Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1953-05-01 / 5. szám

Új kötelezettségvállalásokkal előre Szlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusának tiszteletére! Szlovákia Kommunista Pártja 1953. május 30-án, 31-én és június 1-én tartja meg X. kongresszusát, amely építő sikereinknek hatalmas szemléje lesz. Szülő pártunk X. kongresszusa előkészüle­teinek és a kongresszus tiszteletére vállalt munkakötelezettségeinknek kifejezésre kell Í'uttatniok szeretetünket és odaadó hűségün­ket a Kommunista Párt iránt, mely — mint a dolgozók jogainak élharcosa — mindig küzdött a nők felszabadításáért és egyenjogú­ságáért is. A pártnak köszönhetjük, hogy ma mint szabad és egyenjogú polgárnők élhe­tünk és férjeink oldalán mint egyenrangú felek vehetjük ki részünket gyermekeink boldogabb jövőjének építéséből. Asszonyok, Leányok, Anyák! Országépítő feladataink nagyobbak, mint azelőtt voltak, meg kell feszítenünk minden erőnket, hogy teljesíthessük feladatainkat. Mi, nők, nem maradhatunk egy tapodtat sem a férfiak mögött, ha azt akarjuk, hogy egyenrangúak­nak ismerjenek el bennünket. A haladás és a béke táborában a dolgozó nők serege napról napra növekszik. Sikereink nem maguktól hullanak ölünkbe, hanem amint erre Sztálin elvtárs bölcsen rámutat: „A győzelem soha­sem jön magától, ki kell harcolnunk.“ Abban, hogy iparunk növekszik, hogy mezőgazdaságunk fejlődik, a nők derekasan kiveszik részüket. Például Boros Mária a fü­­leki Kovoszmaltban 178%-ra, Kenicky Er­zsébet az apátfalvi Polana textilüzemben 206%-ra teljesítik normájukat, Palkó Vero­nika pedig a besztercebányai Iskra n. v.-ban naponta 16.6%-kal teljesíti túl normáját. 1952-ben a köbölkúti Tóth Mária 543, a me­­gyovi Hübler Anna 300 munkaegységet dol­gozott le az ottani EFSz-ben, Demeter Er­zsébet a leleszi állami birtok fejőnője a reábí­zott 12 tehénből naponta 120 liter tejet fej ki. Ezek a becsületes nők jól tudják és érzik, hogy a győzelem nem jön magától, hanem kitartó, szívós munka gyümölcse; a szovjet asszonyok példamutatásából dolgozóink meg­tanulták, hogy számukra a békeharc minde­nekelőtt a mindennapi több, jobb, ered­ményesebb munkát jelenti. A termelésben élenjáró nőket természete­sen fokozott megbecsülés veszi körül. Az anyákról való gondoskodás és sok-sok más példa tanúskodik arról, hogy államunk veze­tői milyen szeretetteljes gondoskodással törődnek a dolgozó nő szociális, egészségügyi körülményeinek megjavításával, szakmai képzésükkel, fejlődésükkel. Pártunk és kor­mányunk módot nyújt arra, hogy asszonya­ink tanulhassanak, fejleszthessék tudásukat, művelődhessenek. Megismerkedhetnek a he­lyes gyermekneveléssel a szülői értekezle­teken, olvasókörökben megismerkedhetnek az irodalom remekeivel, az esti tanfolyamo­kon, a dolgozók iskoláján, a főiskolákon pótolhatják szaktudásukat azok, akiket múlt rendszer megfosztott a tanulás lehető­ségétől. A férfiakkal való egyenrangúságunkat akkor érjük el igazán, ha megmutatjuk, hogy az országépítő alkotásokban, a szocia­lista falu felépítésében kivesszük részünket és így bizonyítjuk be, hogy saját kezünkkel építjük a világbéke bástyáját, gyermekeink ragyogó jövőjét. Fel kell vennünk a küzdel­met elmaradottabb aszzonytársaink közönye és szűk látóköre ellen, akik csak konyhájuk­ban érzik magukat jól és biztonságban. Min­den nő érezze át annak fontosságát, hogy országunk felvirágoztatása legsajátabb ügye. Az egész nemzet gyermekei érde­kében végzett munka öntudatosságra éb­reszt majd mindnyájunkat, érvényesül a munkához való új viszonyunk, munka­erkölcsünk, áldozatkészségünk megerősödik* munkavállalásaink fokozódnak. Ne vonjuk ki magunkat, férjeinket, hozzá­tartozóinkat a tervszerű, pontos munkából! A munkaversenyek győztesévé válni, a leg­jobb dolgozó-címet megnyerni nagy meg­tiszteltetést jelent. Milyen gyönyörű példá­val jár elől a hétgyermekes Ruzsicska Mária, aki a bratislavai Stollwerck n. v.-ban 190%­­ra, Zelinka Mária, a nógygyermekes anya,aki a Kablo-Gumon n. v.-ban 190%-ra, Kará­csonyi Mária, aki a Március 8 üzemben 260%-ra teljesíti kötelezettségét. Hogyan érik el ezeket a sikereket? Ezek és sok-sok más nő kötelezettségvállalásokat tesznek, melyeket naponta maguk ellenőriz­nek. Becsületes munkájukkal növelik a mun­katermelékenységet és így nemcsak erkölcsi sikereket érnek el, de nagyobb munkabére­ket is. Szlovákia Kommunista Pártjának X. kongresszusa történelmi útjelző azon az úton, amelyen népünk a szocializmus felé halad. Történelmi események kortársai va­gyunk. Van-e nő, akit nem tölt el a boldog­ság, hogy ilyen alkotások közepette élhet, s ne nyújtaná készségesen dolgos kezét, ne adná tudását a közösségnek? Az eljövendő években még rohamosabb lesz a dolgozó nő előretörése. Pártunk, népi demokráciánk azt várja tőlük, hogy még fokozottabban vegyék ki részüket egyre sokasodó feladataink meg­oldásából. Pártunk a nők újabb ezreit hívja, ezer meg ezer háziasszonyt, hogy kapcsolód­janak be a termelő munkába. Pártunk azt várja a munkásnőtől, hogy fokozza verseny­­lendületét, harooljon a terv túlteljesítéséért. A falusi asszonyok és leányok harcoljanak a termelőszövetkezetek felvirágoztatásáért. A még fennálló nehézségeket le fogjuk küzdeni, ha egyesült erővel építjük hazánkat Nincs nagyobb diadal, mint legyőzni a elő­ítéleteket és egyre több asszonnyal meg­értetni, hogy csak becsületes munkateljesít­ményekkel, áldozatos munkavállalásokkal építhetjük szocialista hazánkat, a jólét, a béke és boldog családunk hazáját. Hronéiak Agnes és Viboh Anna borjúgondozók Koudelák A. esztergályos átadja buchest Vera munkásn&nek Koleszov szovjet újító munkamódszerét, mely által magasabb munkatermelé­kenységet, jobb keresetet érnek el és jól teljesítik a tervet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom