Dolgozó Nő, 1952 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-01 / 1. szám
]Zi&+U\> £e*4t-e*te*&£áJUi> Egy angol bányavárosban Fiatalok és gyerekek röplapokat osztottak az utcán. Kora délután volt, szombati nap. Ilyenkor jönnek be a környékbeli bányászok is a városba vásárolni. Nem is kellett kínálni a röplapokat. A bányászok megálltak és kértek. Némelyik többet is kért, nemcsak egyet. Haza akart vinni belőle. „El a kezekkel Koreától! Ne engedjétek fiaitokat idegen földön meghalni, idegen érdekekért!" — ez állt a röpcédulákon. Az emberek elolvasták a röplapokat és helyeslőén bólintottak. Valamivel három óra előtt megjelent Fred és Mary. Mindketten békebizottsági tagok. Integettek a többieknek, hogy menjenek most haza. Most valami más következik. A gyerekek megértették és eltűntek. De sokan a közelben ólálkodtak is figyelték az eseményeket. Az utca végén áll egy magas oszlop. Valaminek az emlékére emelték, de már senki sem emlékszik arra az eseményre. Az oszlop tetején kis kilátó van, ezt mindig csak szombaton délután nyitják ki. Fred és Mary a kilátó felé indult. Ügyesen összegöngyölt csomag volt náluk — egy transzparens. Fent a kilátón egy amerikai katona állt és távcsövével nézte a várost. Fred és Mary megállt az oszlop tövében és várt. Végre az amerikai megelégelte a nézelődést és lefutott a toronyból. Valami együgyű dalt dudorászott, ahogy elment a két fiatal mellett. Azok csak erre várták. Villámgyorsan felfutottak a kilátóra. Mary megerősítette a szalagot. Fred kibontotta a csomagot és a következő pillanatban kibomlott, ott lengett a szélben a húszméteres nagy transzparens, rajta vörös betűkkel: „El a kezekkel Koreától!“ J Fred és Mary már nem voltak sehol. Elvegyültek a tömegben. Az utcán mindenki megállt és felfelé nézett. Sokan mosolyogtak, örültek, mások, pedik az imént kapott röplapokat forgatták kezűkben: azon is ezek a szavak olvashatók. Le kell csukatni őket, hazaárulók — mondta egy keménykalapos úr, autójából kihajolva. Egy bányász fnegfordult és a szemébe nézett: — „Már mint kit? Azokat, akik kiküldik a fiainkat. . .Csak nem úgy gondolta az úr?“ A keménykalapos dühösen felhúzta az ablakot. Mérgesen tülkölt és elindította a kocsit. Egy idősebb néni utána kiáltott: — Siessen Koreába, a hazának nagy szüksége van magára! — s mindenki, aki ott állt, helyeselt a néninek. Az amerikai katona is ott állt a tömeg közepén. 0 is az utca felett lengő transzparenst nézte, olvasta a szöveget. Az emberek zúgtak körülötte. Megfordult. Az emberek gúnyosan utat nyitottak neki. Ügy ment végig köztük, mintha megverték volna. — Hazáig meg se állj — kiabálta utána az a néni, aki az autós úrnak is megmondta a véleményét. — Hordd el az irhádat, amíg nem késő, legközelebb nem úszód meg Uyen szárazon! Légy te is jó úttörő BALTA JÚLIA, pionír Kati boldogan jön haza £$ örömmel újságolja: »Felavatnak úttörőnek, Megkapom a nyakkendőmet!« Azt mondja a nővérének: »Mesélj nekem, arra kérlek! Mondd el nekem szépen, sorba, Úttörőnek mi a dolga?« Először is kedves húgom, A legfontosabbat mondom: »Jól tanuljál I Az úttörő Számára ez kötelező. Segíted a pajtásokat, Tiszteled a tanárokat. Nagyon szereted hazádat, Mindig jól végzed munkádat, Végy csak példát Koreáról, Ott most a háború lángol. Mégis dolgoznak, tanulnak, Akkor is, ha bombák hullnak. Harcolj te isi Ne puskával, Gyarapodó tudománnyal. Viseld büszkén nyakkendődet. Békeharcos lesz belőled. Az győzelmes Októberi Szocialista Forradalom 31/. évfordulója alkalmából és a Szovjetbarátsdg hónapjának ünnepségei keretén belül mi, bratislavai pionírok, átvettük Bratislava egyik legszebb palotáját, a Szlovák Nemzeti Tanács eddigi épületét, hogy ott — Siroki) élvtárs szavait idézve: „művelődjünk és felkészüljünk az életre." Valami egészen furcsa meghatódást érzek és különös melegség önti el szivemet, amikor a Pionír-otthonba lépek és ilyenkor elhatározom magam, hogy még odaadóbban, még -tevékenyebben fogok dolgozni, tanulni, hogy megérdemeljük ezt az ajándékot ezt a szerető gondoskodást. Link Rudo, a XIII. alsóközépiskola II. o. t. <G VAI _AL Rimaszécs magyar és szlovákajkú dolgozói megértették, hogy milyen hatalmas fegyver a kommunista sajtó a dolgozók kezében ét sajtókonferenciát tartottak a közelmúlt napokban, amelyen részt vettek a szlovák és magyar iskola növendékei is. Imrécy Jolán negyedosztádyos tanuló büszkén jelentette be a konferenciának, hogy ők is tevékenyen részt vettek a sajtó terjesztésében és Ígéretet tesznek, hogy továbbra is terjeszteni fogják a haladó újságokat. Tudatában vannak annak, hogy a haladó sajtó megtanítja az ifjúságot harcolni a békéért. A Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapja alkalmából a diákok a következő szép kötelezettségei vállalták: « /гуг'ЛххГ г». /-Vi/- ../J _A< AÁ* Ji-—. :g-
