Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1. szám
7б&д.уан kezeljük a ázilönbaciányát ? Ar. árleszállítás ót« egyre több dolgozó nő vásárol tartós, szépkivitelű sziloti-harisnyát. A K/.ilonbarisiiya — ha jól és óvatosan kerelik nagyon boss/.ú áléig használható szenisralatlás, szakadás nélkül. Érdes, kilepxknetl bőrrel, szálkás körömmel «rotiban könnyen megsértiH'tjük a harisnyát. Ezért a sziIon-harisnya felhúzása előtt kezünket, lábunkat mossuk meg. hogy Itörünk megpuhuljon és ne húzza ki a harisnya szálát. De még így is megtörténhet a l>aj. Ezt azonban elkerülhetjük, ha kesztyűben húzzuk fel a harisnyát. Felhúzás közben is nagyon könnyen bele akadhat a finom anyag lábujjunk körmébe. A helyes és biztonságos felhúzás mórija: kész tyfls kezünkkel feltekerjük, vagy összefogjuk a harisnya szárát még fejét is. Kezünk mindkét hüvelykujját belndugjtik a harisnya orrába és ráctneliük azt lábujjainkra. Ugyanig}’ járunk el a saroknál is. A harisnyatartó heka|ieanlását s a harisnya lehúzását is kész tyű sen végezzük. A sziloiiharisnyát minden viselés után alig langyos vízben kimossuk pipereszappannal. Nem dörzsöljük, vsak alajHisan át nyomkod juk rajta a szappanhahot és jól kiöblítjük. Csavarás nélkül kinyomkodjuk belőle a vizet. majd törülközőre terítve szárítjuk. Csípte töt nem szaluit! használni. Nyáron szellös, árnyékos helyen, télen meleg szobában, de soha sem a kályha mellett szárítjuk. Az ilyen módon kezelt szilonharisnva egykét é\ ig is jó állapotban marad. QLagjjőt nőtt ai Idiu/öm Akadnak olyan „okos“ szülök is. akik hivatottnak érzik magukat arra, hogy a tanítóknak tanácsot «ríjanak. „Túlságosan sok a házi feladat“ — mondja az egyik. „Nem adnak nekik otthonra elég munkát“ — így a másik. De ez sem baj, hiszen a szülői munkaértekezlet épjien arra való, hogy mindenki őszintén elmondja a véleményét, sőt szükséges, hogy itt mondja el és ne otthon a gyerek előtt bíráljon feleslegesen, a tanító tekintélyét csorbítva. A beszélgetés során tisztázódik, hogy az új egységes iskolában minden a gyermek érdekében történik és a tanítók helyes módszert követnek. Mire Jancsira kerül a sor, Balogné már nem fél, inkább örül, hogy az ö fia is azok közé a gyerekek közé tartozik, akikről az iskolában ennyi szeretettel gondoskodnak. Jól sejtette, hogy a házi feladatokkal lesz hiba. Jancsi otthon nem gyakorolja be kellően az iskolában elsajátított anyagot, azért elmaradozik és a főtantárgyakból hármasra áll, pétiig egyesei és kettesei lehetnének. Nem kell vele tanulni, de mindennap ellenőrizni kell, teljesítette-e a kötelességét. Milyen jó, hogy ezt megtudta, év végéig még sokat javíthat a gyerek. Néhány lapnál elkomorul a tanítónő arca. „Ferenc Tibornak nincs itt senkije? Brezák Antalnak sem? Kár. Éppen az ö szüleikkel szerettem volna beszélni, de majd elmegyek hozzájuk." Érdekes, hogy éppen azokkal a gyerekekkel van baj, akiknek nincsenek itt a szüleik. Vagy talán éppen azért van baj velük? Az igazgató záróbeszédé erre is választ ad. Bizony, azok a szülők, akik a szülői munkaértekezletekről következetesen távolmaradnak, vagy elhanyagolják gyermeküket, vagy pedig igen nehéz helyzetbe hozzák öt azzal, hogy mást hall otthon, mint amire a szocialista iskola tanítja. Ilyenkor a gyermek az áldozat és ennek sok káros hatása mutatkozhat a jellem kibontakozásánál. „A család és az iskola összhangja e nevelés sikerének alapfeltétele“ — mondja a nagy szovjet nevelő, Arkin. A szülői értekezletek is ezt az összhangot szolgálják. Balogné jól érezte magát az értekezleten. — Megcsinálom a tanulósarkot Jancsinak — gondolja elmenőben és szólok majd az ismerős asszony oki; d. máskor jöjjenek el ők J. F. 15
