Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1954-06-01 / 6. szám
Jánoska Flóra: Mindent a gyermekért! Június elseje: Nemzetközi Gyermeknap. Milyen tarka és vidám a ligetünk, mennyi gyermek mindenfelé. Eltűnik köztük, majd újra előbukkan a kislányom szőke feje. 6 az idén először van ott az óvodások között. Mikor a gyermek bekerül a közösségbe, az anya valahogyan tudatosabban érzi, hogy nemcsak ez az egy gyermek van, hanem nagyon sok, s mindegyik olyan felmérhetetlenül drága kincs, egyedülmlú érték, mint az övé. Szépek ezek a gyermekek. Mindegyikről élmondlsatjuk, hogy gondozott, jóltáplált és nagyon jókedvű. Hová tűntek tőlünk a ,,szegény“ gyermekek, az élet jogfosztott kis koldusai? Hová lettek a kis csavargók, az „utcagyerekek " ? S hová tűnt a szomorúság a gyermekszemből? Ne áltassuk magunkat, meg nem tettünk meg mindent a gyermekért, még sok feladat vár reánk. De annyi bizonyos, hogy felszabadulásunk és a Győzelmes Február óta eltelt néhány esztendő is elég volt ahhoz, hogy ne legyen nálunk többé éhező és elhagyatott gyermek. Gyermeknap... Ezt a fogalmat már a kislányom is megértette: olyan nap. amikor a gyermekeknek különösen jó. De mit jelent az, hogy ,,Nemzetközi Gyermeknap" ? Megmagyaráztam, hogy ezt a napot az egész nagy világon ünnepük, de nem mindenütt olyan boldogok ám a gyermekek, mint itt minálunk. Meséltem neki a kis négerről, akit félrelöknek, mert sötét a bőre, az amerikai, francia meg olasz kislányokról és kisfiúkról, akiknek kenyér is alig jut, mert apukájuk nem kap munkáit. Hajasbabájuk sincs? — kérdezte tágranyilt szemmel. És új feliér cipőcskéjiik sem? Meg jó ebédjük sem az óvodában? Bizony, nincs. — Messze vannak azok az országok, lelkem, — mondja erre a kételkedő Boris néni, — ki tudja, mi van ott? — Bizony sokmindent tudimk róluk, — feleltem, — hiszen ők maguk panaszolják el mindenütt, ahol összegyűlnek a nemzetek képviselői. Mint például két évvel ezelőtt a bécsi gyermekvédelmi konferencián, ahol a világ lelkiismeretének megmozdítására avatták nemzetközi gyermeknappá június elsejét. Most egy éve pedig Dániában, a kopenhágai nőkongresszuson 67 ország asszonyai mondták el hitelesen, milyen az ő hazájukban a gyermekek sorsa. Egy anyát sem hagyhat közömbösen az ilyen alkalmakkor sokszorosan elhangzó segélykiáltás: veszélyben a gyermek! Éheznek a gyermekek! Gazdag a mi földünk, de gazdagsága nem a népé — panaszolja Szíria követe, gabonát és gyapotot szállítunk ki garmadával, de gyermekeink éheznek és meztelenül járnak. 14 Pusztulnak a gyermekek! A nyugati civilizált országokban — mondotta előadásában Perroti professzor, — az Északamerikai Egyesült Államokban, Franciaországban, Spanyolországban, Itáliában a nép széles rétegei mély nyomorban élnek s a munkanélküliség, alacsony bérek, elégtelen táplálkozás a fő okai annak, hogy a tüdővész, angolkór és más vitaminhiányból származó betegségek, vérszegénység és a különböző heveny fertőzőbetegségek egyre több gyermek egészségét és életét fenyegetik. -— S mit mondjunk a civilizátlan országokról, ahol pl. a csecsemőhalandóság számunkra szinte hihetetlen számokat mutat ki? Kubában minden ezer újszülöttből 850 hal meg az első életévben, Marokkóban 700. (Nálunk Csehszlovákinban már csak 45 csecsemő hal meg ezerből, de ez a szám is állandóan csökken.) Tudatlanok a gyermekek! Egyiptom és Irán 85%-os analfabetizmusról számolnak be, tehát ott 100 lakos közül csak 15 tud írn i - olvasni. Francia Guineában 100 iskolaköteles korban lévő gyermek közül csak 5 ismeri a betűt. — De maga a nagy kultúrájú Franciaország is bevallja, hogy nemrégiben 500.000 gyermeknek nem jutott hely az is kólában épülethiány miatt. (Pedig a vietnami háborúra naponta költ Franciaország olyan összeget, amelyből 111 iskolát lehetne felépíteni.) Kizsákmányolják a gyermekeket! T. Malsumoto arról számol be, hány japán szülő kényszerül eladni gyermekét a legszörnyűbb rabszolgasorsra, mert nem tudja eltartani. Csak magában Tochigi járásban 1000 gyermeket használnak igásállat helyett. A végtelenségig lehetne folytatni ezeket a megdöbbentő adatokat. Velük szemben pedig ott áll a Szovjetunió beszámolója az életszínvonal állandó emelkedéséről, az anya- és gyermekvédelmi intézmények gyarapítása - ról, a gyermekekről való páratlan gondoskodásról. A népi demokratikus országok is beszámollak arról, hogy a Szovjetunió nyomdokába lépve már náluk is öröm az anyaság és a gyermek a legdrágább kincs. Maguk az elnyomott országok küldöttei is világosan látják, hogy a Szovjetunió példája a világ asszonyai számára lelkesítő mintakép. Jól látják, mi az oka gyermekeik szenvedésének: a nép kíméletlen kizsákmányolása a kapitalista országokban és a gyarmatokon. Az országok „háborús" költségvetése, amely 60—70— 80%-ot fordít az esztelen háborús készülődésre és csak jelentéktelen összegeket egészségügyi, szociális és kulturális célokra. A szenvedő gyermekek sorában nem utolsó sorban emlékezünk a koreai háború 300.000 gyermekáldozatáról, a modern háború szörnyűségeit megismerő vietnami és maláji gyermekekről. Az anyáik nem akarják, hogy gyermekeik hasonló sorsra jussanak, ezért hatalmas béketáborban tömörülnek mind, az egész világ asszonyai. Szívem is elszorul a gondolatra, hogy a kislányomat és a többi vidám apróságot valaki vissza akarná kergetni a napfényről, a liget játszóteréről a sötét pincékbe, mosolyukat sírásra váltani, szemük ragyogása helyére a halálfélelmet oltani ■.. Össze kell fognunk nekünk anyáknak azok ellen, akik dollárvagyonuk védelmében gyűlöletet hirdetnek s ereznünk kell, hogy felelősek vagyunk a világ valamennyi gyermekéért. Mit tehetünk, mit vállalhatunk értük a Nemzetközi Gyermeknap alkalmából? Azt, hogy munkahelyünkön odaadóan építjük a szocializmust, s az új nemzeti bizottságokban. otthon a családunkban és mindenütt, ahová őrhelyre állítanak, tudatosan védjük a béke ügyét. MUDr. Ryf Ernő: Csecsemőkkel lehetőleg ne utazzunk! A féléves kis T. Laci a gyennokambulancia nyári vendégei közé tartozik, édesanyja látogatóba hozta őt a rokonokhoz a mi városunkba. Talán a nagy hőség ártott meg neki a vonaton vagy az útravaló romlott meg a tejesüvegben, de az is lehetséges, hogy a környezet és a tej változtatását viselte rosszul: a gyermek mindjárt az első napon megbetegedett. Igaz,, hozzánk csak harmadnap került, mert a fiatal mama elhitte az idősebb családtagoknak, hogy „biztosan csak a foga jön“. Addigra kialakult az ú. n. „nyári hasmenés“ jellegzetes képe: gyakori híg széklet, a hányás, hőemelkedés és súlyveszteség komoly tüneteivel. Lacikát sikerült meggyógyítani, de nagyon legyengült és bizony okosabb lett volna, ha édesanyja megelőzi a bajt. Csecsemőkorú gyermekkel nem ajánlatos utazni, mert már maga a megszokott napirendjéből való kizökkenés is veszélyezteti egészségét és a tömeges közlekedési eszközökön mindig számolnunk kell a fertőzés fokozott lehetőségével. Ha már az utazás elkerülhetetlen, a mesterségesen táplált csecsemőnél már otthon át kell térni valamelyik tejpórkészítményre, amelyet az orvos ír elő. Akkor nem lesz az új helyen a tejjel nehézség és az úton is friss táplálékot lehet neki készíteni, ha hőpalackban forralt vizet viszünk magunkkal. (A meleg tej a hőpalackban megsavanyodik.) Persze, Lacika még élvezhetné az anyatej előnyeit, ha édesanyja tudta volna, hogy a nyári időszak a csecsemők elválasztására nem alkalmas, mert meleg időben a gyomor és bélcsatorna ellenállóképessége csökken és nehezen tűr minden változtatást. Ezért a táplálkozási zavar —• s ugyanakkor a többi betegség is — sokkal kevésbé fenyegeti azt a szerencsés gyermeket, akinél az elválasztást az őszi hónapokra halasztották. Mennyi hiba történik még ma is az elválasztás körül... Pedig az egészségügyi dolgozók mindent elkövetnek, hogy meggyőzzék az anyákat az anyatejes táplálás fontosságáról és felbecsülhetetlen előnyeiről az első félévben. Az elválasztás s az esetleges hozzátáplálás vagy mesterséges táplálás szakszerűségének biztosítására az Egészségügyi minisztérium az egészségügyi népneveié« kutató intézetével együtt kiadta a csecsemők „étlapjait“. Kiváló szakemberek hosszú munkájának eredményeképen, a szovjet gyermekgondozás nagyszerű tapasztalatainak és a mi helyi viszonyainknak figyelembevételével határozzák meg az „étlapok“, mennyi tápértékre, milyen tápanyagokra van szüksége a rohamosan fejlődő, de nagyon érzékeny kis szervezetnek s milyen adagokban tudja a táplálékot eredményesen felhasználni. S mégis vannak még anyák, akik nem kívánják értékesíteni a korszerű tudományos eredményeket gyermekük érdekében, hanem megelégszenek saját szűkkörű tapasztalataikkal vagy a barátnők minden szakszerűséget és felelősséget nélkülöző „jótanácsaival“. Az anya egyedül nem boldogulna ezekkel az „étlapokkal“, mert nem tudná kiválasztani, melyik való az ő gyermekének. Az étlapokat ugyanis egyénileg kell a gyermekhez alkalmazni s ezt csak az orvos teheti, aki a gyermeket nem először és alkalmilag látja, hanem születésétől
