Dolgozó Nő, 1952 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1952-02-01 / 2. szám
л и d ú l Ш Ш Ш ЗШ ÍGY NEVELED GYERMEKED! Egyetlen anyának sem mindegy, milyen ember lesz a fia vagy leánya. Minden szülő azt akarja, hogy gyermeke boldog legyen, tudjon harcolni, tudjon és szeressen alkotni, tisztelje és szeresse szüleit, tanárait, becsülje tanuló- és később dolgozó tár. sait és őt is szeressék az emberek. Gyűlöljön mindenkit, aki otthonát, boldog jövőjét megsemmisítéssel fenyegeti. Lchet-e ilyen embereket nevelni gyermekeinkbőlf Igen! De csak ma lehet! Nem minden diák szeret egyformán tanulni. Sokszor barátaiban, máskor a szülőben magában van a hiba. Ha a szülő gyermekében idejében felébreszti a felelősségérzetet kötelességei iránt, akkor nem lesz baj a tanulással sem. Ha az anya rendszeresen ellenőrzi gyermeke tanulását, jól kezlett a felelősségérzetre való neveléshez. A szülőnek nem szabad engednie követeléseiből. Addig nincs mozi, nincsenek pajtások, nincs sport, míg a házi feladat el nem készült. Néha úgy tűnik, egyszerűbb lenne, ha a házi feladatot, a gyermek a szülővel együtt végezné — hamarabb készülne el. Az a szülő,- aki így gondolkodik, saját magát és gyermekét csapja be. Jó, ha a szülő tud segíteni, de rossz, ha a gyermek helyett gondolkodik. Nem nevel a felelősségérzetre az a szülő, aki így beszél: — Tanulj, ahogy akarsz, te látod hasznát, magadnak tanulsz. — Helytelen az ilyen nevelés. A szülő nem bízhatja gyermeke szeszélyére, hogy hanyagul, vagy szorgalmasan tanuljon-e. Gyermekeik szorgalmas tanulásáért elsősorban a szülök a felelősek. Az ilyen szülök gyermekük érdekét sem látják helyesen. Hiszen a gyermek úgy tanul „önmagának“, ha egyszersmind családjának, későbbi munkahelyének, hazájának tanul. Gyakran hallani a szülőktől, hogy nincs idejük gyermekük tanulását ellenőrizni. Az ilyen szülőknek feltehetjük a kérdést: nincs idejük arra, hogy gyermekeiket minden tettükért, családjukért, hazájukért érzett felelősségre neveljék? Nem akarják, hogy gyermekeik a népi demokrácia állampolgárához méltó kötelességérzettel végezzék feladataikat? Az ilyen szülők könnyelműsége gyermekük jellemének helyes kialakulását gátolja. Sok szülő tudatosan törekszik arra, hogy gyermekét feladatai önálló megoldására szoktassa. Egy anya így számolt be eredményeiről : Két gyermekem van, egy fiam és egy leányom. Mindkettőnek olyan feladatokat adtam a háztartásban, amelyeket napról napra önállóan kell elvégezniük. Azonban sohasem fordul elő, hogy tanulás előtt kezdenének más munkához. Első az iskolai feladatok elvégzése. Amikor készek a tanulással, segíthetnek a házimunkában, önállóan osztják be idejüket és munkájuk megszervezésébe már régóta nem szólok bele. Szigorúan számonkérem feladataik elvégzését, Így megszokták, hogy önállóan, pontosan osszák be idejüket. Társadalmunkban igen nagyjelentőségű a gyengébbek, lemaradók bajtársi segítése. Egy anya — Szabóné — a múlt tanítási évben két feladatot állított leánya elé. Az egyik: fizikából, kémiából legalább egy jeggyel javítson osztályzatán, mivel ezekből gyengébben állt. A másik: osztálytársnőjének segítsen az orosz nyelvtanulásban, amiben ő könnyebben és eredményesebben halad. Az anya az év során állandóan érdeklődött a fizika-kémia tanárnál leánya, — és az orosz nyelvtanárnál a másik leány előmeneteléről. Az eredmény nem is maradt el: leánya mindkét tárgyból javított, — az egyikből két érdemjeggyel —, barátnője pedig az orosz nyelvből osztályukban a legjobbak közé emelkedett. Számunkra mi sem idegenebb, mint az önző ember, aki saját érdekeit a mások rovására akarja elérmi. Nem lehet erkölcsös ember az, akiben nincs meg a készéség, hogy másokon önzetlenül segítsen. Gyermekeink is mindennapi munkájuk során, társaik segítésén keresztül tanulják meg, hogy társadalmunk közös céljait együttes erőfeszítéssel hamarabb elérhetjük. Eredményes harcunk az angolkór ellen Az anyák és gyermekek tanácsadójában féléves kisfiú kerül a vizsgálóasztalra. A nővér már megmérte testhosszát és súlyát, mindkettő megfelel a gyermek korának. Csak az a feltűnő, hogy a kicsi nem olyan mozgékony, mint kortársai, még nem igyekszik felülni, első fogacskája sem bújt még elő. Édesanyja panaszkodik, hogy a kis Péter nyűgös, sokat sír és izzad a fejecskéje. Az orvos megvizsgálja a gyermeket és az angolkór kezdeti tüneteit állapítja meg nála. Éppen jókor jött a kis Péter. A tanácsadóban javában folyik az ú. n. „vitaminakció“, amelynek útján az állami egészségügyi igazgatás arról gondoskodik, hogy 1951—1952 telén minden csecsemő megkapja nálunk ingyen szükséges vitaminadagját. Ma már közismert dolog, hogy a vitaminok az élet és egészség fenntartásához nélkülözhetetlenül szükséges védőanyagok, amelyeket csak a helyesen összeállított táplálékból nyerünk kielégítő mennyiségben. A csecsemő legértékesebb tápláléka az első félévben az anyatej, de még anyatejes táplálás mellett is gyakran kell pótolnunk az egyes vitaminokat. A mesterségesen táplált csecsemőnél még kevésbbé szabad elmulasztani a rendszeres orvosi ellenőrzést, amelynek arról is kell gondoskodnia, hogy a gyermek idejekorán kapja meg a szükséges vitaminokat, s ne betegedjék meg vitamin-hiány következtében. Ilyen vitamin-hiányból eredő betegség az angolkór (rachitis) is. A D vitamin hiánya okozza. Ez a fontos vitamin a mész- és foszfor-ellátást szabályozza szervezetünkben és biztosítja a csontok és fogak szabályos fejlődését. D vitamin-hiány következtében a csontok meglágyulnak s a betegség elhanyagolása esetén el is görbülnek. Azelőtt sok gyermek maradt angolkór következtében nyomorék, görbelábú vagy púpos. Lányoknál gyakran keletkezett medenceszükület, amely aztán komoly szülési akadállyá vált. De az angolkór könnyebb formái is komolyan veszélyeztetik a gyermek egészségét. A angolkór ugyanis nemcsak a csontok megbetegedése, hanem az egész szervezeté. A gyermek elveszti ellenállóképességét a betegségekkel szemben s a legkönnyebb betegség is súlyossá válhatik nála. Lázas állapotban az angolkóros gyermeknél görcsök léphetnek fel. Az angolkórt az idejében adott D vitamin teljesen kigyógyítja. Mennyivel kedvezőbb azonban a gyermekre, ha nem várjuk meg, amíg angolkórban megbetegszik, hanem már előbb gondoskodunk D vitamin-szükségletéről és ezzel megelőzzük a bajt. Ezt megtehette volna a kis Péter édesanyja is, ha rendszeresen látogatta volna a terhességi tanácsadót és a gyermek születésétől kezdve az anyák és gyermekek tanácsadóját. A tanácsadókban megtanítják az anyákat, hogyan kell helyesen táplálkozniok a terhesség és szoptatás idején, hogy a gyermek megfelelő vitamin-tartalékkal jöjjön a világra és az anyatej vita-nindús legyen. Táplálékunkban a legtöbb D vitamint a tej, vaj és tojás tartalmazza, valamint az ú. n. csukamájolaj. D vitamin Л/L szervezetünkben, különösen bőrünkben a napfény hatása által is keletkezik. Ezért várandós és szoptató asszonyoknak sokat kell tartózkodniok a friss levegőn, főleg napsütéses időben. A csecsemőnél is az anyatej mellett a napfény és a friss levegő a legjobb védejlem az angolkór ellen. Télen a nap ibolyántúli sugarait kvarclámpával pótolhatjuk. A tanácsadóban az orvos idejében észreveszi a gyermeknél az esetleges vitamin-hiányt és előírja, milyen formában kell a hiányzó vitamint pótolni. D vitamint sohase adjunk gyógyszer formájában orvosi rendelet nélkül! A vitamin-akció célja az, hogy az angolkóros gyermekek idejében megkapják a gyógyulásukhoz szükséges D vitamint, az égészséges csecsemők pedig azt a D vitamin adagot, amely az angolkórt megelőzi. Egyúttal C vitamint is kapnak a gyermekek, amelyben szintén főleg télen szenvedünk hiányt, pedig ez a vitamin tesz bennünket ellenállókká a fertőző betegségekkel szemben. Akadnak még anyák, akik nem látják be a rendszeres orvosi ellenőrzés fontosságát és nem látogatják gyermekükkel a tanácsadót. Az orvosok és a nővérek fáradságot nem kímélve felkeresik őket lakásukon, mert a vitamin-akcióból egyetlen csecsemőnek sem szabad kimaradnia. A célunk az, hogy ne legyenek nálunk angolkőros gyermekek. Ezt el is érhetjük, ha az anyák megértik a vitamin-akció fontosságát és megkönnyítik az akciót azzal, hogy rendszeresen látogatják gyermekükkel a tanácsadót és megfogadják az orvos tanácsait a gyermek érdekében. MUDr KYL ERNEST
