Dolgozó Nő, 1952 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1952-05-01 / 5. szám
A Román Népi Demokratikus Köztársaság asszonyai aktív békeharcosok és a szocializmus lelkes építői ROMAN SZOCIALISTA DOLGOZOK A BECSÜLETES ELOSZTÁS SZOLGÁLATÁBAN Elena K&nclu a bukareeü Dynamo .üzemben elektromotorok gyártáaánál dolgozik Leticia Bar mint hegesztő dolgozik a bukaresti pollgr&fiai intézet hatalmas épületén Paraszthoz Somes kerület egyik községében, ahol nemrég vezették be a villanyvilágítást Ghergheli Constantin és Oprea Marieta a Sovromtractor alkalmazottai. Ghergheli elvtárs az üzem hatalmas gépcsarnokában szerelő, Oprea elvtársnő pedig a könyvelésen dolgozik. Mindketten jól végzik munkájukat; társaik elismeréssel beszélnek róluk. Néhány hónappal ezelőtt még csak látásból ismerték egymást, hiszen nagy az üzem, sok dolgozója van. Amikor azonban megjelent a pénzreformról és az árcsökkentésről szóló határozat s kemény harc indult a pénz vásárlóerejének biztosítására, a közös harc közelebb hozta őket egymáshoz. A sztálinvárosi üzemekben önkéntes jelentkezőkből társadalmi ellenőrző brigádokat alakítottak. A Strungulban két brigádot létesítettek, a Metrómban négyet, a Steagul Rosuban tizet, a Sovromtractorban pedig tizennégyet. A város kisebb üzemeiben is gvors ütemben szervezték meg az ellenőrző brigádokat. Ghergheli Constantin és Oprea Marieta mindjárt az első napokban gyáruk kettes számú brigádjának tagjai lettek. Nem tudták pontosan mi lesz a teendőjük, de aztán a tartományi szakszervezeti tanács értekezletet tartott az üzemi társadalmi ellenőrökkel s ismertette velük feladatukat. Ellenőrizniük kell az üzletekben az eladást, figyelemmel kell kisérniök — különösen az élelmiszerüzletekben — az áruk helyes elraktározását és kezelését. .Ellenőrző munkájuk során nagy gondot kell forditaniok az üzletek tisztaságára is. Éberen kell őrködniük, hogy az állami és szövetkezeti üzletekben egy bánival se kérjenek többet a hivatalos árnál. — Nem lesz könnyű dolgunk — állapította meg a két fiatal társadalmi ellenőr az értekezlet végeztével. A következő napokban felosztották a város üzleteit a brigádok közt, majd mindegyik brigád tervet készített ellemörző körútjáról. A Calea Republicii egyik textilüzletébe éppen az imént nagyobb mennyiségű textilanyag érkezett. Egymásután kerülnek fel a polcokra a tarka, Ízléses mintájú vásznak. Nagy a forgalom. A vevők egymásnak adják át a kilincset. A pult mögött fürgén mozognak a kiszolgálók. A vevők óhajait nem mindig könnyű teljesíteni. Bartha Kornélnak, az üzlet egyik alkalmazottjának különösen megtetszik egy csikós, finom inganyag. Eszébe jut, hogy a napokban kérte egyik jóbarátja: „Ha valami szép inganyagot kaptok, légy szives, gondolj rám. Tégy félre néhány métert." Ez biztosan tetszeni fog neki — örül Bartha. Már fogja is a vég vásznat, s hirtelen mozdulattal a pult alá rejti. Körülnéz, nem látta e valaki? Nem, —■ nyugtatja meg magát. Még néhány vevőt kiszolgál. Egyszer csak egy fiatal szőke nő áll meg előtte. — Elvtárs, én abból a csikós inganyagból szeretnék vásárolni két-három métert, ami az előbb ott volt — s kezével odamutat, ahonnan Bartha az előbb levette a véget. Sajnos, elvtársnö, kifogyott — válaszolja Bartha s arcára sajnálkozó mosolyt igyekszik erőltetni. — Lehetséges? Hiszen az imént ott volt még a polcon egy egész vég. Ilyen hamar elfogyott volna? Hátha téved! Nézze csak meg mégegyszer, elvtárs! Bartha Kornél kellemetlenül kezdi érezni magát. Közben a nő háta mögött egy fiatalember tűnik fel, amonnan pedig Nagy János az üzlet igazgatója tart feléje. A nő és a férfi kis igazolványt mutatnak fel. Társadalmi ellenőrök vagyunk. Kérem, vegye elő azt a vég vásznat, amelyet az előbb oda a pult alá dugott — szólítják fel most már erélyesen. Bartha elsápad. Az igazgató közelebb lép, benyúl a pult alá s kiveszi az elrejtett vásznat. Az ellenőrző könyvbe beírják gz esetet. Ghergheli Constantinnak és Oprea Marietának, a kettes számú társadalmi ellernőzö brigád éber tagjainak aláírása kerül a jegyzőkönyv alá, Román dolgozók rekreációja. Munkisnók a* Öasx-szakszervezeti Szövetzég villájának terrasaán Calimaneatlben