Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1953-03-01 / 3. szám

^сте\е\ м\пе\* tóhoz nem mégy közel, de az erdőbe se menj! Kata jól ismerte a íalu környékét, akárcsak a többi gyerek a falujában. Félteni nem kellett őt, de azért mint jó nagymama, intette egytől-mástól. — Vi­gyázz, a cipőd át ne nedvesedjen nagyon s a kendődet se veszítsd el mint Verőnk a a minap! Elindult hát Kata, hogy megtudja, meddig várat még magára a tavasz. Mi­kor a falu végére ért, már látta is a Ke­rek tó partján álló fűzfákat. A fűzfákon túl egy kis tisztáson tavaly is járt ilyen­kor, tél utóján. Gyorsan vitte hát a lába, nem is fázott. De amikor odaért, csaló­dás érte — hó borította a kis tisztást a tó felett. Valamivel feljebb az erdő szé­lén azonban kikandikált a föld a hó­takaró alól. Nagyokat lépve a ropogós havon, felmászott Kata az erdő széléhez. Milyen meglepetés! Kicsi, zöld levelek, mint valami apró lándzsák meredeztek ki a hó alól. Valamivel odébb három szál kis hóvirágot fedezett fel: két bimbósat, s egyet már teljesen kivirítva. Nagy volt az öröme Katának. Fagyos ujjaival óvatosan csípte le a kis virágo­kat, aztán örömmai futott haza nagyma­májához, hogy hírül vigye: útban Van már a tavasz... tytt a taoaáz... A kis Kata minden reggel, amikor fel­ébredt, az ablakra nézett: tél van-e még s fújjae a havat a szél, vagy pedig már tavaszi nap süt be az ablakon? — Nagyanyó, mit gondolsz, kint ma­radt a medve? Nem ment vissza a bar­langjába? — Nem tudom — felelte nagymama. — Azt mondják, hogy még február elején nézi meg, milyen az idő odakünn. Ha ke mény, hideg időt talál is, már nem megy vissza az odújába. Úgyis tudja, hogy nem érdemes, mert rövidesen megérkezik nemsokára a tavasz. De bizony azóta he­tek múltak el és a tavasz csak nem jön — tette hozzá nagyanyó s vastag gallya­kat rakott a tűzre. Kata sokáig eltűnődött azon, amit nagyanyja mondott, összehúzta magát kis kuckójában, mint egy cica, még az ujja is betévedt a szájába, amit olyankor szokott csinálni, amikor nagyon gondol­kozott valamin. Egyszeresek hirtelen ki­ugrott az ágyból, ami a rakott kemence mögé volt megvetve. Öltözni kezdett gyorsan és ügyesen, és mire nagymama ismét bejött, már teljesen felöltözve ta­lálta. Hová készül a kislány? — Nagyanyó, kimegyek, megnézem, hogy mikor jön a tavasz? Nagyanyó csodálkozva nézett rá. — S azt honnan fogod megtudni kócoskám? Gyere, inkább megfósüllek! — Kimegyek a Kerektóhoz, s én azt majd ott meglátom! Nagymama csak mosolygott. Ismerte kis unokáját. Tudta, hogy ha az a fejébe vesz :valamit, akkor napokig azon töp­reng. Most biztosan a tavasz motoszkál a fejében, amit mindketten annyira vár­nak, s ami valahogy az idén nagyon késik. — Jó, menj, de Ígérd meg, hogy na­gyon vigyázol magadra. Tudom, hogy a Anna Lídia A dunaszerdahelyl Nőbizottság versenyre hívja ki a többi Nőblzott­­ságot a következő jelszóval: „KI szerzi meg a legtöbb előfizetőt a „Dolgozó nő” részére?'* Az előfizetők névjegyzékét, Bra­tislava, Lesková 14 alá kérjük. A nyertesek könyvjutalomban részesül­nek. Rejtvény ВÉKEFÖLDRAJZ V r A О M К Hol áll a béke legfőbb bástyája? Állít­sátok össze helyes sorrendben a nyomta­tott betűket, megkapjátok a város nevét, az írott betűk pedig pontosabban meg­határozzák a helyét. Készüljünk fel június 1-re, a Nemzetközi Gyermeknapra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom