Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1953-06-01 / 6. szám
A március 8-i Nemzetközi Nőnap alkalmával a Csehszlovákiai Nőbizottság bolgár, magyar és olasz nőket egy heti tartózkodásra hivott meg Csehszlovákiába. Hozzánk érkeztek Bulgáriából Baramová elvtársnő, a dolgozók szófiai szovjetjének képviselője, J. Dimitrov elvtárs nővére, és Nagya Gáncsévá, a Hazafias Front bizottsága irodájának tagja, Olaszországból Gina Borellini, az Olasz Kommunista Párt képviselője, volt partizán, aki a hitlerhorda elleni harcban elvesztette lábát és hősiességéért aranyérmet kapott, továbbá dr. Dina Jovine írónő, iskolafelügyelő Rómában. Magyarországból eljöttek hozzánk Erdei Mit (Lászlóné) elvtársnő, a MNDSz helyettes titkára, és Fekete Anna, az MNDSz Szabolcsmegyei kerületi titkára. Az összes eivtársnók itt-tartózkodásuk alatt megbarátkoztak velünk és asszonyainkkal, ezért nehéz volt a búcsú. Közeledtek a gyász napjai, melyek éppen ebben az időben olyan súlyosan nehezedtek az egész vilálg haladó emberiségére. Sztálin elvtárs halála mély gyásszal töltötte el a küldöttségek tagjait, akik velünk együtt érezték milyen kimondhatatlan veszteség érte a béke világtáborát. Meghajoltak Sztálin generalisszimusz emléke előtt a szovjet nagykövetségen, ahol aláírták a részvétleveleket, és meghallgatták a Csehszlovákiai Nőbizottságban a temetési szertartások moszkvai küldését. A magyar nők a mi asszonyainkkal azokon a gyűléseken ismerkedtek meg, melyeket a (Baráti látogatóé Nemzetközi Nőnap alkalmából rendeztünk. Erdei Edit beszélt a gottwaldi nőkhöz. Fekete Anna elvtársnő meglátogatta a modrany-i Rupa csokoládégyárat, hogy a gyár munkásainak elmondja, hogyan dolgoznak a magyar nők, hogyan veszik ki részüket az országépítésből, hogyan gondoskodik a népi demokratikus kormány a nőkről és a gyermekekről. Nem messze Prágától van az „Előre” EFSz. Az elvtársnők eljöttek ide, hogy megismerjék, hogyan erősödnek a mi földműves szövetkezeteink. Az egész falu tagja a IV. típusú szövetkezetnek. Az asszonyok itt nagyon jól dolgoznak és túlteljesitik a tervet, ami további munkaegységeket jelent számukra. Fekete Anna elvtársnő, aki mezőgazdasági kerületből való, nagy érdeklődéssel szemlélte meg a szövetkezet gazdaságát. Az EFSz tagjaival kölcsönösen kicseréljék tapasztalataikat. Bíráló módon kifogásolta, hogy a tehenek kevés tejet adnak. Részletesen érdeklődött az EFSz terve és a tervteljesítés iránt. A szövetkezet elnöknője szívesen beavatta a vendéget mindenbe. Fekete elvtánsnő megígérte, ha újra eljön Csehszlovákiába, újból meglátogatja az EFSz-et, hogy lássa, vájjon vannak e már olyan tehenei, melyek naponta 20-30 liter tejet adnak. Az óvoda bájos gyermekei kedves nevetéssel fogadják a látogatókat. Tudják, hogy az elvtársnők külföldről jöttek, de érzik, hogy hozzájuk tartoznak. Megmutatják virágcserepeiket, melyekbe árpát ültettek, hogy édesanyjuknak adják a Nemzetközi Nőnap ünnepén. Erdei elvtársnő beszélgetett a gyermekekkel és olvasott velük együtt képeskönyvükből. A gyermekek eldicsekedtek játékaikkal és megmutatták babaruhatárukat. A gyermekek végül énekeltek és verseket mondtak és megajándékozták a kedves vendégeket virágokkal. A magyar nőknek igen tetszettek a gyermekek és a prágai Pstrossóvá utcai óvoda nevelői együttese. A magyar nők a Csehszlovákiai Nőbizottség ajándéké gyanánt „békezászlót" vittek magukkal haza. A szép zászló, melyet a cseh nők nemcsak szorgalmas kezekkel, hanem szívvel is hímeztek, jelképe a két ország békés építésének, a cseh és szlovák nők szereteténék és nővéri együttműködésének a magyar nőkkel, jelképe dolgozó népünk szeretetének Magyarország dolgozó népe iránt. A mi kedves magyar nővéreink bizonyára ebben a szellemben fognak emlékezni itteni tartózkodásukra. Mrázová Vlera.
