Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1. szám
Zene : M. Jordántzki TÉLI ÖRÖMÖK Fordította: Pálinkás József 1. Fúj, síi - volt Ha - vas Cei -lin tá - jón út - ra * f?e- lő ki - cei szán, A tolvaj Pu - ha ha - von me? -Eltűnt egy parasztnak a pénze, s nem tudták a tolvajt megtalálni. Összegyűltek a parasztok s tanácskozni kezdtek: hogy lehetne megtudni, hogy kinél van a pénz? Megszólalt az egyik paraszt: ,,Azt hallottam, hogy annak, aki lojtott. meggyűl a fején a sapka. Figyeljétek, mindjárt meggyűl a tolvaj sapkája.'' Egyik odakapott a sapkájához, s erről mindnyájan megtudták, hogy ő volt a tolvaj. A mókus és a farkas A mókus leugrott az ágról, s egyenesen egy alvó farkasra esett. Felszökött a farkas, fel akarta falni. A mókus kérlelte: — Engedj el te farkas. A farkas így felelt: — Jól van, elengedlek, de előbb azt mondd meg nekem, miért vagytok t i, mókusok, olyan vidám teremtések. Sekem mindig rossz kedvem van, ha meg titeket figyel valaki, azt látja, hogy ott fenn mindig ugráltok és játszadoztok. Felelte a mókus: Előbb engedj fed a fára, onnan megmondom majd neked, mert ideien n félek tőled. A farkas elengedte, a mókus felszaladt a fára s onnan adott feleletet. Azért van rossz kedved, mert gonosz állat vagy. A gonoszság szorongatja a szívedet. Mi pediy azért vagyunk vidámak, mert jók vagyunk s nem bántunk meg soha senkit. 2. \ am a, kicsi Marika, Ülnek bent a szánkóba. Sűrűn hull a hópihe Kis gyermekek öröme. 3. Bujánka a kis kutya, Tapsi füles ugat ja , Szánkózna egy kicsikét, Ugrál, bugrál szerteszét. ßev c/y. (fjoléztoj, hi - deg szól. kél. száll. a nagy ózoáz regényíró meáéibál,
