Newyorki Figyelő, 1999 (24. évfolyam, 3-10. szám)
1999-12-01 / 10. szám
1999. december 1. NEWYORKI FIGYELŐ 3 Askenázi Ervin: Ml KÖZÖM VAN HOZZÁM? Az Appeal of Conscience Foundation Szemináriuma 100 ÉVE HALT MEG JOHANN STRAUSS Talán egy művészt sem ruháztak fel annyi megkülönböztetett népszerű névvel, mint Johann Strausst: „századzseni”, „valcerlelke Bécsnek”, a „könnyű zene mestere” és még sok mással. De száz évvel a „keringő király” halála után változik ez a kép. Robert Dachs most megjelent életrajza: Was gehe ich mich an? (Mi közöm hozzám?) (Styria kiadó Graz, Wien, Köln) meglepetésszerű betekintéssel szolgál a komponista egész lényére vonatkozólag és ami a legérdekesebb, először ismerteti és tárgyalja zsidóságát. Dachs először bemutat egy lehangolt, egykedvű, zárkózott, félénk egyént, ami bizony ellentmond a mókásan hangzó „Sáni”csúfnévnek. Egy ember, aki félt a zivatartól, gyűlölte a napsütést, aki szerzeményei bemutatói előtt szinte elájult a lámpaláztól és aki utazásai során az ülés alá bújt, amikor a vonat egy alagúton haladt keresztül. Johann Strauss a ragyogó komponista, kisebbségi érzéstől szenvedő pesszimista alak volt, aki az első deres csíkok megjelenésekor azonnal feketére festette haját. Aki a nőkkel való érintkezések során félénk és szégyenlős volt, de ugyanakkor úgy káromkodott, mint egy durva paraszt és gyakran pornográf levelek írására ragadtatta el magát. Talán éppen azért változtatta olyan gyakran nőismerőseit, mert senki sem bírta ki vele sokáig. A három „hivatalos” nőjének nem lehetett könnyű élete mellette, mivel néha napokig visszavonult a „kávéháznak” nevezett nagy dolgozószobájába. Végül egy nemibetegség, amit fiatal éveiben sikerült beszereznie, volt állítólag az oka, hogy nem sikerült utódokat produkálnia. Robert Dachs, a bécsi életrajzíró sajátságos módon bukkant alanyára: egy müncheni galériában a zeneszerzőről kiállított portré valósággal elbűvölte. Főleg a szúrós, gyanakvó tekintete az, ami lebilincseli a nézőt. Ezek után Dachs elkezdte kutatni a Strauss-dinasztia családtörténetét. A hivatalos Strauss-történet közismert. De - tipikus osztrák hagyományokhoz híven- a család nemkivánatos „árnyoldalairól” eddig nem vettek tudomást, illetve tudatosan elhallgatták. Ezek a tények tulajdonképpen már régen ismertek, csakhogy sehogysem illettek a hivatalos Straussképhez. Az új életrajz rávilágít az apa-fiú konfliktusra, amelyet féltékenység, az elismerésért folyó harc és a nemzedék különbség határozott meg sokkal hatványozottabb mértékben, mint más híres apa-fiú hasonló viszonyában. Megtudjuk továbbá, hogy Johann Strauss napjait szigorúan betartott időrend szerint programolta: főleg éjjel komponált, hogy Bad Ischl és Bécs között ide-oda pendlizett, hogy mindkét városban munkájába temetkezzék és hogy csak kebelbarátjának, Alexander Girardinak, a komikusnak sikerült néha mogorvaságából kiragadni. Számos keringőjét zsidó barátainak ajánlotta. Első felesége sokat mérgelődött Jideléséért” (amikor a jiddisből átvett argot kifejezéseket használt). Érdekes, hogy Bad-Ischl-i házának bejáratát Mágen Dávidok díszítették. Sógora, Johann Simon, akihez szoros kapcsolatok fűzték, egyszer megkérdezte tőle: „Na és hogy állsz a Vallással?” Strauss egy levelében azt válaszolta „már jóformán nem is tudom, milyen vallású vagyok, de szívemben inkább vagyok zsidó, mint protestáns.” Apját „hegedűs zsidónak” (Jude mit der Fidl) csúfolták, továbbá színházi ügynöke, zenekiadója, szövegírója és lóverseny fogadója a Freudenau-i ügetőn - mind zsidók voltak. Johann Strauss maga is zsidó volt, még akkor is ha a nácik okmányhamisitás, illetve okmánysemmisítés által álját csináltak belőle. A vértokádó Stürmer írta róla: Johann Strauss annakidején nem ismerte a fajelméletet és a zsidókérdést, de ha ma élne bizonyosan antiszemita lenne. Szerzeményei tele vannak népi érzésekkel. Zenéjéből egy igaz fajtiszta német beszél hozzánk.” A fentemlített portrét, zongoráját, harmóniumát, két hegedűjét, egy orosz művész által készített Strauss-szobrot, számos tulajdonát kéező más tárggyal a nácik i arizálták. Ezek a tárgyak ugyanis annakidején Alice-Meyszner-Strauss bécsi lakásában voltak. Alice Strauss mostohalánya volt, Adelenek harmadik feleségének lánya, akit 1939-ben deportáltak és sohasem tért vissza. Dachs leírja, hogy milyen nehézségekkel járt a komponista életének felkutatása, „mivel mindent megsemmisítettek, hogy a zsidó eredetnek nyoma sem maradjon.” Véletlenül előkerült leletekre, feljegyzésekre, levelekre, tárgyakra, utódok elbeszéléseire és a kevés megmaradt korabeli okiratra kellett a szerzőnek szorítkoznia biográfiája során. 1938-ig a bécsi Schottengasseben létezett egy Strauss-múzeum, amit a nácik uralomrajutásakor bezártak. Néhány kiállítási tárgyat sógorának, Johann Simonnak sikerült még idejében biztonságba helyezni. A tárgyak, amiket jelenleg a bécsi Történelmi Múzeumban a „Strauss év 99” alkalmából kiállítanak, azok „ismeretlen forrásokból erednek.” Robert Dachs szerint ennek a nyilvánvaló történelemhamisításnak oka, hogy Johann Strauss élet- és családtörténetét mindmáig nem vették komolyan és ismert okok miatt nem is firtatták. A ma forgalomban lévő leírásokban jóformán nyoma sincs a komponista lelki problémáiról, mogorva jelleméről, feltűnő érzékenységéről és természetesen zsidóságáról. Inkább dicshimnuszokat zengenek a Valcerkirályról, fülbemászó keringőiről és tüzes polkáiról. Dachs megjegyzi továbbá, hogy bocsánatot kéijenek, hogy valamilyen jóvátételt nyújtsanak az elpusztult Alice-Meyszner- Strauss, Amerikában zenetanárként működő fiának, arra senki sem gondol ebben az ünnepi Strauss évben. Robert Dachs valóban derekas munkát végzett, amikor égy más, eddig nem ismert oldaláról mutatta be a keringőkirályt és ugyanakkor hiteles, objektív formában ábrázolta a nagy osztrák zeneszerzőt. Olvasóink előtt ismeretes, hogy dr. Schneier Arthur főrabbi elnöklete alatt működő Appeal of Conscience Foundation minden évben szemináriumot tart a washingtoni külügyi tanintézetben a Közép-, Kelet-európai és más kontinensek országaiba kirendelt diplomaták vallási ügyekben történő tájékoztatására. Ez az előadássorozat magában foglalja a kelet-európai államok, köztük Magyarország különböző vallásfelekezeteiről történő tájékoztatást. Lapunk szerkesztője, mint az előző években is előadóként vett részt a november 9.-én tartott szemináriumon. A hallgatók száma az előző évekéhez képest jelentősen megnövekedett Schneier főrabbi átfogó tájékoztatásán és J. Stapleton Roy amerikai nagykövetnek az emberi jogok és diplomácia tárgykörében tartott előadását követően az egyes országok vallási rendjének ismertetésére külön csoportokban kerültek a témák ismertetésre. A hallgatók nagy érdeklődéssel fogadták a tájékoztatásokat Az évenkint ismétlődő rendezvény újabb tégla dr. Schneier Arthur főrabbi nagyjelentősségű és rendkívüli sikert felmutató működésében. FIZESSEN ELŐ A NEW YORKI FIGYELŐRE! FIGYELŐ HUNG. PUR Co. 136 East 39* Street. New York. NY 10016 Előfizetek a New Yorki Figyelőre Mellékelek 30 dollárt az előfizetési díj fejében zv: Város/Zip code: Cím: Tel: Az American Huna garian Found a tion DÍSZVACSORÁJA Dr. Molnár Ágoston elnöklete alatt működő Amerikai Magyar Alapítvány november 16.-án tartotta éves díszvacsoráját a newyorki Waldorf Astoria Hotelben. A nagy jelentőségű társadalmi eseményen kerültek kiosztásra a George Washington Award kitüntetései. Dr. Deák István, a Columbia University professzora, dr. Schmidt Lajos, nemzetközi startégiai tanácsos és dr. Somody Imre, a Bristol-Myers Squibb Co. elnöke voltak a díjazottak Utóbbinak kitüntetéséről a Magyar Távirati Iroda jelentése is megemlékezett. A díszvacsora növelte Molnár professzor nagy fontosságú működésének sikerét. A washingtoni nagykövetség és a newyorki főkonzulátus fáradhatatlanul végzi a magyar kultúra nemzetközi ismertetésének fontos feladatát. A nagykövetségen Makkai Ádám, az Illinois Egyetem tanára december 7.-én tart előadást az új évszázad küszöbén. Marton Eva, a páratlan sikerű operaénekesnő fellépése a newyorki főkonzulátuson ritkaság számba menő, rendkívüli élmény volt. December 9.-én Mykola Suk nemzetközi sikereket felmutató zongoraművész szereplésére kerül sor, aki az 1971. évi nemzetközi Liszt-Bartók versenyen, Budapesten első dijat és aranyérmet nyert. Műsorán többek között Haydnszonáta és Liszt nyolcadik magyar rapszódiája szerepel. Ugyanekkor lép fel Janice Weber zongoraművésznő, aki Liszt két etűdjét fogja előadni. Itt említjük meg, hogy az amerikai-magyar alapítvány múzeuma az idén is megrendezi az évenkénti Fák Ünnepét. A jelenlegi kiállítás „The Hungarian Spark in America” címen 2000 február 27.-ig van nyitva 300 Somerset Street, New Brunswick NJ 08903 alatt. {kérjük olvassa terjessze és támogassa lapunkat\
