Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1953-05-01 / 5. szám
Nők a nyomdaiparban ill\^ 1. Vimyi Zsuzsanna 2. Hehe Ludmilla 3. Vyszkocs Olga 12 4. Krausz Valéria A sajtó a tömegpolitikai munka leghatáкояаЬЬ fegyvere. Aki helyesen bánni tud ezzel a fegyverrel, biztosíthatja a dolgozók százezreit az ópítőmunkóban való részvételre. Éppen ezért nópidemokratikus rendszerünk fokozott figyelmet szentel a sajtónak. Haladó sajtónk katonái a nyomdaipari alkalmazottak, akik nap mint nap ott tartják ujjúkat a sajtó napi életének ütőerén. A sajtó ezen munkásaitól függ, hogy milyen kivitelű szépirodalmi olvasmányt, oktató irodalmat kap az olvasó kezébe. A nyomdaipari alkalmazottaktól, a szedőktől, tördelőktől, a korrektoroktól függ, hogy stilisztikailag tökéletes, elírásoktól mentes olvasmány kerüljön a dolgozó asztalára. Éppen azért szükséges, hogy a szedőgépek mellett olyan emberek üljenek, akik jártasak a szépirodalomban, kellő politikai tudással vannak felvértezve, hogy az adott esetben helyrehozzák azt, ami elkerülte a szerkesztőség figyelmét. A nyomdaipari alkalmazottnak fejlett tudású, olvasott dolgozónak kell lennie, szem előtt tartva annak a mondásnak igazát, aki nem tanul, az végzetesen lemarad. Érdekes, de való, hogy ezt a pályát az előbbi rendszerek hatalmasai elzárták a nők elől. Azzal érveltek, hogy a nyomdászipar nem felel meg a nők gyenge szervezetének, a betűszedők réme: az ólompor idő előtt végezne az érzékenyebb női tüdővel. Ennek következtében a nők kiszorultak ebből a pályából — és valljuk be őszintén — a férfi munkaerők is hozzájárultak ehhez a téves véleménynyilvánításhoz, akik a nőkben erős versenytársakat láttak. Ma mór egészen más a helyzet. A nők egyenjogúsítása lehetővé tette, hogy a szedőgépek mellé, a szedőszekrények és nyomdagépek elé munkósnők kerüljenek, akik a szükséges gyakorlat elsajátítása után hasznos tagjaivá váltak a nyomdaipari együttesnek. A nyomdaüzemek mai higiénikus berendezése, a munkásról való mindenirányú gondoskodás, a modern szellőztető berendezések alkalmazása eleve kizárja, hogy a dolgozók egészségét veszélyeztesse a nyomdaipar évtizedes réme: az ólompor okozta tüdőbaj. Vígan kattognak a szedőgépek klaviatúrái a gyengéd női ujjak nyomása alatt és áradnak a sorok ólomba öntött végeláthatatlan folyói. Mindez jele annak, hogy a női dolgozók diadalmasan törtek maguknak utat azon iparágak felé is, melyeket azelőtt a kenyérféltés, féltékenység hétlakatjával őriztek. Lapunkat, a „Dolgozó nő“-t, csaknem kizárólag női gépszedők szedik. És hogy munkájuk eredményes, annak bizonyítéka az az elismerő levél, melyet a „Dolgozó nő“ szerkesztősége e napokban küldött a nyomdaigazgatóság elmére és melyet felolvastak az üzemi rádióban. Szedőnőink közül sokan már élmunkások, például Krausz Valéria és Visnyi Zsuzsanna. De a többiekről is a legnagyobb elismerés hangján kell szólnunk, dolgozzanak akár a szedőteremben, a reprodukciós technikában, akár a könyvkötészetben vagy expedícióban. Gyönyörű hivatás a nyomdaipari szakma dolgozóinak lelkiismeretességétől, odaadásó tói függ, hogy az újság hibamentesen kerül jön az olvasók kezébe. És mivelhogy a nő természetbeni adottságánál fogva pontos rendszerető, megvan a biztosíték arra nézve hogy nyomdaiparunk munkája a jövőben még magasabb fejlődési fokot fog elérni. fi—У-3. Federmaycr Mária 0. Lieber Hermina i. Csaliéi ■Márni 8. Grossz Éva
