Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1954-03-01 / 3. szám

OfHázciuá nyolcadikéinak ézelleme hozza öééze hazánk

minden aéázonyátl

A Nemzetközi Nőnap alkalmából köszöntjük dolgozó nőinket, az anyákat, hazánk öntudatos építőit, a béketábor harcosait.

A Nemzetközi Nőnapnak nagy hagyománya van a nőmozgalom történetében. Egyrészt jelképe a nők szabadságukért. és jogaikért vívott harcának, másrészt a második világháború befejezése óta harcos sorakozója a nők békeseregének, akik minden erejükkel és harcos kiállásukkal védik gyermekeik, családjuk, hazájuk nyugodt és boldog életét.

A Nemzetközi Nőnapon nagy tanítóink, felejthetetlen vezéreink, Lenin, Sztálin és Gottwald elvtársak minden évben szóltak a nőkhöz és ezek a szavak világítótoronyként mutatják nekünk az utat fejlődésünkben és ezek a szavak különös ünnepi jelleget adtak ennek a napnak. Az ő tanításaik példát mutatnak azoknak, akik még ma is előítélettől fogva tartva nem akarják elismerni a nők egyenjogúságát, a nők tehetségét és rátermettségét az építőmunkában és a békeharcban.

A Nemzetközi Nőnap a nemzetközi szolidaritás — a nemzetközi összefogás jelképe is. A világ haladó asszonyainak összefogását jelenti, a nők felszabadításáért és nemzeti felszabadulásukért, valamint a békéért vívott harcban. A Nemzetközi Nőnap jelentősége elválaszthatatlanul összeforr ma a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség munkájával és jelentőségével, ahol a világ asszonyai faj, nemzetiség és világszemléleti különbség nélkül egységbe forrva harcolnak jogaikért, a boldog és felszabadult asszonyok segítségével közösen megbonthatatlan egységben menetelnek a békeharcosok soraiban. *

A Nemzetközi Nőnap ünnepségein, valamint a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség kongresszusain több mint 67 nemzet asszonya érti meg egymást, nyújt egymásnak baráti kezet és kölcsönös segítséget.

67 nemzet asszonya, anélkül, hogy ismerné egymás nyelvét, megérti a béke, a szeretet, a gyermek és a haza értelmét.

Az elmúlt, de még el nem felejtett kapitalista világban a magyar és szlovák kizsákmányolt és elnyomott proletárasszonyok, béresasszonyok és cselédek nem ismerték, mi az a nőmozgalom, mi a nemzetközi összefogás az ő szebb és jobb életük megvalósításáért. Nem ismerték csak a robotot, a szenvedést, a végrehajtót, a gondot, gyermekeik, családjuk nélkülözését és szenvedését. Házukban az öröm ritka vendég volt, de annál gyakrabban földeltek el kis fakoporsót, mert a társadalom bűne következtében nem voltak meg az alapfeltételek ahhoz, hogy életképes gyermekeket hozzanak a világra. E nyomorúságos és szenvedésteli életük elviselésére az egyház adott bódító, a valóságot elködösítő vigaszt, a jobb és szebb földöntúli élet ígéretét. A kizsákmányoló társadalom mindent felhasznált, hogy az igazságot elkendőzze, hogy mindenkire másra haragudjanak a nyomorúságban’ sínylődő asszonyok, csak ne döbbenjenek rá az igazságra. Az egyik ilyen módszer volt, hogy eltereljék figyelmüket az igazi ellenségről, az együtt élő nemzetek egymásra való uszítása. A szlovák és magyar asszonyok, akik évszázadok óta a történelem folyamán egy vidéken éltek és közös súlyos sorsot cipeltek, sok helyen gyűlölték egymást és úgy néztek egymásra, mint ellenségekre. Itt vezették le mind azt a keserűséget, amely nehéz és tarthatatlan életük miatt rájuk szakadt. A történelem dicső korszakában, amikor a szlovákok és magyarok közösen harcoltak és áldozták életüket Dózsa, Rákóczi és Kossuth zászlaja alatt, ösztönösen résztvettek a szabadságot áhítozó asszonyok is. Az uralkodó osztályok ügynökei cselszövéseinek következtében elmosódtak ezek a történelmi emlékek és sikerült nekik eg időre a proletárt a proletár, a bérest a béres ellen uszítani.

Mindennek végetvetett a szlovák és a magyar nép felszabadulása, Ahol nincs kizsákmányolás, ott meg lehet valósítani a nemzetek egyenjogúságát. Azóta hazánk elindult a szocializmus építésének útján és közös hazánkban a csehszlovák népi demokráciában a magyar és szlovák asszonyok egyaránt élvezik a szocialista társadalom minden vívmányát és gondoskodását, amelyhez közös építőmunkával járulnak

hozzá. Nincs munkanélküliség, mindenkinek biztosítva van a kenyere, a családok életszínvonala állandóan emelkedik, különösen ott, ahol a férj és feleség is dolgozik. A gyermekhalandóság ellen sikerrel harcol szocialista egészségügyünk. A gyermek valóban áldás, s előttük a legszebb távlatok nyílnak. Alkotmányunk hazánk minden nemzetiségű dolgozójának egyenlően biztosítja a jogot ehhez a szép és boldog élethez. Mindennek ellenére a reakció, a külső és belső ellenség befolyása alatt még mindig tapasztalható, hogy asszonyaink nem t udnak békésen és megértésben együtt dolgozni szlovák asszonytársaikkal, hogy még a múltban beléjük oltott mérget nem semlegesítették azok a tények és valóságok, amelyeket lépten-nyomon tapasztalhatunk politikai, gazdasági és kulturális fejlődésünkben. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetségben 67 nemzet asszonya a legnagyobb szeretetben és megértésben tud együtt harcolni a közös célért és nálunk egyes falvakban, mint például Udvardon, a magyar és szlovák asszonyok egy része nem érti meg egymást és nem tud testvéri összefogásban együtt dolgozni falujuk fejlesztésén. Vájjon a magyar asszonyoknak nem érdekük-e éppen úgy, mint a szlovák asszonyoknak, hogy az Egységes Földművesszövetkezet egészségesen fejlődjön, hogy a mezőgazdasági munkákat az agrotechnikai határidőre elvégezzék, hogy a kötelező beszolgáltatást teljesíthessék, hogy az Egységes földművesszövetkezet zárszámadásakor szép jutalomban részesüljenek a tagok, hogy a falu kulturálisan fejlődjön, hogy gyermekeikről pártunk és kormányunk határozata értelmében gondoskodjanak ?

Természetesen leszögezhetjük azt, hogy az udvardi eset a ritkább jelenségek közé tartozik. Általában a magyar és szlovák asszonyok megtalálták az egymáshoz vezető utat, mint például Rusovcén, ahol a legnagyobb megértésben és közös erőkifejtéssel építik a szocialista falut. Azonban az ellentéteknek meg kell szűnniök mindenütt. A Nemzetközi Nőnap alkalmából tegyen fogadalmat és vállaljon kötelezettséget minden magyar nő, hogy legelső és legfontosabb feladatának fogja tekinteni a sovinizmus, a nemzeti torzsalkodás elleni harcot, hogy nemcsak magából fogja még a gyökerét is kiirtani ennek a káros befolyásnak, hanem igyekszik a környezetében is meggyőzni mindenkit arról, hogy a világ haladó asszonyai közös harcának a közös béke ügyéért csak akkor lesz meg a kellő eredménye, ha megértik a nemzetek összefogásának nagy erejét. Meg kell érteniök, hogy ez egy erőszakkal felállított gát, amelyet közéjük ékelt az az ellenség, amelyet már legyűrtünk, — a kapitalizmus. A magyar asszonynak, a szlovák asszonynak egyformán melegenérző anyai szíve van és gyermekeik, akik már most nevelkednek a szocialista iskolákban, nem fogják ismerni ezt a mérget. Példa erre a komáromi hajógyár óvodája, ahol szlovák és magyar gyerekek találnak otthont egész hétre, amíg szüleik dolgoznak és a szlovák gyerekek magyar pajtásaiktól kitűnően megtanulnak magyarul és a magyar gyerekek szlovák társaiktól szlovákul. •

A nemzeti bizottságok közeledő választása egy alkalom arra, hogy a magyar asszonyok tanúságot tegyenek fejlettségükről és öntudatosságukról azzal, hogy nem kerülnek a reakció befolyása alá és azokra fogják leadni szavazatukat, akik tehetségesek, akik a nép javát akarják és akik iránt a nép bizalommal viseltetik, tekintet nélkül arra, hogy milyen nemzetiségű a jelölt. Magyar asszonytársaink azzal mutatják meg, hogy megértették a Nemzetközi Nőnap jelentőségét, hogy ott, ahol eddig még nem tették, kilépnek elszigeteltségükből és minden alkalommal szlovák asszonytársaikkal közösen, leküzdve még a nyelvi nehézségeket is, munkához fognak, hogy bebiztosítsák azoknak a feladatoknak az elvégzését, amelyek a közeljövőben rájuk várnak.

Jelenünkben megvalósult az, amiért évszázadokon át együtt tudtak harcolni a magyar és szlovák asszonyok, közös vérrel áztatták hazánk földjét a munkásmozgalmakban; most hozza őket össze és tartsa őket össze az az elhatározás, hogy kitűzött célunkat közös munkával elérjük és megvédjük szeretett közös hazánk békéjét.

Túri Mária.

3