Newyorki Figyelő, 1998 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1998-06-01 / 6. szám
NEWYORKl FIGYELŐ IHHS. jumus j SAJTÓTÜKÖR JLtterwuf, Society 323 East 79th Street New York, New York 10021 Tel.: (212) 288-0615 ALLEN LOUIS elnök HONTVÁRY MIHÁL Y alelnök MAUTNER MIMI alelnök, rovatvezető Készülünk a szezonzáró közgyűlésünkre, melynek fő témája a 110 éves jubileumra való felkészülés lesz. Közkívánatra megismételjük nagy sikerű kirándulásunkat Atlantic City-be június 18-án. Kellemes nyári üdülést kívánunk minden barátunknak! KÜLÖNLEGES NYÁRI AJÁNLATUNK New York - Budapest - New York nyári repülő jegy ára $685, érvényes 90 napra Hat éjszaka budapesti első osztályú hotelban reggelivel, mindennapi programmal repülőtéri transzferrel csak $999 Vallásos utasainknak szigorúan kóser hotel ál! rendelkezésére Ön nem fogja elhinni!!! Ezen az áron a MALÉV NY-Budapest-NY járatán utazhat. Ezen kívül minden Budapestre látogató utasunknak biztosítunk ingyenesfogászati, szem, valamint egy kozmetikai vizsgálatot, a legmodernebb eszközökkel ellátott budapesti klinikán. A klinika és az Ön budapesti szálláshelye között a szállítást INGYENESEN biztosítjuk, ehhez kérjük igényük előzetes bejelentését. Egész évben állunk rendelkezésükre olcsó repülőjegyekkel, szálláshelyekkel, hajóutakkal a világ bármelyik pontjára Metro-Jet Tra Vél Corp. 310 MADISON A VENUE, SUITE 516 new York, nYiooi 7 TEL: (212)973-0773, FAX: (212)973-0774 ÜZLETI ÓRÁKON KÍVÜL (212)673-3000 PRESIDENT: GÁBOR ÉVA ERDŐS ENSZ-NAGYKÖVET ELŐADÁSA A FÉSZEKBEN A Fészek Klub nagy érdeklődéssel kísért előadássorozatában május 20-án Erdős André nagykövet, Magyarország köztiszteletben álló ENSZ- fődelegátusa tartott előadást a világszervezet működéséről, ennek keretében Magyarország szerepéről és várható NATO-tagságáról, valamint az Európai Unióba való esetleges belépésének hatásáról. A népszerű magyar diplomata világos képet nyújtott a korszakról, amely az országnak a Nyugathoz való csatlakozásával, a NATO-tagsággal és az Európai Unióba való befogadásával állana be. rakbau - igaz, csak latinul, inert a magyar fordításra egy évtizedig sen-A Vatikán bűnbánata A katolikus egyháznak a zsidókkal fenntartott kapcsolatokért felelős bizottsága tizenegy éves előkészítés után tizennégy oldalas dokumentumot tett közzé. Az Emlékezünk - *gondolatok a Simáról című szöveget feltehetőleg maga II. János Pál hagyta jóvá. A nyilatkozat mindenképpen történelmi jelentőségű, bár nem előzmény nélküli. Benne számos állásfoglalásra hivatkoznak a szervezők, többek között idézik azt a beszédet is, melyet a pápa 1991. augusztus 18-án Budapesten mondott a magyar zsidóhitközségek vezetői előtt. ,A szörnyű tragédia mindazon eltévelyedések szimbólumává vált, melyre az ember akkor képes, amikor Isten ellen fordul. ” Vizsgáljuk meg közelebbről a pápai nyilatkozatot, s vessük össze azzal, amit a francia püspöki kar tett közzé 1997. szeptember 30-án, s amelyet Drancyban, a deportáló vagont megjelenítő emlékmű előtt mondott el Mgr. Olivier Benangcr, Saint-Denis püspöke. Az eltérések és a hasonlóságok mindenképpen figyelemre méltóak, s fényükben véleményt alkothatunk Gyulay Endre Szeged-csanádi püspök nyilatkozatáról, mely a Népszabadság március 18-i számában, két nappal a vatikáni nyilatkozat közzététele után jelent meg. A Magyar Katolikus Püspöki Kar elnökhelyettese még azelőtt, hogy megismerkedett volna a szöveggel, sietett leszögezni: „nincs szükség arra, hogy a hazai egyház külön nyilatkozatban szóljon a múlt bűneiről: A vatikáni nyilatkozat legfőbb érdeme, hogy elismeri a kereszténység különleges felelősségét mindazért, ami az elmúlt évezredben, különösen a huszadik század folyamán történt. .Az Egyháznak a zsidó néphez fűződő kapcsolata minden más valláshoz fűződő kapcsolattól különbözik.” Ezért nem tekinthető lezártnak a felelősség kérdése, s ezért hangsúlyozzák a nyilatkozat szerzői, hogy Izrael népének tömeges, „ipari jellegű" elpusztítása egyedi, addig és azóta is ismeretlen dimenziójú kollektív tragédia volt zsidók és keresztények számára egyaránt. „Bár a zsidó nép mindig ragaszkodott »Szent Izraelhez« és a Tórához, számos korszakban és tömérdek helyen sokat szenvedett. De a Shoa minden bizonnyal a legszörnyűbb szenvedés volt. Az embertelenség, mellyel a zsidókat üldözték és mészárolták ebben a században, felülmúlja azt, amit szavakkal ki lehet fejezni. S mindezt csakis azért követték el velük, mert zsidók voltak. A bűntett nagysága számos kérdést vet fel. Történészek, szociológusok, politikusok és filozófusok, teológusok próbálnak a lehető legtöbbel megtudni a Shoa valóságáról és okairól. Nagyon sok kutatnivaló van még hátra. De egy ilyen eseményt nem lehet egyedül a történelmi kutatás kritériumai szerint megítélni. Az »erkölcsi és vallási emlékezetre« is építeni kell, különösképpen a keresztényeknél, s szembe kell nézni azokkal a komoly következtetésekkel, melyeket kiváltanak." Szembetűnő, hogy a keresztény-zsidó megbékélést szolgáló .vatikáni munkabizottság által szerkesztett szöveg egészen más, általános megközelítésben tárgyalja a népirtásért viselt felelősség kérdését, mint a francia püspöki kar nyilatkozata. A zsidók és a keresztények kapcsolatának szentelt harmadik fejezetben szó esik az egyház. hagyományos antijudaizmusáról, s a keresztények ebben gyökerező bűnbakképzéséről, de az Újtestamentumnak a hatvanas évektől, XXIII. János, majd VI. Pál által is elítélt, téves értelmezését, „a gyűlölet és a megvetés tanítását”a Vatikánban sokkal élesebben választják el a modern, gazdasági, politikai és fajclméleti érvekkel operáló antiszemitizmustól. A nyilatkozat, mely hivatkozik a német katolikus egyháznak a zsidók mellett kiálló olyan vezetőire, mint Bertram és Fulhaber püspökök és a Dachauban meggyilkolt, majd utóbb boldoggá avatott Lichtenberg prépost, a Shoát, a zsidók megsemmisítését végső soron egy eredendően pogány, a vallással szembeforduló diktatórikus rezsim művének tekinü. S bár a dokumentum felteszi a kérdést: vajon „a néhány keresztény szellemben és szívben meggyökeresedett előítéletek nem könnyítették-e meg, hogy a nácik üldözzék a zsidókat ”, végső soron a katolikus egyház felelősségét minimálisra korlátozza a népirtásban. Idézi XI. Pius Mil brennender Sorge című, 1937 húsvéti enciklikáját a fajchnélet ellen - amit a magyar püspöki kar képviselői expressis verbis megtagadtak, amikor 1938 tavaszán a Parlament felsőházában megszavazták az első zsidótörvényt -, és lényegében kiáll az utódja, XII. Pilis mellett, aki „képviselői révén zsidók százezreinek életét mentette meg". Xll. Pius pápaságának értékelése már Hochhuth zV helytartó cínúi darabjának bemutatása óta, a hatvanas évektől kezdve sok vitát váltott ki. Várható, hogy új dokumentumok is napvilágra kerülnek, melyek árnyalják szerepének megítélését: ebben az ügyben Magyarországról legalábbis nehéz állást foglalni. Ugyanakkor elhamarkodottnak és szimptomatikusnak tarthatjuk, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Kar máris kategorikusan elzárkózott egy, a francia püspökéhez hasonló „nemzeti nyilatkozat” megtétele elől. A kelet-európai nemzeti keresztény egyházaknak szembesülniük kell a huszadik századi történelemmel, s ezt ez a mostani vatikáni nyilatkozat nem pótolhatja. F.bbcn a szerzők idézik ugyan II. jános Pál budapesti látogatásakor elhangzott szavait, de térségünkről több szó nem esik. Holott a Shoa itt ment végbe, s a kelet-európai zsidók közül szedte a legtöbb áldozatot. A vatikáni nyilatkozat említést tesz a zsidó bevándorlás elől elzárkózó keresztény hagyományú nyugati országokról Észak- és Dél-Amerikában is, de egy szót sem szól azoknak a nemzeteknek az. egyházairól, melyek - néhány végtelenül tiszteletre méltó képviselőjüktől eltekintve - szótlanul nézték, mi történik 1941 és 1945 között a zsidókkal. Éppen azért, mert térségünkben keresztény egyházak a második világháború végéig „államok voltak az államban” - Szlovákia elnöke, a háborús bűneiért kivégzett dr. Josef Tiso egyenesen katolikus pap volt! -, vagyis jelentős politikai szerepet játszottak, az önvizsgálatot, bár halogathatják, nem kerülhetik el. „Ma már beismerjük, hogy a hallgatás hiba volt. Elismerjük, hogy a francia Egyház nem teljesítette a lelkiismerelct nevelő küldetését, s osztozik a felelősségben a keresztény néppel azért, hogy már az első pitlanatló! kezdve nem nyújtott segítséget, amikor a tiltakozás és a védelem lehetséges és szükséges lett volna, még akkor sem. ha képviselői számtalan cselben bátran viselkedtek” - nyilatkozták a francia püspökök. Gyulay Endre szavai viszont felidézik, hogy VI. Pál pápának az antiszemitizmussal foglalkozó nyilatkozata már a Kádár-korszakban hozzáférhető volt a nagyobb egyházi könyvtáki nem ért rá. Az. is tény, hogy míg nyugaton sokan foglalkoznak a Holocaust történeti, pszichológiai és teológiai okaival, ez. nálunk pusztán „a tudni nem érdemes dolgok tudománya". Ez a szemlélet fényesen tükröződik a Magyar Nemzeti Múzeum huszadik századi kiállításán, amit ajánlok az érdeklődők figyelmébe. Visszatérve a vatikáni dokumentumhoz: Roma lotnta, causa non linita, azaz Róma megszólalt, de a vi» La csak most kezdődik, Pelle János