Dolgozó Nő, 1952 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-01 / 1. szám
A Világ Béketanács a határozatban követeli, hogy a San Franciskóban kötött szerződést helyettesítsék valódi békeszerződéssel, melyet aláírna valamennyi érdekelt állam és mely nevezetesen a következő záradékokat tartalmazná: a) minden megszálló katonaság visszarendelése és idegen katonai támaszpontok létesítésének tilalma Japánban: b) a japán nemzet teljes függetlensége és demokratikus, békés fejlődésének biztosítása. A Világ Béketanács rendkívüli ülésének végén határozatot fogadott el a koreai háború befejezéséről, miutärf meg. hallgatta Kuo Mo-zso és Yves Farge uralt fontos felvilágosításait, akik éppen akkor két hónapot töltöttek Kínában és Koreában. E határozatban ez áll: „A Világ Béketanács a koreai nép szenvedéseinek megszüntetése és a béke megóvása céljából felhívja az összes nemzeteket, .hogy követeljék: 1. a harcok azonnali beszüntetését fegyverszünet által, mely tiszteletben tartaná a nemzetközi jogot és szokásokat és melynek aláírása ma már csak attól függ, hogy elejti e az amerikai küldöttség a hadifoglyokra vonatkozó jogtalan követeléseit, _ 2. az 1925. június 17^i genfi jegyzőkönyv aláírását és tiszteletbentartását minden állam által, amely jegyzőkönyv a bakteriológiai fegyverek használatának tilalmáról szól háború esetén.“’ Óriási erőfeszítést kell kifejtenünk, hogy ez a határozat valóra váljék. Éppen ezért, hogy ezt az erőfeszítést kifejthessük, az egész világhoz \ fordulunk felhívásunkkal, hogy gyűljön össze a nemzetek nagy békekongresszusa. Frederic JoHot Curie tanár, aki megnyitó beszédében ezt a határozatot bejelentette, hangsúlyozta, milyen fontos e kongresszus gondos előkészítése, melynek ragyogóan és tüntetőén kell megmutatnia azt a fölényt, mellyel a béke erői a háború erői felett rendelkeznek. Beszédének végén ezt mondta: „Több erőt kell öntenünk akciónkba, mint bármikor máskor. Ezer meg ezer gyűlés, vita és megbeszélés, melyek a készülő nagy békekongresszust készítik elő, hatalmas eszközöket adnak kezeinkbe. Ha fel tudjuk idejében ébreszteni a világ lelkiismerotét és ebből legyőzhetetlen fegyvert tudunk kovácsolni, akkor a béke ügye győzni fog.“’ Drága Barátnőim! Szeretném ma a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség vezető tényezői előtt elsősorban azt megemlíteni, hogyan dolgoztait az utolsó hónapok folyamán a nők száz- meg száz milliói az egész világon a békemozgalom megszilárdításán és elmélyítésén. A március 84 ünnepség az idén rendkívüli visszhangra talált az egész világon és a nők hatalmas hozzájárulását képezte a békeharchoz. A nők teljes erővel dolgoznak azon, hogy elhárítsák gyér mekeikröl a háború rémképét és boldog jövőt készítsenek elő számukra. Éppen ezért a NDNSz (Nemzetközi Demokra. tikus Nöszövetség) tevékenyen kivette részét a Nemzetközi Gyermekvédő Értekezlet előkészítésében és ülésén, mely Becsben volt 1952 áprilisának elején. 64 ország küldöttei, akik a legkülönbözőbb nézeteket képviselték, meggyőződhettek itt egyrészt a japán, indiai és iráni gyermekek nyonvmíságos helyzetétől, másrészt arról a,z erőfeszítésről, melyet a Szovjetunió és a népi demokratikus köztársaságok fejtettek .ki a gyermekek egészsége, kultúrája és szakszerű nevelése érdekében. Több mint 60 ország ünnepelte meg június 1 ét, melyet az értekezlet Nemzetközi Gyermeknappá nyilvánított, élenjáró személyiségek és különféle szervezetek részvételével, melyeket magával ragadott az a gondolat, hogy kifejezésre kell juttatnunk szilárd elszántságunkat gyermekeink megvédésére minden fenyegető veszedelem ellen. Munkánk sikerét emeli nemcsak Szövetségünk tekintő lye, hanem tevékenysége is. Egyre újabb és újabb nőszervezetek kérik felvételüket a NDNSz-be. A Végrehajtó Bizottság meg fogja tárgyalni a felvételi kérvényeket, me lyek Csile, Irak, Transzjordánia és Indonézia szervezeteitől érkeztek. Amint láthatjátok, Szövetségünk olyan erőt kévisel, mely emelkedőben van. Ez megnyilvánult már eiz 1948-i budapesti kongresszuson és meg kellett volna mutatkoznia újból 1952 végén a hatalmas kongresszuson, melynek már a Nők Békekongresszusa nevet adtuk. De mivel a Világ Béke tana e s '“e 1 ha t ároz ta. hogy december 5-én megtartja a Nemzetek Békekongresszusát, elhalasztjuk manifesztáción kát a jövő évre, hogy teljes mértékben előmozdítsuk a Bécsi Kongresszus előkészületeit, melynek óriási sikert kell hoznia. Most szívesen megtárgyalnám a Végrehajtó Bizottság tagjaival, mi mindent kell a NDNSz nek és nemzeti szervezeteinek magukra vállalniok, hogy megjavítsák különböző békeakcióikat, hogy fokozzák befolyásukat a már megszervezett nőkre és nöszövetségekre, valamint azokra a nőkre is, akik eddig semilyen akcióban sem vettek részt; meg kell ugyanis mutatnunk a Nemzetek Békekongresszusának az egész világ anyáinak lángoló békeakaratát. Már kitűnt, hogy a NDNSz részvétele a Világ Béketanács ban jó gyülmölcsöket terem. A koreai háború számunkra iskolapéldája azoknak a förtelmes háborúknak, melyek rendszeresen megsemmisítik a lakosságot és minden civilizációt, mégpedig a leguljasabb eszközökkel. Jelképe ez annak, amitől gyermekeinket a legjobban féltjük e világon, jelképe annak, hogy mit kell meggátolnunk, bármibe is kerüljön. A NDNSz küldöttségének, mely 1952 májusában meglátogatta Észak Koreát, az a fontos feladat jutott osztály részül, hogy számos ország részére a valóságnak rnegfe. lelő tájékoztatásokat szerezzen be; ezáltal nagy munkát végzett a béke javára. A nők, mint például Monika Felton Nagy-Britanniában, Nora Ródd Kanadában, Cadelaira Rodriguez Kubában, ЬШу Wächter Nyugat Németországban és a delegáció más tagjai, már egy egész év óta nap mint nap folytatják tájékoztató kampányukat azokról a gaztettekről, melyeknek szemtanúi voltak. Különösen világosam fejtették ki, hogy azok, akik gyermekeket élve temettek el anyáik holttestei felett, képeseik bakteriológiai háború foly tatására is. 'мл Drága barátnőim, ez alkalommal előszói jövünk össze azóta, mióta új veszedelem fenyegeti a világot. Sok becsületes ember nem akart hinni a bakteriológiai háborúban, mert nem tudták elképzelni, hogy lehetséges volna mikrobákat felhasználni szörnyű betegségek alattomos elterjesztésére. Azt is meg kell mondanunk, hogy az Egyesült Államok kormánya váltig tagadta, hogy része volna ilyen fajta hadviselésben. De a tények vádolnak és ezek a tények napról napra számosabbak. Nem lehet megérteni, hogy maga a véletlen halmozta volna ezeket tényeket össze. Ha a bakteriológiai háború nem volna már teljes folyamatban, akkor nem lehetne megérteni, miért adott ki az Egyesült Államok évről évre olyan hatalmas összegeket az ilyenfajta háború előkészítésére, hogy a specialisták (mint az amerikai Theodor Rosebury tanár, aki a második világháború végéig a bakteriológiai hadviselés céljából szakosított labo ratóriumok igazgatója volt) miért kérték sürgetően az amerikai kormányt, hogy ratifikálja a genfi jegyzőköny vet, mely ezt a fegyvert eltiltja, hogy miért vallották meg elfogott repülök, hogy baktériumbombákat dobtam le. Amint a Nemzetközi Nőnapon március nyolcadikán megérkezett ennek a híre, millió és millió anya és nő követelte, hogy tiltsák el ezt a förtelmes fegyvert; ettől fogva az 3
