Newyorki Figyelő, 1998 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1998-12-01 / 12. szám
10 NEWYORKI FIGYELŐ 1998. december 1, DR. HÁMORI PÉTER ez Van... Segíts magadon, az Isten is megsegít, tartja a közmondás. Itt Amerikában ez nem egészen így működik. A különböző időszakokban: 1956, hetvenes, nyolcvanas, de főleg a kilencvenes években ide érkezőknek bizony szükségük volt és van az első lépések megtételéhez mások segítségére is. A mostani időszakban érkezők, legyen az nő vagy férfi, idős vagy fiatal, egyaránt arról panaszkodik, hogy a régebben itt élők - tisztelet a kivételnek - nem segítenek rajtuk, sőt, gyakran megnehezítik a beilleszkedésüket. A nyelvtudás elsajátítása, a csak nagyon nehezen megszerezhető zöldkártya, lakás- vagy állásprobléma megoldása kizárólag segítséggel lehetséges. Ez még abban az esetben is így van, ha az illetőnek igen jó szakmája, esetleg egy két diplomája is van. E sorok írójának egy soha el nem felejthető mondat vésődött zsigereibe. Megkérdezte a barátjának munkát adó házaspárt, hogy adnának-e egy igazo lást, hogy ott dolgozik, mert akkor a zöldkártya elintézése is könnyebb lenne. A válasz elutasító volt. A segítségnyújtás elmaradása okát az alábbi szinte már szlogenné vált mondat magyarázta. Egy mindnyájunk által ismert közszereplő tisztelt meg engem ezzel, amikor azt kérdeztem tőle, miért nem segít nekem a beilleszkedésben. Válasza imigyen hangzott: Hova sietsz, mit akarsz, amikor én itt vagyok már NEGYVEN ÉVE, te pedig itt vagy NEGYVEN PERCE. Először körülnéztem, hogy nem Kolumbusz Kristóf szól-e hozzám, mivel viselkedése és szövege teljesen úgy hangzott, mint ha ő fedezte volna fel Amerikát és az egész Új Világ az ő tulajdona lenne. Én, a zöldfülű meg itt szándékozom élni és o fél, hogy neki majd nem jut föld, víz, levegő, stb. Nem akartam megtagadni magam és ismert érdes stílusomban a következő válaszra méltattam: Lehet, hogy NEGYVEN ÉVE vagy itt, én meg csak NEGYVEN PERCE, de az is biztos, hogy én NEGYVEN PERC alatt több örömet és szórakozást nyújtottam itt élő embertársaimnak, mint te NEGYVEN ÉV alatt. Nagyot nézett, de persze elfelejtett segíteni. A jelenlegi világpolitikai és gazdasági helyzet, főleg a volt kommunista országokban élőknek rendkívül nehézséget okoz és emiatt a bátrabbak bizony veszik a vándorbotot, hogy e féltekén próbáljanak szerencsét. Pedig nehéz a helyzet itt is, és még nehezebb lesz, mert ez a népvándorlás csak folytatódni fog. A manapság ideérkezőket már nem várja ingyenes oktatás, lakás, és a reptéren zöldkártya Ennek ellenére igen sokan jönnek. Egykori kioktatóm ideges lehet. De kíváncsi vagyok vajon mitől is fél? Ez egy nagy ország, a világ leggazdagabb országa, magas az életszínvonal; miért pont ezeket az embereket zavarják az újabb és újabb bevándorlók. Amikor magunk között vagyunk NEGYVEN PERCESEK azt szoktuk mondani , hogy aki NEGYVEN ÉV alatt nem találta meg Amerikát, annak már kár keresni. Tanulhatott volna, s ha nem tanult, de szorgalmasan dolgozott volna NEGYVEN ÉVIG, akkor mára már jómódú lenne és segítene azokon, akik hozzá fordulnak segítségért. A segítség alatt egyébként egy darab papírt, egy munkalehetőséget, ajánlást értek. Mégegyszer leírom, tisztelet a kivételnek, de azoktól is megkérdezik a NEGYVENÉVESEK miért segítesz ennyire ezeknek, tudják meg mi Amerika, min kell keresztülmenni, hogy legyenek valakik. Természetesen a tisztelet a kivételnek a segítségkérőkre is vonatkozik. Van, aki nem nagyon szeret dolgozni, nem szorgalmas, s valóban azt hitte, hogy itt kolbászból van a kerítés. Sokszor a kultúrával is baj van a NEGYVEN ÉVESEK között. Olyan dolgokat kérdeznek meg tőlünk, hogy elképesztő. Van közöttük, aki NEGYVEN ÉVE nem volt színházban, nem! látott egy Broadway show-t, nem olvasott egy könyvet és a j legnagyobb elutasító fegyvere a! segítségadás megtagadásánál az, hogy mit ugrálunk addig, amíg nem tanulunk meg angolul. Hát ez a legnevetségesebb. NEGYVEN ÉVESEK között vannak olyanok, akik NEGYVEN ÉV alatt nem tanultak meg angolul. \ Ide, a szerkesztőségbe igen gyakran fordulnak segítségért frissen érkező emberek. Főszerkesztőm azonnal, ingyen betesz a lapjába egy álláshirdetést. Majd amikor végre össze tudja hozni a munkát keresőt a \ munkaajánlóval, akkor panaszolják, hogy az átlagfizetés HÁMORI KATI KONYHÁJA: BORJÚKRÉZLI Hozzávalók: 1 borjúbél, 1 kávéskanál só, törött bors, 3-4 gerezd fokhagyma, köménymag és majoránna ízlés szerint. édesítetjük, majd a megmosott mazsolát és a megreszelt tormát hozzáadjuk, együtt összeforraljuk és tálaljuk. FÜSZERTORTA A darált borjúhúst jól megfűszerezzük sóval, borssal, majoránnával, zúzott fokhagymával és köménymaggal, ezt aztán betöltjük a borjúbélbe, és rövid ideig tartó abálás után az előbbi módon kisütjük. TORMAMÁRTÁS MAZSOLÁVAL Hozzávalók: 3-4 evőkanál libazsír, 4 evőkanál liszt, egy marék mazsola, 1 kávéskanál cukor, 1 szál torma, egy késhegynyi só, egy kevés húsleves. A tormát megtisztítjuk, lereszeljük. Vékony, világos rántást készítünk, felengedjük húslevessel, megsózzuk, cukorral meg-Hozzávalók: 25 dkg vaj, 7 tojás, 25 dkg cukor, 2 szelet csokoládé, 1 kávéskanál őrölt fahéj, egy késhegynyi őrölt szegfűszeg, vaníliás cukor, 1/2 citrom reszelt héja, 10-15 dkg 8ima liszt, 25 dkg búza dara. A cukrot a tojássárgájával világosra keverjük, hozzáadjuk a lisztet és a búzadarát, jól beledolgozzuk az olvasztott vajat a fűszerekkel együtt, beletesszük az olvasztott csokoládét, és simára keverjük. A tojásfehérjét kemény habbá verjük, és nagyon óvatosan a masszába keverjük, hogy minél kevésbé törjön. Egy tortaformát kivajazunk, beleöntjük a masszát, fehér papírral befedjük, és lassú tűznél kisütjük. felét adják a rászorulóknak, pedig lenne miből adni. A hozzánk forduló fiatalok, de idősek is egyaránt kérik, hogy ha valakin segíteni akarunk, akkor mindenképpen olyanoknak ajánljuk, akik nem NEGYVEN ÉVE jöttek ki, hanem jóval később. Az utóbbiak ugyanis jóval segítőkészebbek. Ami pedig nagyon érdekes, hogy a közelmúltban érkezettek egymást jobban segítik szorult helyzetükből, mint a NEGYVEN ÉVESEK Az állásajánlatok közül, ha egyiket betöltik, a többit azonnal továbbadják. A segítségnyújtáshoz az első lépés általában a vallási közösségek, templomok, magyar klubok felkeresése, vagyis, ahogy az egyik lány mondta nekem: hová menjek, ha nem olyan helyre, ahol magyar szót hallok. De tapasztalata alapján már inkább más nemzetiségűek körét keresi, mert azok jobban öszszetartanak, jobban segítik egymást és másokat, mint a magyarok. Ennek alapja csak az i irigység lehet, mert egy itt élő NEGYVEN ÉVES nem tudja elképzelni, hogy Budapesten is lehet műveltséget, szakmát, diplomát szerezni, és attól, hogy valaki onnan jött, nem biztos, hogy bunkó. A magyar iskola, oktatás színvonala bármikoi vetekedik az USA oktatási szín . vonalával. Néhány nagyot ad tunk már a világnak, hogy csak Teller, Bartók, Neumann névéi említsem. De azért egy koncert re eljutottunk, színházba el eljártunk, a világirodalmat eg) kicsit jobban ismerjük, mint az itt élő NEGYVEN ÉVESEK Úgyhogy versenyképesek va gyünk velük. Persze, ha valaki szorgalmával, tehetségével ide előtt kiugrik, annak jaj, azt ki közösítik, ha jobb helyen lakik, kiutálják, de egyiküktől sem kérdezik meg, hogy hány állásuk van, munkaidő után mit dolgoznak még, van-e szombatjuk vagy vasárnapjuk? Nagy az irigység itt Ame rikában, főleg a magyarok kö zött. Ez ellen védekezni csak úg lehet, ha a NEGYVEN PERCE SEK megmutatják a NEGYVEN ÉVESEKNEK hogy legalábl olyan tehetségesek, szorgalma sak, mint ők, és a nehezebb idői ellenére viszik annyira, min Ok, ha nem többre. És akkoi talán elképzelhető, hogy eg) ilyen kis írás megjelenése mái időszerűtlen lesz azok számára akik csak most határozzák el hogy idejönnek és itt szeretnék folytatni az életüket, mert az NEGYVEN PERCESEKHEZ bátran mehetnek segítségért. HIRDESSEN LAPUNKBAN!
