Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1953-04-01 / 4. szám
Laci oklevele Lackó az udvaron játszott a fiúkkal. Észre sem vette, hogy testvére hazajött az iskolából. A kis Veronka csaknem repült egész úton hazafelé. Kinyújtott kezében óvatosan tartott egy papírtekercset. Meg megállt időnként, bekukucskált a tekercsbe s ismét nekiiramodott. Veronka nem állt meg az udvaron, most nem volt kiváncsi a fiúk játékára. Felrohant a lépcsőn, becsengetett. Édesanyja nyitott neki ajtót. — Na mi az kislányom, mitói vagy úgy kipirulva f — Itt van! Anyuka, nézd! — kiáltott Vera izgatottan. Édesanyja óvatosan vette kezébe a papírtekercset, kibontotta s hangosan olvasni kezdte a díszes, aranybetűs felírást: ,,Dicsérő oklevél .. . Fehér Veronka III. osztályú tanuló példás magaviseletéért dicséretben részesül. . .“ Alatta aláírások s az iskola körbélyegzője. — Derék kislány vagy Veronka. Gratulálok! — Édesanyja magához ölelte és megcsókolta. A házba hirtelen Lackó rontott be. Az arca ki volt pirulva. Maszatos volt s a verekedés nyomai látszottak rajta. Kiváncsion fordult édesanyjához és nővéréhez: Ti mit csókolóztok? Idenézz Laci! Veronka kapta az iskolában. Lackó még nem járt ugyan iskolába, de a nagy betűket már ismerte. Szótagolva olvasta: ,,Dicsé-rő ok-le-vél . . Vera! Kitől kaptad te ezt a szépet f — Az iskolában kapta példás magaviseletéért, mert jó kislány és jól tanul — felelte Vera helyett az anyja. Lackó elgondolkozott. Tekintete elárulta, hogy egy kicsit irigykedik Veronkára. Felkapott egy szelet kenyeret az ebédhez terített asztalról s kirohant szó nélkül pajtásaihoz az udvarra, Vera édesanyja a díszes oklevelet a falra függesztette édesapja íróasztala fölé. Este volt már, mire hazajött Veronka édesapja. Ahogy belépett a szobába, rögtön észrevette a falon függő díszes írást, s olvasni kezdte: — Dicsérő oklevél. Fehér Veronka . . . Kislányom! Látod ez szép dolog! Gyere,hadd csókoljalak meg! Nagy örömet szereztél ezzel nekünk! De ezt a szép okmányt nem hagyjuk ám így ezen a falon! Ennek díszesebbnek kell lennie! — Vera édesapja egy képkeretet hozott a kamrából. Az elismerő oklevelet levette a falról, rásimította az üveg hátlapjára, apró szegecskéket vett elő fiókjából, hozzáerősítette mindezt a rámához, majd visszaakasztotta az előbbi helyére. A díszes aranybetűk ragyogtak az üveg alatt. Laci amikor reggel felébredt s meglátta az üveg alatt ragyogó aranybetűs oklevelet, megszólalt: — Én is akarok olyan aranybetűs, szép dicsérő írást! — Te is kapsz majd, ha iskolába fogsz járni в jó tanuló leszel,— magyarázta neki az édesanyja. — Az még soká lesz, nekem most kell egy ilyen dicsérő! Add ide a tiédet Vera! — Hát abban az én nevem van s nem a tiéd! Mit érnél vele? Laci egészen elkeseredett. Sírásra fogta a dolgot в tovább követelőzött. Az édesapja lépett közbe. — Na ne sírj, lesz neked is. De csak akkor, ha jó és szófogadó gyerek leszel. — Jó leszek mindig, meglátjátok — fogadkozott Lackó. Attól az időtől kezdve Lacit mintha kicserélték volna. Szót fogadott édesanyjának, segí. tett neki, Veronkával nem verekedett. Édesanyjának öröme telt benne s esténként nem győzte dicsérni a férjének: Laci ma is nagyon jó gyerek volt! Elérkezett a vasárnap. Reggel, amikor még mindenki aludt, édesapja ecsetet, festéket vett elő s szép aranybetükkel rajzolta és festette egy papírra a Laci dicsérő oklevelét. AmikoJ befejezte, aláírták. Nemsokára Laci is felébredt. Amikor kidörzsölte szeméből az álmot, két dicsérő levelet látott a falon. A Veráé mellett ott volt az 6 dicsérő oklevele is. Az aranybetűs felírás alatt ez állott: ,,Lacinak, példás magaviseletéért". Gyula János „л A szép kis térítőt 80-as számú cérnából horgoljuk. Leírása a következő: 1. sor: 14 levegőszemmel gyűrűt képezünk, amelybe 16 kétcsavarásos pálcikát horgolunk úgy, hogy közöttük 4 levegöszem legyen. 2. sor: minden lyukba 6 rövid pálcika kerül. 3. sor: 6 levegőszemes lyuksor következik, melynél kétcsavarásos pálcikával leöltünk az előbbi sor közepébe. 4. sor: minden lyukba 6 kétcsavarásos pálcikát teszünk. 5. sor: 8 levegőszemes lyuksort képezünk, amelynél kétcsavarásos pálcikával leöltünk minden hatodik pálcika közé. 6. sor: 10 egycsavarásos pálcikát teszünk az első lyukba (az első pálcikának 4 levegőszem felel meg), azután 7 levegőszem, és leöltünk a következő lyukba egycsavarásos pálcikával, 3 levegőszem és a pálcika alá visszaöltünk 3 egycsavarásos pálcikával (most elkészítettük az első kis virágot), lújra 7 levegőszem, 10 pálcika a következő lyukba. A minta ismétlődik. 7. sor: 9 egycsavarásos pálcikát teszünk az előbbi sor pálcikái közé, 7 levegőszem, majd leöltünk a következő lyukba egycsavarásos pálcikával, 3 levegő szem, 3 pálcika, visszaöltve a pálcika alá a már előbbi sorhoz hasonlóan, 7 levegőszem, újra hóvirág, 7 levegőszemes lyuk, 9 pálcika. A minta ismétlődik. 8—9—10. sor: hasonló a 6-ik és 7-ik sorhoz, csak a virágok száma szaporodik, a pálcikák meg fogynak. A 10-ik sorban már 6 egycsavarásos pálcika van, a kis virágok száma pedig 5. 11. sor: lyuksor, 8 levegőszemmel leöltve az előbbi sor minden lyukába. A pálcikák közepébe rövid pálcikával öltünk le, a sort ezzel is kezdtük. 12. sor: az első lyuksorba 3 rövid pálcika, a következő lyukakba 5 rövid pálcika, 5 levegöszemes pikó, 5 rövid pálcika. Ezt ismételjük ötször. Az utolsó lyukba csak 3 pálcika kerül és ezzel megyünk át a következő cakkra is. Ennél az utolsó sornál horgoljuk össze az egyes csillagokat a pikóknál úgy, hogy 3 levegőszem, összehorgolás 1 rövid pálcikával és ismét 3 levegöszem. A csillag 8 cakkból áll, ezek közül az ötödikből az utolsó kettőt, a hatodikból pedig az első három pikót horgoljuk össze. A kész csillagokat maradék batisztra aplikáljuk. Először a szírién öltögetjiik le, majd az anyagot kivágva, a fordított oldalán burkoljuk be. A 13-ik (utolsó) sor: pikósor, amely úgy készül, hogy minden pikóba 4 kétcsavarásos pálcika kerül, amelyek között 2 levegőszem van. Két pálcika között van a pikó. Az egyes cakkokra levegőszem nélkül térünk át, úgyszintén a csillagokról is egy következőre. A szép minta alkalmas nagyobb térítőre is, de akkor 60-as cérnából készítsük. Dénesné Margittal Eszter
