Dolgozó Nő, 1952 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1952-04-01 / 4. szám

______________________________/1_______________

,,Én már 1919-ben is harcoltam a szocializmusért. És most is folytatom a régi harcot, szorgos munkával, éjt nappallá téve, a tallősi Egységes Földműves Szövetkezetben. Meg is volt érte a jutalmam. A tallősi EFSz hivatalos igazolványa szerint 196 munkaegységet dolgoztam lej egy munkaegységért kaptam 144 korona készpénzt, továbbá 4.5 kg búzát, 3.32 kg árpát, 1.82 kg kukoricát, 0.61 kg burgonyát és 8.5 kg egyéb takarmányt. Persze a férjem is szorgalmasan dolgozott, így aztán olyan jól élhetünk, hogy ilyesmiről régebben még álmodni sem mertünk. Hálás is vagyok e boldog életért a nagy Sztálinnak, Gottwald elnöknek és megfogadom, hogy a jövőben még szorgalmasabban fogok dolgozni a szocialista haza javára.

De egy dologgal nem vagyok megelégedve. Egyes falubeli férfiak nem akarják elismerni a nők egyenjogúságát, illetve azt hangoztatják, hogy asszonynak főzökanál való csak a kezébe. Tudom, hogy a faluban van elég férfi, akik nem gondolkoznak igy, akik tudják, hogy mennyire szükségünk van a nők munkájára. De akik nem tudnák, azoknak a címére megírom azt, hogy mit mondott Lenin a nők munkájáról. Hát ezt mondta Lenin: „A szocialista társadalom építése csak akkor kezdődik, amikor meg valósítjuk a nők teljes egyenjogúságát.

Zsitndk Júlia

A kapitalista kizsákmányolást legjobban a dolgozó nő érezte. Sem a falusi, sem a városi nő a múltban nem számított egyenrangú munkaerőnek, holott kora hajnaltól késő estig a férfiakkal vállvetve dolgozott a termelésben. A dolgozó nő élete a terhesség idején sem egészségi, sem anyagi szempontból nem volt biztosítva, úgyszintén a szülés után sem. Munkahelyére nem mehetett vissza és arról sem gondoskodtak, hova tegye újszülött gyermekét, ha a kényszer mégis rávitte, hogy munkába menjen; akkor bezárhatta a lakásba gyermekét.

Vaszilij Özein a moszkvai gépépítő gyár villamos hegesztőiének családja a Nemzetközi Nőnap előestéjén. A fényképen. Svláva és Szvetlána megajándékozzék édesanyjukat, a moszkvai Bolsevik — gyár munkásnőjét, a Nemzetközi Nőnap alkalmából. Taszillj Őszien megajándékozza feleségét kosztümanyaggal.

12

Népi demokratikus államunkban mindenkiről emberi módon gondoskodnak; különösen nagy gondot fordítanak a dolgozó nőkre. Nekünk, dolgozó nőknek fontos, hogy a falu szocialista felépítésében minél többen kapcsolódjunk be, mert tudatában vagyunk annak, hogy a mi hozzájárulásunk a munkához egy téglát jelent a Világbéke megerősítéséhez. Igyekezni fogunk, hogy minél nagyobb számban képezzük ki a nőket szakmunkásoknak. Egyetértve Zápotocky elvtárs beszámolójával, meg fogjuk magyarázni a széles tömegeknek, hogy takarékoskodnunk kell minden vonalon, mert a nehézipar, a kohászat és a vízierőmüvek építése sok pénzbe fog kerülni, ami a nép javára fog szolgálni. Zsiyó Mária

NÉHÁNY ŐSZINTE SZÓ A „RÉGI JÓ VILÁGRÓL“

,,Elvtársnők, kérem, olvassák el mit kellett szenvedni a szegény embernek a régi republika alatt, meg azelőtt is. Az emberem a kuláknál dolgozott részért, de anynyit se kapott, hogy a gyerekek jóllakhattak volna. Elmentem hát én is dolgozni, két gyereket magammal vittem, egyet meg becsuktam otthon, a nedves szobába. 12 délután dohányt palántáztam adott a kulák 7 kacsatojást, ez volt a fizetség. Éheztünk, fáztunk, fagyban-hóban az erdőbe jártam egy kis rőzséért, ennivalónk is alig volt. Hitelbe meg nem kaptunk semmit, messze még a kikelet — mondták — nem tudod te úgyse megfizetni. Közben megjöttek a gyerekek egymásután ,13-at hoztam a világra, de csak hatot^ tudtam felnevelni, a többi elpusztult a kevés ennivaló meg a rossz szoba miatt. Aki gyerek megmaradt, az is csak 4 éves korára tanult meg járni. Aztán ráadásul Jött a háború, még az az első, az uram berukkolt, lisztet csak jegyre kaptunk, az meg kevés volt, nagyon kevés. Elmentem hát a jegyzőhöz, hogy éhesek a gyerekek, adjon még Jegyet .akkor goromba volt hozzám még belém is akart rúgni. A második háborúban megjöttek a nyilasok elvitték három gyerekemet, akiket nagynehezen felneveltem. A felszabadulás után hazajöttek, olyanok voltak a német ruhában mint a hullák.

Végre jött az a drága nagy Sztálin, aki felszabadított minket. És már 2 tehenet, 3 borjút adtunk eddig a druzstvőbt', van kenyerünk, rádiónk, az unokáimnak meg vitamint hoznak a házba, azelőtt kenyerünk sem volt. Éljen a drága Sztálin soká, velünk együtt. Csak az a baj, hogy 50 éves vagyok. Ha fiatalabb volnék, még egyszer 13 gyereket hoznék a világra. Mert most érdemes élni. Nagyon szépen köszönöm felszabadulásunkat a nagy szovjet seregnek .

Jó egészséget kívánok.

Jankovics Helena, Tallós, 66, házszám."

KEDVES ELVTÁRSNŐ

Ahogy elmentél tölünk, másnap rögtön hozzáfogtunk a munkához és a mi huszas hlzalminknak, Spisiak Júlia szövőnőnek, aki 160^ -ra teljesiti a normát, sikerült több megrendelőt szerezni. Ezek csak a mi csoportunk tagjai. Most versenyre hívtuk a többi bizalmit, hogy ők is minél több előfizetőt szerezzenek. Nagyon sajnáltuk, hogy nem maradtál tovább velünk, még sok mindenről tudtunk volna beszélni és tapasztalatokat szerezni tőled. Molnár Anna, Losonc.

Zsigő Mária, Somorja, Takács Franciska, Komárom, Kis Eszter, Jóka, Arató Mária, Kassa, Kaszácsné, Komárom, Göndör Erzsébet, Bratislava, .Stary Háj, Tesár Mária, Bratislava, Stary Háj, Béthy Erzsébet, Bírna Szombat, Fathó Bozálie, Muzsla, Godzákné, Ferbeuyék. ezek az elvtársnők a „Dolgozó nő“ terjesztésében aktivan reszt vesznek és az asszonyok tömegeit igyekeznek megnyerni a békeharcra.

VARRÓNŐBŐL VONATKÍSÉRŐ

Munkáscsaládból származom. Varrónőnek tanultam és 3 évig dolgoztam ebben a szakmában. De mikor megkezdődött a nagy toborzás a fontosabb munkszakaszok számára, elhatároztam, hogy belépek a Csehszlovák Vasutak szolgálatába. Elvégeztem az előírt tanfolyamot, letettem a vizsgát és megkezdtem a munkát. Mint vonatkísérő dolgoztam először személyvonatokon, most pedig gyorsvonatokon teljesítek szolgálatot. A szolgálat nagyon tetszik nekem, örömmel és lelkesedéssel végzem felelősségteljes munkámat. És lelkesedésem csak fokozódott, mikor példás munkásnőnek minősítettek és a ROH elküldött a Tátrába üdülésre. Azelőtt még csak gondolni se mertem volna arra, hogy ilyen gyönyörű helyre is eljuthatok, ahová csak a kapitalisták mehettek el.

Jó lelkiismerettel ajánlhatom nőtársaimnak, álljanak be minél többen a vasút szolgálatába; megmutatjuk, hogy a férfiakkal egyenrangú munkát tudunk végezni. Mindenki jó fizetést kap, aki elvégzi munkáját, és ezenfelül hozzájárul hazánk szoci&üzsta, a jobb jövőnek felépítéséhez és a béke fenntartásához.

Karovics Antónia, vonatkísérő, Bratislava.

SZERKESZTŐI ÜZENET

Kérjük Dosová Emilia, Lukács Teréz és Kis Teréz nővéreket közöljék pontos címüket, mert a megrendelő lapon hiányzik a helységnév.

Kérjük olvasóinkat, hogy minden levelüket a Dolgozó nő szerkesztősége, Bratislava, LeSková 14 sz. elmünkre szívéskedjenek oimezni. Szíveskedjenek a nevet, a helységnevet (szlovák és magyar elnevezésben) olvashatóan Írni