Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1953-03-01 / 3. szám
Gellert Oszkár: Sztálin, (igip&L s beizzL Én sok fényképet láttam Kóla már S láttam festményben, rajzban és szoborban, És láttam színpadon és filmen is, Hol jó színészek másolták az arcát, Testét, kezét, léptét a legparányibb Hajszálfinomnyi mozdulatban is. És láttam ülve, állva, ahogyan El-kiteldnt szobája ablakából És láttam, ahogyan pipára gyújt, Vagy cigarettát emel ajakához. Szürke zubbonyban, fehér díszruhában. És láttam havas éjszakában is, Hogy őrt áll feszesen a Ravatalnál. Leninnel együtt ő, a Forradalmár. Én sokszor láttam Őt. De még soha Nem láttam úgy, mint ahogyan most a fénykép A Pártjának tizenkilencedik Kongresszusán tükrözte drága arcát. Ott ült s figyelt. S alatta volt a szószék És a szószékről Málenkov beszélt. i És ő figyelte hü társa beszédét. A különös, az újszerű volt á$jta, Hogy ült, az állát tenyerébe hajtva. | -Figyelt. És nemcsak szeme, homloka, Figyelt az álla és a tenyere. Figyelte Párt ját és a munkásosztályt, Belül s kívül szerte a nagyvilágon Az ellenséget, hol bújik s nyüzsög, Figyelt mint 'minden kommunista szobra, Élő szoborként ránk is mag^arokn.'^^^ Mást is figyel! H(^^^^e*nberiség, Minden né{r boldogsága eljön egyszer. A bizonyossflpjfott jj|ptenyerében,^J Mert így akarja a Történelem S a TörvényéS lelke azzal van teli. A Törvény biztos jöttét figyeli. SztálijB'figyel. Szempilla, te se pillogj. Hegyek, völgyek, források, patakok És folyamok, csatornák, óceánok. Bányák, olajkutak s a sztratoszféra Legfelső rétege: figyeljetek. |Füvek, cserjék, bozótok és virágok, Falombok, erdők és sivatagok^® Most csitt! Most mind Reá Hep«}j||!&ek. Szél, vihar, orkán, mind figyeljetek. Sztálin figyel. Határt паю-ímmtö Földet s eget ostromló figyelem! Csitt, nyugalom. S ti újabb nemzedék Kis türelem csak, jól figyeljetek, Sztálin feláll. És tenyerét levéve Az áliáról, most felemeli öklét, így vonul be majd, nézzetek ide, 4 Történél^ ezredéibe» Mert most feláll. S leveszi tenyerét Az álláról s ő is beszélni kezd. S miket beszéli A népek ragyogó Jövőjéről mond örök szavakat, Dicséri, akik már felszabadultak, A testvérpártok békekarcait, Mert egyszer elkorhad minden bitófa És leszakad minden börtönlakat.^_ így buzdítja az elnyomottakat. Sztálin beszél. S idézi azt a kort, Harmincöt éve, hogy egyetlenegy Párt volt csak akkor: a Rohambrigád. S most Ő mondja: Kínától s Koreától A csehszlovákokig s mi, magyarok, Rohambrigád-nevünk kiérdemeltük. Óh boldogító név, légy rája büszke, Hogy szíved fölé, magyar, odatűzte. Sztálin beszél: Ha testvérpártjai A szovjet példát mind híven követték, Csak magukon segítettek. De most A szovjet nép Pártja tőlük is tanul, Mert nem felejti, hogy ő is adós. Tovább, tovább: a szabadságjogoknak Emeljék föl — nincs más, ki fölemelje - S a nemzeti elv tiprott zászlaját. Ki fölemelte: távolabbra lát. Sztálin figyel s beszél. És mind, amit mond, A tengermélybe és a csillagoknak Fölmérhetetlen magasába visz. Költő vagy? Költő, most figyelj te is Rá És zendüljön föl lantod húrja is!
