Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1953-03-01 / 3. szám

Ha történelmi visszapillantást teszünk a társadalmi fejlődés egymást követő korszakaira, akikor büszkén állapíthatjuk meg, a pők az elnyomatás időszakaiban ösztönösen résztvettek a szabadságharcokban, a nemzeti felszabadító mozgalmakban és a forradalmakban. Ösztönösen vettek részt, mert kettős elnyomatásuk alatt senki sem foglalkozott velük, nem tanították őket, nem világosították fel elnyomottságukról, hisz a legmélyebb szellemi sötétségben éltek. Azonban öntudatlanul érezték, hogy a szabadság elsősorban nekik hoz változást, enyhülést, szebb és jobb élet hajnalát fogja jelenteni. A rabszolgalázadásoktól kezdve a Dózsa-parasztlázadás, az 1905-ös forradalom, az 1917es polgári forradalom mind megannyi bizonyítékai annak, hogy a nők aktívan akarták kivenni részüket az embertelen és elnyomó urak és kiváltságosok elleni harcból. A Putyilov gyár munkásnői elsőnek vonultak ki Pétervár utcáira békét és kenyeret követelve, hogy aztán támogassa őket az összes munkás forradalmi megmozdulása.

Ez a múlt kötelez berniünket, kötelez bennünket arra, hogy ma, amikor a Szovjet Hadsereg segítségével a szabadság és az egyenjogúság örömteli életét élhetjük, résztvegyünk hazánk, szeretett Csehszlovákiánk szocialista építésében minden erőnkkel és minden tudásunkkal. A nőknek 1945-ben Párizsban megtartott I. Világkongresszusa, amelyre leküzdhetetlen belső béke vágyuktól hajtva és az elszenvedett borzalmas második világháború szenvedéseire visszaemlékezve, — a világ minden tájáról összejöttek az asszonyok, hogy felvegyék a harcot minden esetleges jövendő háború ellen, arra kötelez bennünket, hogy amit 1945-ben Párizsban elhatároztak a világ asszonyai, azt továbbvigyük, megvalósítsuk és magasra emeljük a béke zászlaját, családunk és gyermekeink boldog és nyugodt élete megvédéséért.

Ma, a szocializmust építő Csehszlovákiában megvalósult a nők egyenjogúsága, ezzel az egyenjogúsággal élni kell. Ez az egyenjogúság kötelességeket is ró ránk, amely kötelességeket azonban asszonytáborunk nagyrésze nem vállalja és nem akarja vállalni. Szocialista hazánk felépítése egyet jelent a békeharcoal. E jelszónak „Építsd hazádat, erősíted a békét” minden asszony mindennapi igéjévé kell válnia.

A közelmúltban lezajlott pártkonferencián Gottwald elvtárs tíz pontjában megjelölte azokat a feladatokat,

c4 (Nemzetközi c/jönap L egyen áj fratátköne asszonyaink munkájának

amelyek ránk a legközelebbi időikben várnak. Mint ahogy Lenin elvtárs mondotta, a nők felszabadulása és a szocializmus szoros kapcsolatban állnak egymással, a nők felszabadulása lehetetlen a kizsákmányoló rendszerben, azaz csakis a szocializmusban valósítható meg. Ugyanúgy a szocializmus felépítéséhez okvetlenül szükséges az emberiség 52 százalékát alkotó nők hathatós segítsége.

Ma már leszögezhetjük azt az öröm teli tényt, hogy asszonyaink nagyrésze megértette az egyenjogúság jelentőségét és bekapcsolódott a politikai, gazdasági és kulturális élet minden munkájába. Azonban, hogy azt a munkát jól, becsületesen és eredményesen elvégezhessék, akkor elengedhetetlenül szükséges az, hogy a nők szakmai- és politikai továbbképzése folyamatosan haladjon. Itt számtalan nehézséggel találkozunk a nők részéről. Az iskolák, amelyeket szocialista hazánk megnyitott a nők széles rétegei előtt, nehezen telnek meg tanulókkal. Aszszonyainkban még nem tudtuk felkelteni a tudásszomjat, még nem érzik a tudás jelentőségét, és felbecsülhetetlen értékét, öntudatos asszonyainknak elől kell jármok a tanulásban, hogy minél előbb elsajátítsák a szakmai tudást és a politikai elméletet. Ma már mind üzemeinkben, mind egységes földműves szövetkezeteinkben és a munka minden frontján látjuk azt, hogy nőket igyekeznek vezető állásokba helyezni. Azonban nekünk, asszonyoknak, nem szabad elfogadnunk azt, hogy azért helyezzenek minket pozíciókba, mert nők vagyunk és az egyenjogúság alapján erre jogunk van, hanem haladéktalanul meg kell szereznünk a szakmai és politikai tudás alapját, hogy mint képzett és arra termett dolgozók, elfoglalhassuk a fontos munkahelyekét és ott meg is álljuk helyünket hazánk és társadalmunk javára.

Ezévi nagy ünnepünk, a Nemzetközi Nőnap, legyen minden nő részére felhívás és ébresztő, hogy minden akaratával és igyekezetével kapcsolódjék be az építőmunkába. Legyenek kezdeményezői az üzemekben a szocialista versenyeknek, a minőség színvonala megjavításának, az egységes földműves szövetkezetekben a tavaszi munkák és általában a mezőgazdasági munkák elvégzése biztosításának, éljenek azzal a lehetőséggel, amelyet pártunk és kormányunk a legmeszszebbmenően nyújt hazánk asszonyainak és képezzék magukat szakmai és politikai téren úgy, hogy valóra váljék minden szocialista asszony jelszava: „Példaképünk a szovjet nő”. T. M.