Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1954-02-01 / 2. szám
Jüi az. L&azis becsület? A főutca forgatagában fiatul asszony siet. Kicsit türelmetlenül húzza maga után elbámészkodó fiacskáját, az ötév körüli mackóruhás emberkét. Az asszony karján jól megtömött bevásárlótáska. Ügy látszik, valami még hiányzik, mert a másik oldalra mutat, a szembeniévé fűszerüzlet felé: — Még oda is bemegyünk. Termi. Nem látsz mlnhol re miőr bácsit? Akkor itt egyenesen megyünk át — s már indulnak is az úttest felé szapora léptekkel. Persze, ha forgalmi rendőr volna a közelijén, akkor esak tíz méterrel «alább lehetne átmenni, ahol a kis fémtáblák jelzik az úttesten a szabad átjárást. Az pedig legalább két pere időveszteséget jelentene. De gondoljuk csak meg, hogy az anya ártatlannak tetsző szavai nem jelentenek-e nagyobb veszteséget a gyermek szempontjától ? Kétezer évvel ezelőtt a római költő úgy képzelte el az emberiség „aranykorát“, hogy akkor „önként, félelem és biintetésnélkiil tisztelték a törvényt és a jo got.“ Hiszen a törvények éppen abból származnak, hogy az emberek önként megálla- I mm Inak bizonyos szabályokban, amelyek mindenki érdekét egyformán szolgálják. A valóságban persze Kómában rabszoígntörvény uralkodott, amely csak a kizsákmányolok érdekeit védte. A kizsákmányolás formája az évszázadok folyamán változott, de a hűbéruruk és n kapitalisták törvénye is mindig kettős mértékkel mért. A nép pedig rettegett a csen«lörsz u ron у tói, amely az urak törvényét viklte. Az „aranykor“ nem mögöttünk van, hanem előttünk. A félelem nélküli életet most kell megvalósítanunk, amikor a nép hozza a törvényt magátiak a népnek az érdekében és a rendőrök is a nép érdekét védik. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy például a közlekedési szabályokat nem valami külső kényszer miatt kell tótartani, hanem a közösség és saját magunk érdekében. Mégis bányán vannak, akik figyelmen kívül hagyják ezeket a szabályokat, ha nem fenyeget közvetlenül az a veszély, hogy biintetésfiénzt kell fizetni! Tomi talán most még nem sokat gondolkodik azon, hogy miért estik akkor lehet a tiltott helyen átmenni, ha a rendőr bácHÍ nem látja. De néhány év múlva talán éppen erre száguld majd egyszer pionír-kerékpárján. s rendőr nem lévén a láthatáron, szabálytalanul fordul majd tó az utcasarkon. Lehet, hogy végzetes baleset éri. De miért gondoljunk mindjárt a legrosszabbra? Lehet., hogy sikerül neki minden vitézkedés, az is, hogy elengedi a kerékpár kormányát, az is, hogy nagyvárosba kerülve leugrál majd a mozgó villamosról. ö lesz az a gyerek, aki bemártja ugyan a fogkefét, de nem mos fogat, ha az anyja nem látja. Ha nem számít felelésre, nem tanulja meg a leckét. Ha nem kell félni, hogy rajtakapják, elhallgatja, hogy rossz fát tett a tűzre. Valahol egy öreg néni elcsúszik az utcán. Tamás először körülnéz... Ha nézik, segít, ha nem látja senki, tovább szalad. Talán még a talált pénzt is nyugodtan zsebreteszi, ha nincsenek szemtanúk. Olyan ember lesz belőle, aki különbséget lát a szép jelszavak és az élet között. Tud majd szépeket mondani a politikai gyűléseken, «le szavainak nem lesz meg a fedezete jellemében, legtónsőbb gondolataiban. A munkahelyén is a látszat lesz a fontos, ha nem ellenőrzik, nem végez minőségi munkát. Ennyire döntő lehet a gyermek jellemére a szülő magatartása? Sok esetben igen. A múltkor egy fiatal asszonnyal beszélgettem, akit általában „tisztességes embernek“ tartott férje könnyelműen otthagyott kis gyermekével együtt egy másik nő kedvéért. „Talán и nevelésben volt a hiba'' — mondta az asszony. — „Az anyósom a múltkor eldicsekedett, hogy hat pír tojást kapott a piacon, pedig esak ■> pírért fizetett. Azt hiszem, az ilyen „apróságok" is döntők, talán ezek miatt nem világos a férjem előtt, mi az igazi becsület. Visszaemlékszem a saját gyermekkoromra. Mi szegényebbek voltunk, de engem bizony visszaküldték az üzletbe, ha véletlenül tíz fillérrel többet hoztam haza, mint amennyi járt. Én nagyon fogok vigyázni a gyermekein előtt..." Nagyon kell vigyázni a gyermekek előtt. S érdemes megtenni azt a pár lépést az „egyenes útig“... ./. F. A népi higiénikusok a szocialista egészségügy szolgálatában I. P. Pavlov, hírneves szovjet tudós, arra tanít bennünket, bogy az ember a környezettel elválaszthatatlan egységet kéjjez, az emberi szervezet a környezet állandó befolyása alatt áll. К megismerés döntő jelentőségű az egészségügy prevenciós — betegségeket megelőző — módszereire. Ez az alapja a dolgozók egészségvédelmének, a szocialista egészségügynek, amelyet a prevenció jellemez, mert hisz a szocializmus építéséhez egészséges dolgozókra van szükségünk. Ennek fontossága kifejezést nyer a párt és kormányhatározatban is, amely lehetővé teszi a dolgozók fokozottabb egészség^véd elmét, hangsúlyozza a kedvezőtlen, nem higiénikus életfeltételek kiküszöbölését, a kedvező higiénikus viszonyok megteremtését otthon, az iskolában, a munkahelyen, az utcán, a köztereken, a közlekedési eszközökön, az ólelmiszerüzemekben, az üzemi-konyhákban, vendéglőkben, szállodákban, egyszóval mindenütt, ahol a dolgozó ember megfordul. Elrendeli a terhes anyák, a csecsemők fokozottabb orvosi felügyeletét, az ivóvíz és élelmiszerek szigorú egészségügyi ellenőrzését. E nagy feladatok elvégzéséhez nem elegendő csupán az egészségügyi dolgozók munkája, hanem szükség van a dolgozók, a nép széles rétegeinek támogatására, a dolgozóknak e munkában való aktív részvételére, szükség van tevékeny egészségügyi aktivistákra, népi higiénikusukra. A népi higiénikusuk rövid, de alapos kiképzés után a higiéniai és járványellenes szolgálat munkatársai lesznek, jelentik a körorvosnak, illetve a járási Higiéniai és járványelleni állomásoknak mindazokat a hibákat, amelyeket lakóhelyük környékén, munkahelyükön észlelnek. Igazolványuk alapján joguk van ellenőrizni a körzetükben lévő élei mi szerüzemeket, elárusítóhelyeket, ven«léglöket, üzemikonyhákat, biifféket, stb. A nagyüzemekben dolgozók különleges oktatást kúpnak a járási higiénikusoktól a baleseteket megelőző védelmi intézkedésekről, az üzem különleges egészségügyi viszonyairól, a hiányosságok kiküszöböléséről, a védőszemüvegek, álarcok fontosságáról. Megismerik a járványos betegségek okait és azok megelőzési módját, a foglalkozásokban gyakran előforduló tótegségeket és az ellenük való védekezést. Kontos feladata a népi higiénikusnak, hogy ismereteit továbbadja, terjessze dolgozótársai között s ezzel emelje a dolgozók egészségügyi kultúráját, hogy azok tudatosan és következetesen óvják maguk és társaik egészségét. Most, amikor a szovjet egészségügy gazdag tapasztalatai alapján és támogatásával át14 tértünk az egészségügyben a körzeti beosztásra, amelyben a körorvos az ő kollektívájával — egészségügyi dolgozónő, szülésznő, gyermekgondozónő, tüdőtóteggondozónö, a népi higiénikusuk — megismeri a körzete «lolgozóiuak lakás-, szociális- és munkaviszonyait, ezek alapján igyekszik megjavítani az egészségre káros körülményeket, vagyis a tlierápiáról, gyógyításról — fokozatosan áttérünk a prevenció, a bajtmegelőző-módszerekre, amikor a körorvos személyesen felelős körzete dolgozóinak egészségéért és halaszthatatlan a népi higiénikusuk bekapcsolódása is az egészségvédelembe. Az intervenciós háborúban a nagy honvédő harcokban a szovjet emberek nagy tömegei sikerrel oldották meg a nagyon súlyos egészségügyi problémákat, különösen a járványok leküzdésében és ezzel hozzájárultak a dicső Vörös Hadsereg luircikészségének fokozásához és győzelméhez. Lehet-« valami szebb, nemesebb fcliulat dolgoz«'» nőink számára, mint bogy gyermekeiknek, férjeiknek, dolgozótársaiknak, néphadseregünk tagjainak egészségét megvédjék és beálljanak a népi higiénikusuk immár népes és lelkes tömegébe? Medikus.
