Newyorki Figyelő, 1998 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1998-12-01 / 12. szám
1998. december 1. NEWYORKI FIGYELŐ A NEWYORKI MAGYAR SZÍNHÁZ GALAKONCERTJE AZ AMERICAN-HUNGARIAN FOUNDATION DÍSZVACSORÁJA Tizenötödik évadját kezdte november 15-én a Newyorki Magyar Színház - baljós előjelekkel - természetesen nem, ami a műsort, hanem ami a dátumok egyeztetését illette. A színház már jóval korábban meghirdette ezt az előadást, de egy másik érdekesnek ígérkező program is ugyanerre az időpontra esett. Évek óta mondjuk, hogy nagyon nagy szükség lenne egy mindenki által ismert személyre - én Bollok Barbarára gondolok, - aki egy kis ágendával az íróasztalán jegyezné a mindenkori meghirdetett rendezvények dátumait. S ha valaki szándékozik valamilyen társasági vagy kulturális programot rendezni, az csak felhívná' a mindenkor könnyen elérhető Barbarát, hogy nem „üti-e” programunkat már egy korábban bejegyzett másik program? így nem fordulhatott volna elő, hogy a mostani színházi eseménnyel egyidőben másik ugyancsak egy érdekes esemény is zajlott. Mindkettő rendezvény nézői sajnálhatták, hogy nem tudták mindkettőt megnézni. De természetesen rosszul jártak a rendezők is, hiszen a belépőjegyek egyben támogatások is. Az amúgy sem gazdag műsorrendezők tetemes összegtől estek el mindkét helyen. A gálakoncert értékelése *lőtt engedjék meg, hogy néhány szót szóljak az úgynevezett láthatatlan szereplőkről, akik nélkül nincs tökéletes előadás. De, ha nem állnak feladatuk magaslatán úgy, mint az előadóművészek, akkor nem lehet tökéletes ilőadás. Cserey Erzsi, a színház mfeláldozó igazgatójának művészi munkájához nagy szükség 'enne egy segédrendezőre, ügyelőre, mindegy hogy nevezzük, zsák színházi ember legyen. Aki oéldául előadás előtt körbejárja 2 nézőteret és becsukatja a nolemberben nyitva felejtett ablakokat, leellenőrzi a mellékhelységeket, mert bizony azok sem nűködtek hibátlanul, hogy csak j nézősereg kiszolgálásáról essék szó. De ugyanúgy ki kell szolgálli az előadóművészeket is. Egy világhírű zongoranűvésznő, aki néhány nappal lésőbb a Carnegie Hall-ban játzik, annak a zongorát akkor is egyék fel a színpadra, ha ezt az skola igazgatója nem engedi. 7agy akkor béreljünk egy színháztermet, ahol ezt megengedik. Jgyanis bármilyen csodálatos is olt a Chopin-mű Kiss Krisztina lőadásában, annak átélését, tozdulatait, arcjátékát is szeetné követni a közönség. Eheyett a művésznő borzalmas zongorán játszott a ,/nélyben” és játékát látni és hallani csak az első sorban lehetett, a hátrább ülők ettől az élménytől meg lettek fosztva. A zongora kottatartóját, amire persze semmi szükség nem volt, Omaga szedte szét és támasztotta a falhoz nagy taps kíséretében. Nem az Ő feladata lett volna. Ilyen helyzetben nincs olyan művész, aki tudása legjavát tudná adni. Ennek ellenére játéka csodálatos volt. De ha már a zongoránál tartunk, ami egy ilyen jellegű műsorban főszereplő , akkor annak mindenképpen a színpadon a helye. Operaénekesek az egész világon úgy adnak elő áriákat, hogy hátuk érinti a zongorát és eggyé forrnak a kísérővel. Semmi esetre sem egy „emelettel” feljebb vannak, mint a kísérő. Murányi Joe persze feltalálta magát és Ő ment „le” és szerelte át a mikrofonokat, I ugyanis Ő együtt akart lenni kísérőjével. Ez a szerelés sem az Ő feladata lett volna, de az eredmény Öt igazolta; tomboló sikere volt. Ugyancsak fontos kellék egy színházi előadásnál a függöny, illetve annak századmásodpercnyi pontos fel - és leengedése. Shakespeare minden jelenetének végén, mint darabbeli szöveget írta oda: ,fÜGGÖNY”. Slusszpoénok maradnak taps nélkül, ha rossz időpontban engedik le a függönyt. A műsor ezen kis hibák ellenére is rendkívül jó és élvezetes volt. A három szoprán: Lendvai Gabi, Megyeri Izabella és Bíró Eszter, egymást múlták felül. Kár volt a második részben Bíró Eszterrel énekeltetni Eisemann Mihály operetteket, ugyanis Ő még nem érzi ezt a hamisítatlan régi igazi pesti operett izét, jobb ha a musicalnél marad. Az est nagy meglepetése volt Scott Rayburn baritonista, aki káprázatoson énekelte a világ egyik legnehezebb baritonáriáját a Sevillai Borbély operából. A rendkívül nehéz szöveget, pergő iramot (Figaró itt, Figaró ott) még így is csodálatosan énekelte, hogy kísérője a „pincében volt”. Fornwald László még ezt a nagyon nehéz feladatot is kiválóan oldotta meg. Lánya, Fornwald Andrea nagyon kedvesen adott elő egy sanzont. Nagymáthé Huba Lehár jazz parafrázisa nagyszerű volt. Kedves volt Varga Erzsébet szobalány monológja. Mautner Mimi egy kedves jelenetben bizonyította vérbő humorát, természetesen saját ötleteivel párosítva. Nagyszerű volt. Márer György az általa írt összekötőszöveggel élethűen idézte fel a régi kabarét és a nagy híres konferansziékat. Az amerikai magyar társadalom kétségkívül legnagyobb jelentőségű eseménye, az Amerikai-Magyar Alapítvány ezévi díszvacsorája a hagyományoknak megfelelően, ismét a Waldorf- Astoria Hotelben folyt le november 17-én, dr. Molnár Ágoston professzor, az intézmény elnökének szervezésében. Az Alapítvány célkitűzései meggyőző erővel tárultak a résztvevők elé. A vetített képekkel társult előadás erőteljesen bizonyította, hogy a kultúra minden területén a magyar származásúak milyen kimagasló szerepet töltöttek be. Molnár professzor hangsúlyozta annak fontosságát, hogy az egyedi hozzájárulások folytatása és fokozása mennyire fontos az Alapítvány fennmaradása és eredményes működése érdekében. Az idei díszvacsora két kimagasló személyiséget tüntetett ki a Washington-éremmel: Schneier Arthur főrabbit és Papp Lászlót, a Magyarok Világszövetsége amerikai tanácsának elnökét. Utóbbi említett minőségében fáradhatatlanul működik a külföldön élő magyar származásúak társadalmi összefogása és az óhaza támogatása érdekében és mindenkor lándzsát tör a demokrácia érvényesüléséért - tegyük hozzá: akkor is, ha a Magyarok Világszövetsége magyarországi központjának vezetői nem egészen azonos elveket vallanak. Papp Lászlóval való barátságunkat sokra értékeljük és kapcsolatunkat lankadatlanul ápolni kívánjuk. Schneier főrabbi működése jól ismert közéletünkben. Kitüntetése a legmegfelelőbb időpontban következett be, ami Molnár professzor felülmúlhatatlan szakavatottságát dicséri. Az ország történelmében most van elsőrendű szükség annak kimutatására, hogy a felelős vezetők szakítani kívánnak a múlt sötét árnyaival, amelyek megkérdőjelezik a demokrácia irányába való haladás őszinteségét. Schneier főrabbi az Appeal of Conscience elnöki minőségében végzett munkájáért az egész kultúremberiség elismerését vívta ki és a nemzetközi béke, tolerancia és megértés élenjáró harcosaként került elismerésre. Munkássága méltán sorakozik kitüntetett elődei elismert tevékenységéhez. Papp László szerepét dr. Somogyi Balázs orvos és Mr. Harold Vogt, Westchester kereskedelmi kamarájának elnöke méltatta, Schneier főrabbi munkásságáról pedig Hont Mihály, az Alapítvány igazgatója számolt be magas színvonalú méltatásában. Papp László elfogadó nyilatkozata fokozta a meleg baráti hangulatot, majd Schneier főrabbi megrázó emlékezése a magyar vészkorszakról, amelynek szenvedő részese volt, elérzékenyülésig rázta meg a hallgatóságot. A ceremóniamesteri tisztet dr. Harsányi Zsolt, az Alapítvány igazgatósági elnöke töltötte be. Hont Mihály ecsetelte a magyar behatást Amerika életébe. Bevezető imát Mustos István, a Magyar Katolikus Papok elnöke mondott, a kenyérre való hagyományos áldást Moskovits Dávid rabbi mondotta. A magyar diplomáciai testület részéről jelen volt Kovács István főkonzul, dr. Földvári Gábor helyettese nejével, valamint dr. Beér Sándor konzul. A washingtoni nagykövetséget dr. Trombitás Zsófia sajtóattasé és Tóth Péter tiszteletes képviselte. A zenét Zorándy Zoltán kipróbált együttese nagy sikerrel szolgáltatta. A felemelő élményért ezúton mondunk köszönetét dr. Molnár Ágostonnak és Hont Mihálynak. Összefoglalva nagyszerűen szórakoztunk a háromórás monstre színházi előadáson. És, ha az említett apró hibákat kiküszöbölik és segítik a Cserey Erzsi által vezetett Magyar Színház munkáját, akkor további sikerekre számíthatunk a tavaszi évadban. DHP I
