Newyorki Figyelő, 1999 (24. évfolyam, 3-10. szám)
1999-07-01 / 5. szám
1999. július 1. NEW YORKI FIGYELŐ 3 Baráti Búcsú Kovács István Főkonzul tól Lívia Sylva, az amerikai társadalmi élet közszeretetben álló személyisége hívta meg a közös baráti kört Kovács István, newyorki fókonzul és neje búcsúztatására, akik valamennyiünk őszinte bánatára, a diplomáciai kirendelés lejártával rövidesen visszatérnek az anyaországba. A főkonzul szeretetreméltó személyiségével mindenki barátidnak tekinthette magát. Akik társadalmilag közelébe kerültek, megragadó egyéniségének hatására barátai lettek. Az összejövetelt Lívia nagyasszony, dr. Hámori Péter kiváló szervezői képességeinek igénybevételével rendezte meg. A ceremóniamesteri tisztet Márer György, a Szabad Európa Rádió volt vezetője töltötte be, aki mondanivalóit és a felszólalók bejelentését versben adta elő. Elsőnek a közszeretetben álló háziasszony köszönte meg a megjelentek részvételét és fejezte ki szeretetét Kovács-házaspár iránt. Márer György ezután szerkesztőnket szólította. Utóbbi kiemelte azt a rendkívüli munkát, amelyet Kovács főkonzul a magyar kultúra, és általában az ország nemzetközi elismerése terén végzett. Biztosította, hogy a barátság, amelyet a főkonzul számos személyiséggel kiépített, törhetetlen marad, és ha ritkábban is, de Budapesten új barátai megkeresik a közszeretetben álló házaspárt A barátok nevében díszes táblát nyújtott át a főkonzulnak, amely a múlhatatlan barátságot tanúsította Kovács István és számos új barátja között Mautner Mimi asszony, az Első Magyar Önképző Kör Egylet alelnöke és a Newyorki Figyelő rovatvezetője, a tőle megszokott kedves szavakkal, mély meghatottságot tanúsítva köszönt el a főkonzul-családtóL Lovas György, az 56-os Világszövetség elnöke lelkesedéstől áthatott felszólalásában tett hitet Kovács István személyisége és munkássága mellett. Dr. Regős Péter fejezte ki ezután érzéseit és jókívánságait a szoros baráti kör nevében. Kovács főkonzul meghatottan mondott köszönetét a felszólalóknak és a maga részéről is kiemelte a múlhatatlan barátságot, amely irányában a magyar közösségben kialakult. Az összejövetel fényét Fuchs Gábor nemzetközileg elismert kiváló zongoraművész, közösségünk közszeretetben álló tagja Chopin-mü előadásával emelte, majd dr. Hámori Péter zenekara vette át az rendezvény „uralmát”. Ennek folyamán Havas Gyuri, a rendkívüli sikerű zeneművész zongorajátékával hozta lázba a jelenlevőket A Hámori-zenekar tagjai, Márer György és Móri Imre tettek ki magukért. Ezután az a meglepetés következett, hogy Erdős André, a Magyar Köztársaság ENSZ-küldöttségének nagykövete öt nyelven előadott énekszámaival és doboló művészetével emelte az összejövetel hangát és hangulatát A háziasszony új oldaláról mutatkozott be, mint füttyművésznő, - hatalmas sikerrel Feldmár Tibor szellemes, vidám szövege indította tapsra a hallgatóságot Az ellátás, amelyet a főkonzulátus kölcsönvett konyhaművészei szolgáltattak, pompás volt A jelenvoltak felejthetetlen élménnyel gazdagodva, a késői órákban távoztak. r*****★★★★★★★*★★★★************** Néhány szó az izraeli választásokról Bizonyára feltűnt számos olvasónknak, hogy lapunk hasábjain kevés megjegyzést találtak eddig az izraeli választások eredményeiről és a fejleményekről Ennek oka azonban nem hanyagságunkban rejlik, hanem abban, hogy az Amerikában uralkodó felfogással ellentétben nem érezzük illetékesnek magunkat az izraeli politikába beleszólni Az események megmutatták, hogy minden külföldről jövő megjegyzés, amely beavatkozni kíván a zsidó állam belügyeibe, nem a baráti jóindulaton, hanem indokolatlan pökhendiségen alapszik. Az amerikai-zsidó szervezetek követik Clinton elnök csapongó megnyilvánulásait, amelyek - nem is ritkán - Izrael érdekeivel ellentétesek. Az amerikai szenátusba céltudatosan törekvő Hillary asszony sem marad adós a palesztin állam szükségességének hangoztatásával Az amerikai-zsidó szervezetek szintén elégedetlenek voltak Netanjahu működésével, aki Izrael biztonsága érdekében nem volt hajlandó a külföldi nyomásnak behódolni A Barak miniszterelnökségének örülő itteni szervezetek elég naivak ahhoz, hogy azt higyjék, Izrael legszebben dekorált tábornok-miniszterelnöke „beadja a kulcsot” és engedni fog a nyomásnak, amely Izraelt veszélynek teszi ki. Ezért hallgattunk eddig. Tudjuk azonban, hogy hangunk nem jut el az illetékesekig és sovány vigasz számunkra, hogy amerikai illetékeseink hangjának súlya sem erősebb, mint a miénké Izrael mindenkori miniszterelnöke nem fogja az állam biztonságát külföldi nyomásnak alárendelni- fedor -Dr. Bán Ervin: "Törvények" és Választások Magyarországon Hatvan évvel ezelőtt, 1939 tavaszán született meg a második zsidó"törvény". Az első olyan jogszabály, amely "faji" alapon különítette el a zsidókat. Az előzőnél sokkal szigorúbb rendelkezéseket tartalmazott, pl. húsz százalék helyett hatra korlátozta a zsidó alkalmazottak és főiskolai, illetve egyetemi hallgatók arányát. Gyakorlatilag megszüntette a "zsidónak tekintendő" állampolgárok közszolgálati alkalmazását. A "faji" elkülönítést oly módon hajtották végre, hogy az állampolgároknak a nagyszülőkig visszamenőleg igazolniuk kellett felmenőiknek valamely keresztény egyházhoz való tartozását. (Iskolai felvételhez elég volt a szülők okmányainak bemutatása.) Ezzel megszűnt Magyarország jogállam jellege. A származás igazolásával ugyanis az egyénnek bizonyítania kellett, hogy nem szolgált rá jogkorlátozásra. Ez azonban egy alapvető jogi elvet hatálytalanított, mert még a rablógyilkosnak sem kell bizonyítania a vétlenségét, a vád dolga, hogy a bűnt rábizonyítsa. A származási diszkriminációból a felsőházban egy adagot lefaragott az arisztokrácia és a főpapság. A kormány kénytlelen volt bizonyos "kategóriáknak" részleges vagy teljes mentességet adni. De a mentesítés csak átmenetinek bizonyult, kevés idő múltán szinte semmilyen vonatkozásban nem vették figyelembe. A zsidóság kiközösítése emberellenes bűn volt, semmi kétségünk nem lehet. De ne botránkozzanak meg olvasóim, én egy ennél is nagyobb bűnt látok benne: megszégyenítette az egész nemzetet. Többféle összefüggésben. A származás igazolásának kötelezettsége Hitlerék hisztériás ötlete volt, nálunk korábban senkinek nem jutott eszébe ilyen "tízes" bizonyítványosdi, még az antiszemitáknak sem. Teljesen hagyománytalan volt, német import, tulajdonképpen undok megalázkodás a németek előtt. A nemzeti tudat elárulása volt azok részéről, akik ezzel a német mákonnyal bolondították a társadalmat, és megalázkodás a társadalom részéről, amelynek sok tagja aktívan vagy passzívan elfogadta. Az importálást csak egy olyan társadalmi zárvány végezhette, amely mind nemzettudat szempontjából, mind szociálisan gyökértelen volt - Somorú tény az is, hogy nem jelentkezett olyan ellenállás az elit részéről, mint az első zsidótörvénnyel szemben. Ettől kezdve az antiszemitizmust hivatalosan hirdették mint a magyar (?) öntudat tartozékát. De a hivatal nem a nemzet. Bartók Béla, Kodály Zoltán és Móricz Zsigmond a krónika szerint megtagadta származásának igazolását. Az ő bátor tettükben jelent meg a nemzeti reagálás. - A zsidók félreszorítása nagy "kifutási" lehetőséget adott olyan rétegeknek, amelyeknek a nemzeti kötődése jócskán gyanús volt: a dzsentriutódoknak meg a sváboknak. Az 1939. évi IV. t.c. kétségtelenül fasiszta törvény volt. De közvetlenül előtte elfogadott a parlament egy másik törvényt, amely szerintem, ha lehet, még fasisztább volt: az 1939. évi II. t.c.-t a "honvédelmi" törvényt, amelyet helyesebb lenne honvesztő törvénynek nevezni. A zsidótörvények a lakosság hat százalékát zárták ki az emberi védelemből, a II. t.c. gyakorlatilag az egész lakosságot kiszolgáltatta; fokozatosan a sváb szoldateszka lett a legnagyobb úr az országban. A zsidótörvény elfogadása után választásokat tartottak. A kormánypárt lehengerlő többséget szerzett. Ezt több tényezőnek köszönhette (például annak, hogy megszabadult Imrédytől) - de nagyon hatásos volt az antiszemitizmus is. Teleki ezzel fogta ki a szelet a nyilasok vitorlájából, akik így nem válhattak parlamenti nagyhatalommá, de megszerezték a legnagyobb ellenzéki (?) párt kiváltságát. Ez is szégyene a kurzusnak. Pontosan tíz évvel később, 1949 májusában is választások voltak hazánkban. Formálisan akkor még öt párt működött. De válogatni köztük nem lehetett. Egyetlen listára vették föl valamennyinek a jelöltjeit, meg néhány pártonkívülit; csak erre a listára lehetett szavazni. A jelöltek derékhada kommunista volt. Még a szavazásról való távolmaradással sem lehetett tiltakozni, otthon maradni szinte senki sem mert. De a szavazófülkébe bemenni sem, a szavazólapot a bizottság szeme láttára hajtották össze és dobták az urnába. Az emberek azt mondták: választás nincs, csak szavazás. A parlament összehívása után a képviselők nem különültek el az ülésteremben pártok szerint, összevegyítve helyezték el őket. Ilyen "választás" még a Szovjetúnióban sem volt, hiszen ott, nem lévén több párt, nem játszhattak többpárti csalafintaságot. Azt hinné az ember, hogy ma ilyen nem fordulhat elő. Tévedés! Fél évszázad múltán, a tavalyi választásokon ötven százalékban megismétlődött. A jobboldal a második fordulóban közös jelölteket állított. Négy párt hívei szavaztak egyetlen jelöltre, ahol még a MIÉP is társult, ott öt párt között nem lehetett válogatni. így szereztek mandátumtöbbséget, jóllehet a szocialista párt kapta a legtöbb szavazatot, negyedmillióval többet a Fidesznél. Ez az ötven százalékos hasonlóság csak abban különbözött az ötven évvel ezelőtti előképtől, hogy az adminisztratív erőszakot ügyes - bár nem nagyon intelligens - játszma helyettesítette. A Figyelőben azt olvastam, néhány hónapja: a magyar nép megint rosszul választott. Rossz választás volt, az igaz, nem is az első ilyen, de nem biztos, hogy a nép választott így. ■ ~-************************* *^~** * ~-i^rn~w^~i~!mnnjvyiJ-uwifi.>ji
