönként bevásárolni a nyugati övezet előkelő utcáinak előkelő üzleteibe. Ezekben az üzletekben — és általában Nyugat-Béri in csaknem valamennyi boltjában meg áruházában — jobbára fiatal csinos nők a kiszolgálók. Ugyan miért? A legfrissebb hivatalos bonni statisztika szerint csak Nyugat-Berlinben 234.000 munkanélkülit tartanak nyilván; jórészük nő. Ott, ahol annyi a kenyér után nyúló kéz, az üzlettulajdonosok könynyen válogathatnak. Az állás betöltésénél az első szempont az, hogy a jelentkező nő lehetőleg fiatal és szép legyen — minden más mellékes. Arról nagyon kevés szó esik, hogy Nyugat-Németországban hárommillió hadiözvegy él, s ezek közül sokan Nyugat- Berlinben tengődnek csekély nyugdíjból, vagy a rideg kapitalista rendszer nemtörődömsége miatt a prostitúció karjaiban vergődve. A „kegyelmes“ asszonyok mindezt nem látják Nyugat-Berlinben, ők bevásárlásaik során csak az előkelő üzleteket s az udvarias kiszolgáló kisasszonyokat látják. Az egyik nyugatberlini reklámlap, amely a négyhatalmi konferencia politikai kérdései helyett csak a nyugati delegációk tagjainak magánéletével foglalkozik, a minap roppant jellemző történetet mesélt el a két miniszteméről. Mistresss Dulles és Mme Bidault a francia főbiztos feleségével, Mme Poncet-tal és az amerikai főbiztos lányával, Miss Connant-tel betért a Luther-Strassen levő igen előkelő étterembe, a Schlichterhez. Itt hosszas válogatás után úgy döntöttek, hogy hideg büffét fogyasztanak és Mosel-bort isznak. Amikor fizetésre került a sor, a hölgyek között kis vita támadt, hogy ki fizesse a számlát. Némi tiltakozás után végül is Mrs. Dulles egyenlítette ki a fogyasztott ételek és italok érát. Nagyon jellemző és jelképes az, hogy Mrs. Dulles fizet, ahogy megszokott dolog a bárok világában, hogy az amerikai úr fizet. Nyugat- Németország, Nyugat-Berlin üresen csillogó világa, a vásári pompa mind-mind azért van, mert az amerikaiaknak jó propaganda, hogy az ilyen kis számlákat ők fizetik. Az igazi számlát azonban a népekkel — Nyugat- Németországban a rokkantakkal, hadiözvegyekkel és munkanélküliekkel — szeretik megfizettetni...
