Newyorki Figyelő, 1998 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1998-12-01 / 12. szám
1998. december 1. NEWYORKI FIGYELŐ 3 AZ OÍVASÓ ÍRÁSA DR. TAUBER LÁSZLÓ Az Új Élet 1998 október 15-én az első oldalon beszámol a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének az egyházi ingatlanok járadékával kapcsolatos sikeres tárgyalásairól. Az elnök úr a Hitközség hagyományaihoz hűen, de szerényen méltatja a saját és társainak előrelátását-bölcsességét. „Azt, hogy a közösség milyen jól döntött, mi sem bizonyítja jobban, mint az Abonyi utcai épületért kapott pénzen felépített Scheiber Sándor Tanintézet gyönyörű, új épülete, amely a XXI. században szintén biztosítja az ifjúság nevelését.” Tekintve, hogy az elnök úr rólunk is, a külföldön élő „ellendrukkerekről” is megemlékezik, úgy érzem, hogy ezt a megjegyzést nem hagyhatjuk válasz nélkül. A pénzügyi segítség többet jelent az egyházaknak, mint az elavult, öreg épületek karbantartása, ez igaz, de az Elnök úr azt is tudja, hogy a nagyhírű Fasor Gimnáziumot az evangélikus egyház visszavette. Azt az iskolát, ahol Neumann János, Wiegner Jenő, Szilárd Leó végezte középiskolai tanulmányait. Itt érettségizett 1878-ban Herzl Tivadar, a modern zsidóság legnagyobb egyénisége. A piarista Gimnázium ismét a katolikus egyház tulajdona. Mi a „külföldi ellendrukkerek” a belföldi hasonlóan megbélyegzett, számban annyira megfogyatkozott öreg diákok meg akartuk őrizni az Abonyi utcai gimnázium épületet, a mi „Kéver Ovauszunkat”, amely a zsidó fiatalság fellegvára volt. Megnyugtathatom elnök urat, ha tökéletesen az állam tulajdonába vette volna a Síp utca 12 épületét, mi a legnagyobb mértékben támogattuk volna Önöket. Az evangélikus, katolikus egyháznak legalább olyan szüksége van pénzbeli segítségre, mint a Zsidó Hitközségnek és mégis visszavette régi iskoláit. A magyar közvélemény elfogadta ezt a döntést. Azonban amikor az Abonyi utcai gimnázium visszaadásáról volt szó, a hangulat szóban és írásban is ellenünk fordult. A tisztelt, demokratikusan megválasztott vezetőknek tudnia kell, hogy ha az eseményekről beszámolnak, akkor nem kevesebbet kell közölniük, mint a teljes igazságot. Benjamin Franklint idézve „a féligazság a legnagyobb hazugságra vezet”. A Magyar Köztársaság Kormánya 1991-ben rendezte az egyházi ingatlanok sorsát. Tudomásunk szerint az ú.n. „külföldi ellendrukkerek”nek legalább annyi érdeme volt ennek a törvénynek létrehozásában, mint a demokratikusan megválasztott, a kommunista rendszerrel szemben olyan bátran ellenálló, hitközségi vezetőknek. A hitközség hagyományához híven gyáván elfogadta ezt a döntést. Ez volt az igazi ok, amiért lemondtak az Abonyi utcai épület visszavételéről. Természetesen a jelen vezetők nem felelősek elődeik politikájáért. Sajnos azonban a „pattern” ugyanaz maradt. Eszembe jut az elmúlt 70 esztendő. Amikor a numerus clausus kényszerítette a zsidó ifjúság nagy ELFELEDETT ZSIDÓ MŰVÉSZ: SCHEIBER HUGÓ 1950-ben, teljesen elfeledve, nyomorban halt meg; Ő volt a magyar expressz ionizmus egyik legnagyobb alakja, akit az olasz Marinetti személyesen hívott kiállítani Rómába. Kassák támogatásával Scheiber művei Párizsban és New Yorkban is sikert arattak. 1941- ben Barát Endre elismerően irt róla a Múlt és Jövőben. Budapesten a Serpent kiadónál jelent meg Haulisch Lenke művészettörténész Scheiber monográfiája 1995-ben. Hét év kellett ahhoz, hogy sikerüljön ezt a monográfiát kiadni. Haulisch Lenke kiváló munkát végzett Scheiber életének és művészetének ismertetésével. A majdnem 200 oldalas könyvben számos különböző stílusú, színvilágú kép reprodukciója látható, ezek tükrözik a művész széleskörű érdeklődését. Az egyik ilyen festmény önarcképe „Szivarral vagy anélkül”. Egy másik kép a zsidó szimbólumvilágból merít: „Tóraolvasó” (1940). „A laikusok számára is sikerült visszavinni a köztudatba a méltatlanul mellőzött Schreiben” - írja róla Szegő György a Múlt és Jövő idei számában. Szegő részletesen ismerteti monográfiáját: az 1948-49-és években ismetelten eljött a Rókus-kórház elsősegélyére különböző panaszaival. Hóna alatt csavart önarcképét cipelte (ez volt a honorárium) a szerényt, halk szavú, elhanyagolt öltözetű, elhízott beteg. Gyógyszer és diétanélküli cukorbaj és annak komplikációi, különböző bőrbetegségek, nagy adag hipochondria és depresszió. részét, hogy idegen országokban tanuljanak. A vezetők az alábbi kijelentéssel utasították vissza a külföldi zsidóság felajánlott segítségét: „Segítsék forrón szeretett hazánkat, akkor rajtunk is segítenek.” A hitközség vezetői a cionizmus elleni harccal voltak elfoglalva. Pár évvel ezelőtt a tragikusan elhunyt, szeretett barátomnak és iskolatársamnak Gábor (Grünfeld) Józsefnek özvegye egy Izraelben megjelent újságcikket küldött el nekem. „Az alábbi levelet egy norvégiai olvasónk - Sebestyén György egykori budapesti újságíró - írta: Az Új Kelet július 13-i számában Heller Mose érdekes cikkben eleveníti fel az 1933-as prágai Makkabia emlékeit. Érdeklődéssel olvasta a cikket Gábor József, aki rokoni látogatáson járt városunkban. Gábor annak idején tagja volt a magyarországi tornászcsapatnak, amely felejthetetlen Dückstein Zoltán - Dücki bácsi - vezetésével számos első helyet szerzett Prágában. Az úgynevezett tizenkettes küzdelmet Sárkány István, a kilences versenyt dr. Tauber László, a hatost Gábor József, a hármas versenyt Fehér György nyerte. Érdemes megemlíteni, hogy a versenyen aranyérmet szerzett sportolókat - Stern Samu a Hitközség akkori elnöke ezekkel a szavakkal fogadta Budapesten: „Remélem nem fertőzték meg magukat cionista eszmékkel Georg Sebastian Kristiansand, Norvégia.” Fehér György, Sárkány István, velem együtt, világosan emlékszünk a jelenetre. Volt tanárunk dr. Vilner Ferenc, mint kitűnő politikus válaszolt „Elnök úr, mi követtük a bölcs elöljáróság utasításait és nem érintkeztünk cionistákkal.” Elnök úr ne gondolja, hogy önök voltak az első „bölcs vezetők”. Az önök elődjei is bölcsek voltak. Jól emlékszünk, hogy Widder Salamont, Fürst Aladárt, Grünwald Jenőt és Fülöpöt eltiltották a héber nyelv tanításától, mert cionisták voltak. König Pált felfüggesztették, mert diákjaival énekelte az „Ám Jiszroél Háj”-t. Elnök úr, felmerült-e Önben az a gondolat, hogy mi lett volna a magyar zsidóság sorsa, ha a hitközség vezetői - legalább egy töredék - elszántsággal harcolt volna a náci uralom ellen, mint amilyen bátran erőszakkal gátolták a cionista törekvéseket. Hol voltak a vezető urak, amikor Kasztner Rezső, Komoly Ottó és a fiatal cionisták, nyilas egyenruhában mentették a zsidókat. A felszabadító orosz katonák mentették meg a budapesti zsidókat, amiért mi, a túlélők örök hálával tartozunk Önök Magyarországon maradtak, mi külföldre vándoroltunk. Új országunk állampolgárai vagyunk, nincs beleszólási jogunk az önök belpolitikájába. Mi a távolból csak arra kérjük a Mindenhatót, hogy védje meg a maroknyi zsidóságot az önök bölcs vezetésétől. A fenti levelet még az alábbiak írták alá: Dr. May Pál (New York), Dr. Galambos Ottó (Svédország), Dr. Péter László (Florida) és Eng. Pick György (Virginia). »Az új festőművészeti irány sikereivel, a jelen művészet magának érezheti Scheiber Hugót. Mondhatjuk róla Ady Endre költészetével: Vagyok, mint minden ember: Fenség, északfok, titok, idegenség, lidérces messze fény. ” Leopold Scheiber, M. D. HAULISCH LENKE Sr.iFIFIllPIFIP IMII'MS
