Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1953-03-01 / 3. szám

cA kéke ótig-etévi A vaskutacskai út elején van egy eme­letes üvegház, ahol emberpalántákat gondoznak a nővérek. Ugye kissé furcsa? Pedig igaz. Szép park közepén van 2 villa, mely valamikor 2 család lakhelye volt. Ma — hála szociális rendszerünknek — 90 cse­csemő, 12 anya és 20 nővér van itt elhe­lyezve. Ide jönnek azok a fiatal dolgozó anyák csecsemőjükkel, akiket az előítélet vagy egészségi okok egy időre távol tar­tanak a családi tűzhelytől. Szociális álla­munk nagyon magasra értékeli ezeknek az újszülötteknek az egészségét és ezért úgy rendezte b? intézetünket, hogy az anyák is itt legyenek és szoptassák pici­nyeiket. Hisz az anyatejet nem pótolja semmi.! Az anyáik szabadságuk eltelte után visszamennek munkájukba, a kisbabákat pedig iskolázott nővérek nevelik topább. Intézetünket mi a béke szigetének nevez­zük, mert itt az ártatlan szemek minden rosszindulatot lefegyvereznek. Nővéreink meleg anyai szeretettel teljesitik köteles ségüket, hogy anyáink nyugodtan dol­gozhassanak munkahelyükön; hisz egy cél vezet mindnyájunkat: „Becsületes munkával védeni a békét!” Itt önkéntelenül visszapillantok a ré­gebbi időkre, hogy összehasonlítsam a dolgozó nő jelenét és múltját. Mint a szociális intézmények régi dolgozója az első csehszlovák állam alatt nagyon sok nyomornak voltam tanúja. Egy példa a sok közül. Egy napon hivattak egy csa­ládhoz a válr alá. Elmentem. A cím a ré­gi úgynevezett Pálfy kaszárnyába szólt. Villannyal világított helyiségben, melyben egy rákbeteg, haldokló nagyanya volt, mellette egy fiatal anya szülés után, ki­nek egyedüli ruhája egy kötény volt. 6 teljesen meztelen gyermek és egy ron­gyosan öltözött munkanélküli apa egészí­tette ki a szörnyű képet. Azt hiszem eny­­nyi elég ízelítőnek! — De milyen a sors! Pár hónappal ezelőtt egy apa hozta fiát hozzánk. Megismertük egymást. Az apa az említett családból származott. Mind­ketten sírtunk. De ezak örömkönnyek voltak. Ünnepélyesen megfogadtuk, hogy nem engedjük, hogy a háború réme tönk­retegye azt, amit a népi demokrácia föl­épített. Becsületes munkánkkal akarjuk segíteni, építeni a szocializmust. Megvé­deni gyermekeink jövőjét, mert mind­ketten tudjuk, hogy mit köszönünk mai kormányunknak, dolgozó népünknek és a Kommunista Pártnak. Anyák! Ne engedjük, hogy a nyugati államok háborús uszítói szétrombolják és feldúlják tűzhelyeinket! Megöljék gyermekeinket! Egy síkba a békéért és gyermekeink jobb jövőjéért! Se. Tassler Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom