Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1953-03-01 / 3. szám
!.iszonyaink írják ^LecLúeA ébtdcÁn&k! Érdeklődéssel olvastam „Gyermekeink olvasmánya” című cikkükéi amelyet bizony minden szülőnek mag kellene szívlelnie. Az én kislányom még csak öt éves, így magam válogathatom meg a meséket, amelyek szórakoztatják. Legjobban azokat a meséket szereti, amelyek nem tündérekről, boszorkányokról, sárkányokról szólnak, hanem a való életről, gyermekekről, állatokról. Azonban már nekem is gondot okoz a kérdés, hogyan védjem meg kislányomat a „nem gyereknek való” dolgoktól, vagyis olyan benyomásoktól, amelyek időelőtt irányítják figyelmét a felnőttek dolgaira és cinikus színben tüntetik fel azokat. A felnőttek beszédjére gondolok, olyan esetekre, amikor kénytelen vagyok vala milyen formában figyelmeztetni a vendéget vagy a szomszédasszonyt: „Kérem, ne a gyerek előtt!” Évikém nemrégen kezdett érdeklődni afelől, hogyan jönnek a világra a kisbabák. Nem akartam régimódra a gólyamesével elintézni a kérdést, hiszen úgyis előbb-utóbb rájönne, hogy félrevezettem, s akkor már többé nem fordulna hozzám bizalommal. Viszont erőszakolt „felvilágosítást” sem tartottam még ebben a korban időszerűnek. Évi egyelőre megelégedett azzal, hogy minden kisgyermek a mamájának születik és nem érdeklődött tovább. Igenám, de egyszer az utcán megkérdezte tőle egy néni, hogy miért nem rendelünk már a gólyától egy kis öcsikét. Ezzel máris meg volt zavarva az én tervem és a gyermek gondolatvilága. Egy másik néni az ő füle hallatára kezdett nekem mesélni valami érdekesen bonyolult esetet a kórházból, úgyhogy alig tudtam idejében elhallgattatni. — Ejnye, de kényes vagy! Nebántsvi rágot akarsz belőle nevelni? Ügy sem fogod őt megvédhetni mindentől! A gyerek ezt még úgysem érti — ilyeneket mondanak nekem, ha arra kérem a felnőttéket, hogy vigyázzanak, mit beszélnek a gyerek előtt. Kinek van igaza? Mráz Jenöné, Kassa. Válasz: Kedves olvasónknak teljesen igaza van. A gyermek felvilágosításával kapcsolatban is helyes utat választott. A nagy szovjet nevelők mind hangsúlyozzák, hogy a gyermeknek mindig igazat kell mondánu.tk, de csak korának, értelmi képességeinek megfelelően s nem kell fölöslegesen „előrerohanni” (Arkin). Ha kislánya kérdéseire fokozatosan fog felelni, mindig alkalomszerűen és mindig csak annyit, amennyit már megért, akkor a kis Évi mindig bizalommal lesz majd az édesanyjához. Bizony, ideje lenne, ha a felnőttek végre megtanulnák, hogy ne avatkozzanak bele ilyen felelősségteljes és sok tapintatot igénylő feladatba, amelyhez csak a szülőnek és nevelőnek van joga. Arról is le kellene szoknunk, hogy ne „pletykázzunk” a gyermekek előtt. Nekünk, asszonyoknak megvan az a hibánk, hogy szívesen foglalkozunk mások családi ügyeivel s az ezekkel kapcsolatos megjegyzé seinek nem mindig jóindulatúak, még kevésbé nevelő hatásúak. Sokat rombolhat egy „Meggondolatlan házasság” c. könyv, de egy véletlenül kihallgatott beszélgetés is, amelynél nincsenek tekintettel a gyermekre. Tévedés, hogy a gyermek „még nem érti", hiszen senki sem ismeri a pontos korhatárt, amikor a gyermek már felfogja a környezetében elhangzó szavakat, bár látszólag „nem is figyel”. Persze, hogy „nem érti” olyan értelemben, hogy meg volna már a kellő élettapasztalata és ítélőképessége, éppen azért hatnak rá az ilyen szavak rombolóan, Nem érv, hogy „később úgysem tudjuk őt megkímélni”, mert éppen addig kell őt megkímélnünk, míg gyermek. Sokan a saját gyermekkorunkból is vissza emlékszünk- olyan véletlenül kihallgatott beszélgetésekre, amelyek kínos és megoldhatatlannak látszó kérdések elé állítottak minket. Gyermekeinket igyekezzünk megkímélni az ilyen lelki sérülésektől, amelyek érzékeny idegrendszerükön sokszor nemkívánatos nyomokat hagyhatnak. Ajánljuk, hogy olvassa el Arkin szovjet orvos-pedagógus „Szülőknek a nevelésről” cimü könyvét. Ez külön foglalkozik azzal a romboló hatással, amelyet a felnőttek követnek el a gyermekek ellen az utcán, villamosban és egyéb helyeken elhangzó durva szavakkal, káromkodással, cinikus megjegyzésekkel. Akkor világossá válik majd kedves olvasóink előtt, hogy a „ne a gyermek előtt” követelménye nem polgári íínomkodás, kényeskedés, hanem az új ember nevelésének egyik fontos szabálya. Persze, nehéz éppen csak a gyermekeik előtt nem használni durva szavakat, sokkal könnyebb, ha azokat egyáltalán nem használjuk. „A felnőtteknek csak akkor van joguk igényeseknek lenni a gyermek viselkedésével szemben, ha saját magatartásukkal és a gyermek egész környezetével szemben is igényesek” — írja Arkin, Mivel leveléből arra következtetünk, hogy kislánya túlságosan sokat van felnőttek társaságában, felhívjuk figyelmét, hogy helyes lenne őt óvodába járatni. Nem kell attól félnie hogy ott „roszszat tanul”, hiszen ott a gyermekek állandó nevelői felügyelet alatt vannak. Ha pedig minden család és minden felnőtt megszívlelné, mit mondanak a gyermek előtt, ismeretlenek volnának a gyermekközösségekben a durva szavak és megnyilvánulások, s mindjárt könnyebb volna kialakítanunk azt az embertípust, amely a szocialista nevelés ideálja. G>iФтеХеЩ^еХ® HOL VAN A HÁZIKÓ LAKÓIJA? Megtaláljátok, ha 1-től 30-ig összekötitek a számokat. Májust köszöntő kötelezettség a tervteljesítésre a bratislavai „Március Q-iu üzemben Ifjú munkásaink minden központunkban szocialista kötelezettségeket írnak alá a március 8-i Nemzetközi Nőnap és a május 1-i Munka Ünnepe tiszteletére. 138 egyéni szocialista kötelezettséget jelentettek eddig, melyek a normateljesítésre, a távolmaradások csökkentésére, a gépek szocialista gondozására stb. irányulnak. Számos szocialista kötelezettség harcra mozgósítja ifjú munkásainkat az egyenletes tervteljesítésre, a termelés gazdaságosságára, a minőség megjavítására. Fonó-központunk — az üzem szíve — január 2-án 103%-ra teljesítette felemelt feladatait. Ez a teljesítmény kedvező előfeltételeket teremt az orosz és egyiptomi gyapot feldolgozására. Munkásaink termelésünknek az orosz gyapotra való átállításával sok devizát takarítanak meg népgazdaságunknak. Sok kötelezettség irányul az anyagmegtakarításra is; érvényesítik Korabelnyikova elvtársnő módszerét. Valamennyi központunk szilárd eltökéltséggel lát az idei munkához, hogy a terv feladatokat ne csak teljesítsék, hanem túl is teljesítsék. Antonin Zápotocky kormányelnök szavai után igazodunk: „Nem lehet beszélni tervteljesítésről ott, ahol a minőség nemi megfelelő." Mestereink és technikai kádereink segítségével küzdünk nemcsak a mennyiségért, hanem a minőségért is. Herceg Anna „Dolgozó nő" kiadóhivatala, Bratislava. Iskolánk ifjú pionírjai Lenin elvtárs halálának 29. évfordulója alkalmából szocialista kötelezettséget vállaltak és ezen alkalommal a ,*Dolgozó nő" folyóiratra 34 új előfizetőt szereztek községünkben. Az előfizetőket szerző pionírok: Kiskovács József, Bada Tibor, Rég Mária, Lajtos Judit, Sámson Mária és Miklan Irén. A megadott címekre legyenek szívesek lapjukat megindítani 1953 január 1-től visszamenőleg. Nemteljes Középiskola, íelovce, Nagy Imre, igazgató tanító. Kedves Pionírok! örömmel és meghatódással vettük Nagy Imre iskolaigazgató elvtárs levelét, amelyben 34 új előfizetőt küld a ,JDolgozó nő” című képes folyóirat részére. Ez a levél a megrendelésen kívül sokat mond és bizonyítja azt, hogy ifjúságunk becsületes szocialista munkával járul hozzá a szocialista kultúra terjesztéséhez. Munkátok azt mutatja, hogy azon az úton haladtok, hogy az új szocialista társadalom hasznos építői legyetek és hogy olyan nevelésben részesültök, amelyet kormányunk és pártunk elvár. Köszönjük Nektek munkátokat. További tanulástokhoz sok sikert kívánunk és reméljük, hogy a szovjet pionírok példája nyomán haladva még számos alkalommal hallani fogunk rólatok. Fogadjátok tőlünk szeretettel ezt a csekély figyelmességet, a mellékelt két szovjet regényt könyvtárotok kikibővítésére küldjük, hogy ebből megismerjétek még jobban a szovjet ifjúság életét. A „Dolgozó nő" szerkesztősége.
