Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1953-02-01 / 2. szám
шм Kedves Elvtársnők! El akarom mondani, hogyan lettem élmunkás. Talán akad az olvasók között, aki követi majd példámat. Bizony boldog volnék, ha így történne. Régebben hajsza volt az életem, az urak kényük-kedvük szerint bántak velem. A népi demokrácia megteremtése után a polanai textilüzemben álltam munkába. Hat hét alatt kitanultam a kártolást, a gépmunkát, amit jó mesterem, Csányi Mária, odaadó, türelmes tanításának köszönhettem. Bevallom, hogy féltem, mikor először álltam a géphez, de egy hónap múlva már 157%-ra teljesítettem a tervet. Megkaptam az élmunkáskönyvet, de a munkát igazi szívügyemnek csak akkor kezdtem tekinteni, mikor a Kommunista Párt tagja lettem és mikor a Párt tanítása szerint szovjet sztahanovista módszerekkel kezdtem dolgozni. Teljesítményemet 157%-ról 350— 400%-m emeltem, munkamódosítást is honosítottam meg műhelyemben és így Ц férfi munkaerőt szabadítottam fel munkatársnőim segítségével, akik azonnal magukévá tették módosításomat. Munkámnak megvan a szép gyümölcse. Decemberben volt az évvégi kiértékelés és elnyertem az első díjat, 7000 koronát. Ezt a Pártnak köszönhetem, mert megmutatta az utat, melyen haladnom kell. Tudom, hogy a reakciósok, Szlánszky meg bandája akadályokat akartak gördíteni utunk elé, de hála Gottwald elvtárs éberségének, utolérte őket a méltó büntetés. Mi pedig több termeléssel és jobb minőséggel felelünk romboló szándékaikra. Várom a „Dolgozó nő” további számait, hogy azokból is tanuljak, hogy még jobban dolgozhassak a békéért és az egész emberiség jövőjéért. Tóth Gyuláné, munkáslevelező, Losonc. Tisztelt Elvtársnők! Részt vettem a budmericei olvasókörtanfolyamon. Még most is szinte csodának látszik előttem, hogy ilyen gyönyörű helyen, a volt grófi kastélyban, nagy, világos termekben lakhattunk. Elsőrendű volt az ellátásunk is. De mindennél többet ért, hogy jó vezetők útmutatása mellett művelődhettünk, elsajátíthattuk Lenin és Sztálin tanításait. Megtanultuk azt is, hogyan kell vezetnünk az olvasókört. Persze, itthon majd tovább kell tanulnunk, mert lelkiismertes olvasókörvezetők szeretnénk lenni, hogy megháláljuk a Pártnak irántunk tanúsított bizalmát. Krausz Sára, Levice. 1952. december 27-én, délután 2 órakor többszáz vidám, kacagó gyermek töltötte meg a rimaszombati Tátra-szálló nagytermét. Persze, ott voltak az édesanyák is, akiket a helyi nemzeti bizottság nőbizottsága és a kultúr szervezetek hívtak meg. Először az iskolák tanítói beszéltek Télapóról, majd kis pionírok, lányok és fiúk, orosz szlovák és magyar népi táncokkal szórakoztatták a jelenlevőket. Ezután jelent meg a nagyszakállú Télapó, szétosztott mintegy 850, édességekkel tele csomagot, a legjobb tanulóknak meg még értékes, szociális tartalmú könyveket is juttatott. Az ajándékok átvétele után az aprósá gok cigányzene kíséretével táncra per dűltek. Este 7 óra tájban ért véget Tél apó 1952. évi mulatsága, melyről bizonyá ra nem fog megfeledkezni egyetlen rima szombati gyermek sem. Kedves Elvtársnők! Réthy Erzsébet Tudás az élet alapja. Nagy hálával gondolok Pártunk és dolgozó népünk áldozatkészségére, mely lehetővé tette, hogy tanulhattunk Budmericén, abban a gyönyörű környezetben. Minden szép és jó volt, az élelmezés kitűnő, a tanítás gondos és minden tekintetben kiváló. Amellett gondoskodtak szórakoztatásunkról is. így például láttuk a „Talpalatnyi föld” című szép magyar filmet. Voltak itt az ország minden részéből hallgatók, de úgy éltünk ott, mintha egy család lettünk volna, kollektív, segítésre kész szellem hatott át mindnyájunkat. Eleinte, vagy egy hétig volt egy hiányosság, nem kaptuk meg a napilapokat, de a vezetőség kiküszöbölte ezt a hiányosságot is. Szeretettel és hálával gondolunk vissza a budmerici napokra. Hegedűs Ferenc Kedves Elvtársitok! Becsülettel teljesített munkánk után 14 napi tátrai üdülésben volt részünk Igen jól éreztük magunkat a sok élmun kás társaságában. Visszatérve munka helyünkre, az apátfalvai Pol’ana textil gyárba, igyekezni fogunk, hogy munka teljesítményünkben minél magasabb szá zalékot érjünk el, hogy ezáltal hozzájá ruljunk sok-sok más munkatársunk re kreációjához. 12 Danes Margit és Dobra Ida. Aki előrehaladott korában is élenjár a munkában. A perbenyiki Godzsak Júlia már 57 éves, túl van azon a koron, mikor az ember ereje teljében végzi munkáját. De azért — amint ezt Perbenyikről írják — úgy dolgozik, hogy példát vehet róla a fiatalság. A kertészetben is kivette részét a munkából, de mikor elérkezett az aratás ideje, naponta éjjeli két órakor ment a földekre, hogy minél több időt fordíthasson a békemunkára. Száz keresztnél is többet rakott össze, ott szorgoskodott a kötözésnél, majd a cséplésnél, az aratási koszorút is elkészítette, amint képünkön láthatjuk. Persze, télidőben se rakja ölbe kezeit, megvan a télnek is a maga feladata, azonkívül van a községben mit helyrehozni kulturális téren is. Mert Godzsak elvtársnőnek ez a jelszava: két lépést előre, egy felet sem hátra! Puskás Piroska indítványára g község fiatalságával vállvetve látott hozzá a mozi felépítéséhez. Ma már tető alatt van a mozi, székek is kerültek a nézőtérre, Godzsak elvtársnő pedig ott sürög-forog minden ünnepség rendezésénél. Bár a régi világban alig járt iskolába, Sztálin és Gottwald elvtársak tiszteletére dalt is írt, melyet elő is adtak. Poláőková Etelka Kral Vera, az apátfalvi PoVana békeharcosa. Különös mélységes mosoly jelenik meg arcán, amely lelkének boldogságát tükrözi vissza. — drágába utazom, mint a losonci járás egyik kiküldötte a Békevédők Országos Kongresszusára.” Ezt úgy mondja, mint amikor valaki édes titkot árul el, s aki mérlegeli, vájjon kifejezést tud-e adni ennek a boldogító, felemelő érzésnek. „Munkásnő voltam, most a személyzeti osztály referense vagyok. Mint az üzemi Békevédők bizottságának elnöke, üzemi újságunk áltál, valamint az ötperces megbeszéléseken a békét hirdetem és munkatársaimmal egyetemben a a béke fenntartásáért harcolunk. A múlt évi PoVana-akció alapján sok üzem kapcsolódott be békeharcunkba. A forgótőke gyors körforgása által 27,29.0.000 koronát tudtunk beszolgáltatni az Állami Banknak, miáltal kezdeményező felhívásunkat 110 százalékra teljesítettük. Meg vagyok győződve, hogy a világ minden dolgozója a béke odaadó híve, mert már mint szülök gyermekeik miatt sem akarnak örökös rettegésben élni.”
