Dolgozó Nő, 1952 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-01 / 1. szám

hasem menték át ilyen megpróbáltatáson, el tudják-e képzelni, mit jelent az, ha valakit megfosztanak egyetlen fiától. Mit jelent virrasztani és arra gondolni, hogy ez a fiú, aki mindig a ti fiatok, akit mindenekfelett szerettek a világon — talán már halott. Sohasem felejtem el az aggódásnak ezt a hónapját és aztán azt az óriási örömet, mely családunkat eltöltötte, midőn Monika Felton asszony azzal a hírrel tért vissza Koreából, hogy fiam fogságba esett és egészséges. A fiam ezt írta nekem: „Kövessen el minden lehetőt, hogy megkössék a békét. Iparkodjék, drága anyám, egyesíteni a nőket és velük együtt dolgozni, hogy a koreai háború véget érjen“. Es én megígértem neki, hogy ezt biztosan megteszem. Ezért minden erőmet bevetettem a békemunkába a Nők Nemzetgyűlésén. Dolgozni akarok, hogy megérdemeljem boldogságomat és ezer meg ezer család boldogságát Koreában és Nagy-Britanniában."

Fel kell világosítanunk a legkülönbözőbb politikai meggyőződésű anyákat és be kell őket vonnunk akciónkba olyan Indokolással, mely annál meggyőzőbb, minél egyszerűbb lesz.

És mit mondunk a kishitű asszonyoknak, akik állandóan csak ezt hajtogatják: „Mit akartok? Háborúk voltak és lesznek mindig!” Ezeknek azt mondjuk, hogy ennek az indokolásnak nincs értelme; hiszen vannak betegségek, melyeket gyógyíthatatlanoknak tartottak egykor és ma ki lehet gyógyítani, A háború elleni gyógyszert az egység képezi.

A becsületes emberek túlnyomó többsége békét akar. Azoknak a száma, akik a háborúkat előidézik, jelentéktelen, de hatalmasak, alattomban cselekszenek és semmiből sem csinálnak lelkiismereti kérdést. Le kell rántanunk az álarcot róluk.

Az amerikai és angol anyák, akik fiaik visszatérését óhajtják, éppen úgy, mint a koreai anyák, akik országuk szabadságát és függetlenségét védik — mindnyájan békét akarnak. Minden ország anyái kívánják a békét, akiknek mindaddig félniök kell, míg a támadás mostani tűzfészkeit nem számolják fel, hogy gyermekeiket elragadják és otthonukat rombadöntik. A Nemzetek Kongresszusára küldendő küldöttségek előkészítésére minden országban gyűléseket, összejöveteleket, megbeszéléseket kell szerveznünk. Ezeken azok az anyák, akik elvesztették gyermekeiket az utolsó háborúban azokhoz az anyákhoz fordulhatnának, akiknek még megvannak a gyermekeik, hogy iparkodjanak ezeket megvédeni. Gyűléseket kell szerveznünk, melyeken a Koreában, Vietnámban és Malájában levő katonáit vagy hadifoglyok anyái közösen követelhetnék gyermekeik viszszatérését; gyűléseket kell szerveznünk, melyeken olyan országok katonáinak anyái, melyekben a katonai szerződések értelmében meghosszabbították a katonai szolgálatot, követelhetnék fiaik hazatérését a békebeli normális szolgálati idő után.

Gyűléseket kell szerveznünk, melyekre eljönnének az iskolásgyermekek anyái és elmondanák, hogy gyermekeik részére szép iskolákat akarnak; és az anyák, akik lehetetlen pincelyukakban élnek, hogy egészséges lakásokat akarnak; és az anyák a legkisebbek nevében ott egyszerűen elmondhatnák, hogy azt akarják, hogy ezek az apróságok felnőjenek.

Ez lesz a mi hozzájárulásunk az egyre hatalmasabb erőkhöz, melyek az egész világon elszántan védik a békét.

Kedves Barátnőim!

Hatalmas feladat előtt állunk, de a gyermekeink iránti szeretet segíteni fog bennünket ennek elvégzésében és a békét győzelemhez fogja segíteni.

6

NINA VASZILJEVNA POPOVA,

a szovjet nők Fasisztaellenes Bizottsága elnökének, a szovjetküldöttség vezetőjének beszéde.

Az ülés összes részvevői nagy érdeklődéssel hallgatták meg Cotton asszony beszámolóját a Világ Béketanács rendkívüli üléséneit határozatairól és azokról a feladatokról, melyek e határozatok folytán ránk hárulnak. A nőket, mint minden egyszerű embert, izgalomban tartják a nemzetközi élet időszerű problémái, mint a német és japán kérdés békés rendezése, a koreai háború azonnali befejezése, a fegyverkezés és a harc a békepaktumért.

Ismeretes, hogy a Világ Béketanács rendkívüli ülésének összehívását a nemzetközi helyzet i*ssmbbodása vonta maga után. Erről tanúskodnak a következő támadó cselekedetek:

külön egyezmények megkötése Bonnban és Párizsban május 26-án és 27-én, melyek elmélyítik Németország és Európa megosztását, megteremtik az előfeltételeket Nyugat-Németország nyílt újrafelfegyverzésére és fasizálására. Törvénybe iktatják az „Európai Hadsereget“, az agresszió és a kereszteshadjárat seregét a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen;

Japán egyre erősödő átváltoztatása az Egyesült Államok háborús támaszpontjává a Keleten, a sanfranciskói külön, szerződés értelmében;

az amerikai hadsereg kísérteties gaztettei Koreában és a bakteriológiai fegyverek .alkalmazása koreai és kínai területen;

a béketárgyalás végtelen elhúzása Koreában az amerikaiak részéröl, azzal a céllal, hogy a békét lehetetlenné tegyék;

a tragikus események Kodzse szigetén és végül az amerikai kihívó bombázások a Jalu folyó vízierőmüvei ellen, amelyek a villamosenergiát szolgáltatják Észak-Korea és Kína békés városainak és falvainak.

A békevédök világmozgalma képezi azt a fontos tényezőt, mely meggátolja az agresszorokat terveik megvalósításában. „Nem lehet tagadni — mondotta Joliot Curie — hogy a háború megszüntetésére irányuló tárgyalásainkat máris nagy siker koronázta.“

Sok ember még mindig azt kérdezi, miben rejlik a tömegkampányok gyakorlati értéke, melyeket a Világ Béketamács kezdeményezésére és határozatai alapján valósítottunk meg. Megakadályozzák-e ezek a kampányok tevékenységük fokozásában azokat, akik új háborút akarnak kirobbantani?

Határozottan állíthatjuk, hogy az atomfegyverek eltiltásáért folyó _ kampány és a stockholmi felhívás 500 millió aláírása elősegítette e barbár fegyver alkalmazásának megakadályozását Koreában és Kínában, ha nem is eredményezték e fegyver eltiltását.

És ha az öt nagyhatalom békepaktumának megkötéséért kezdeményezett kampány nem is tudta elérni a paktum megkötését, mégis kétségtelen, hogy ez a kampány komolyan lefékezte az új háború előkészületeit, hogy a kampány segítségével sok ember megértette, hol állnak a támadók, mely kormányok dolgoznak a békéért és melyek a háborúért.

Nincs kétség afelöl, hogy a Világ Béketanács határozatai és a békebarátok követelései bizonyos szerepet játszót, tak az Egyesült Nemzetek Szervezete bizottságának megalakításában, jóllehet ennek tevékenysége eddig nem járt gyakorlati eredménnyel.

De nemcsak a békevédök mozgalma akadályozza meg a háború kirobbantását. A háborús uszítók útjában áll a hatalmas Szovjetunió és ennek békepolitikája, valamint a Kínai Népköztársaság, melyeknek politikája szintén a béke megvédésére irányul.