Newyorki Figyelő, 1998 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1998-06-01 / 6. szám

1998. június 1. NEW YORK I FIGYELŐ 5 DEUTSCH GÁBOR: A HŰSÉG MEGKÍSÉRTÉSE Bernstein Béla nyíregyházi rabbi reprezentatív megjelenésű ember volt, szeméről sohasem hiányzott a cvik­­ker, kezéből a sétapálca. Nagy tekintély­nek örvendett. Amikor városában meg­kezdődtek a bevagonírozások, mentessé­get ajánlottak neki, de nem akart elsza­kadni a nyájtól, ment a többiekkel Séta­botján és imazsákján kívül nem is vitt magával semmit. "Majd adnak, ami szükséges, és ha nem, akkor úgy lesz jó" mondta. Bebújt a zsúfolt vagon sarkába, nem törekedett, hogy közel legyen leve­gőhöz, ajtóhoz, ablakhoz. Mivel gondola­tait is magával vitte, lázasan dolgozó agya egy müvére koncentrált az egész út alatt. Gazdag munkásságában fordí­tott Szentírást, írt hozzá értelmezést, magyarázatokat - sok mindennel foglal­kozott, történelemmel is. Tudója és kuta­tója volt az 1848-as szabadságharc ese­ményeinek, könyvet is írt e témáról. A mű, "Az 1848-49-es magyar szabadság­­harc és a zsidók", több kiadást is megélt. A múlt század utolsó éveiben jelent meg először Jókai előszavával: " a héber faj melyet egyedül felejtett ki a törvényhozás az alkotmány sáncaiból, mely egyedül nem kapott polgári egyenlőséget... mégis szerette hazáját, kétségbe nem vonhatóan bizonyította lelkesedését, ragaszkodá­sát...". és hűségét!" tette hozzá Jókai szavaihoz Bernstein, pedig hányszor megkísértették a kitartó hűséget már akkor is, a dicső napok idején. Az elején kezdve: Európa tava­sza Párizsból indult, szellője borzolta Bécset, eljutott hozzánk is. A szabadság, függetlenség, testvériség, törvény előtti egyenlőség, vallásszabadság mámorító eszméje lelkes csatlakozásra késztette a magyar zsidóságot. Az általánosító kife­jezést, "zsidóság" ekkor még használhat­tuk, hiszen a társadalmi viszonyoktól függetlenül hazafias lelkesedés töltötte el az iparossegédet éppen úgy, mint a ga­bonakereskedőt. Az említett eszmények megfogalmazódtak a Márciusi Ifjak 12 pontjában. Amíg ezeket sokszorosították a Länderer Nyomdában, a tömeghez Jókai, Vasvári, Petőfi után egy fiatal zsidó orvos is szólhatott. Egyesek azt állítják, Rosenfeldnek hívták a fiatalem­bert, s további sorsáról nem tudunk. Jókai szerint Korányi Frigyes, a később nagy nevet szerzett orvos volt a szónok. A közcsendért felelős bizott­mányba négy zsidót is beválasztottak, köztük a Hitközség elnökét, Kunewalder Jónást aki egy fontos delegációnak is tagja lett. Csoportosan jelentkeztek a zsi­dók a Nemzetőrségbe, és itt érte őket az első meglepetés. A fogadtatás nem volt barátságos. A legtöbb helyen nagyon határozottan tudtul adták, hogy nem fogadják soraikba a zsidókat Székesfehérvárott - a piacon - 12 nem­zetőr századot szavaztattak meg erről: a többség igent mondott, mégsem léphettek zsidók közéjük. A városban ugyanis zsi­dóellenes megmozdulások voltak, a kor­mány Pulszky Ferencet küldte, hogy a katonaság segítségével csináljanak ren­kt alábbiakban új munkatársat avatunk Deutsch Gábor a Budapesti Országos Rabbiképző tanárának személyében, aki az Új Élet munkatársa is. Cikkei olvasó­ink érdeklődésére számíthatnak. det Sajnos, Pesten is akadtak atrocitá­sok, Vasvári a Nemzetőrséget mozgósítot­ta. Pozsonyban volt talán a legcsúnyább a helyzet. Nem csoda, hogy az odavalósi Kom Fülöp az Amerikába való kivándor­lást látta a megoldásnak, ugyanis a vá­rosból a Várhegyre űzték a zsidókat, itt is erélyes kormánybiztos fellépés vált szük­ségessé. Jeles személyiségek ítélték el az uszítást és a felelőtlen akciókat. Petőfi ezt írta: "Miért üldözitek a zsidót és mi­ért nálunk?" Hazafiatlan cselekedetnek tartotta, amely ronthatja a tiszta forrada­lom hitelét, növeli a belsőfeszültséget, és felesleges konfliktusokat teremt. Elég volt az Ausztria által szított nemzetiségi villongások kezelése, kár problémát te­remteni ott, ahol nincs, hiszen a zsidók teljes "mellszélességgel" sorakoztak a forradalom demokratikus eszméi mögé. Az uszítok visszavágtak, zsidóbérencnek nevezték a szót emelőket. Szép névsor a feddhetetlen és kikezdhetetlen Petőfi, Arany, jókai, Vörösmarty, Vasvári., és folytatható lenne a hosszú sor, mint "bérencek" Petőfi írta a sértegetőknek: "A nyomoruk (t. i. nyomorultak - szerk.) nem tudják, vagy nem akarják hinni, hogy náluk becsületesebb emberek is vannak”. A kormány mint láttuk fellépett az atrocitások ellen, de azért kiadtak fegyverbegyűjtési és összeirási rendeletet a zsidókra vonatkozóan, valamint tartóz­kodási engedélyeket szigorítottak meg. Löw Lipótot, akkor még pápai rabbit - aki az elsők között már vagy négy éve magyarul prédikált kiutasították " Löw Lobi morvaországi lakos engedély nélkül tartózkodik az országban, kiutasítandó". Hívek és tisztelők közbenjárására másí­tották meg a határozatot. A pozsonyi rendi országgyűlés úgy fejezte be munká­ját, hogy nem határozott a zsidók egyen­jogúsítása ügyében. Maradt csupán a remény: a Népképviseleti Országgyűlés. A választásokon a zsidók nem vehettek részt- Kállay Ödön és mások is javasolták a törvény előtti egyenlőség érvényesíté­sét, amellyel Kossuth és Szemere is egyetértett, de az akkori közhangulatban ezt időszerűtlennek érezték Kossuth később Angliában erről így beszélt: "Csak azt az egyet sajnálom és szégyel­lem, hogy akkor még uralgott (sic! szerk.) előítélet miatt az örök igazság szent elvét az ország zsidó lakosaira nem lehetett kiterjeszteni. ” A zsidók magukban keresve a hibát - megpróbáltak megoldást találni Kunnewalder Jónás, a hitközség elnöke kikeresztelkedett, mintegy példát statuál­va. Mások, például Einhorn lgnácz (Horn Ede), a vallást akarták reformálni ügy, hogy vasárnapra tették át a szombat szentségét. Ezek követhetetlen tévutak, elszigetelt jelenségek voltak, de az igazi, kitartó tenni akarás talált más lehetősé­get. Tyroler József rézmetsző rézkarcso­rozatban ábrázolta a forradalom jeles alakjait (Petőfit, Kossuthot, Batthyányit), és ö készítette a szép Kossuth-bankók kliséit. Az új pénz bevezetését nagy nem­zeti összadakozás tette lehetővé, melyből az izraeliták példásan részt vállaltak. Jellasics betörése után, mikor a Nemzetőrséget a frontra irányították, szabaddá vált a belépés a testületbe, a tilalom feloldatott. Voltak ironikus han­gok - például a pápaiaké: "Igen, ragad­janak fegyvert a zsidók, ha a jólétből különlegesen részesültek, vállalják a nehezét is. ” Nem részletezték, mi lehetett a "különleges jólét", ismerve az akkori társadalmi összetételt, az összeírások alapján. De a nehezét vállalták, és tisztje­ik Görgey, Klapka tanúsága szerint be­csülettel helyt álltak. Jellasics Pozsonyt veszélyeztette, a városban gyors toborzást hirdettek a zsidók, bár Jom Kippur volt, tömegével jelentkeztek a város védelmé­re. Bernstein Béla nagy munkát végzett, hogy pontos számot adjon a fegyveres részvétel arányáról Nem volt könnyű dolga. A Nemzetőrségnél vezet­tek nyilvántartást, de ezenkívül szabad­­csapatok, honvéd zászlóaljak is harcol­tak. Alighanem Görgeynek igaza lehetett, mikor Bernstein megkeresésére azt vála­szolta, kisebb gond is nagyobb volt ak­kor, minthogy azt vizsgálják, a hős har­cosok között ki a pápa, ki Calvin, Luther, ki Mózes tanai szerint szolgálta az Istent. Görgeynek egyébként a segédtisztje, Hazai Ernő és az ott szolgáló testvére, Vilmos sem titkolta származását. Táncsics Mihály zsidó zászlóaljat szerve­zett. Bár tiszti végzettséggel nem rendel­keztek, hét őrnagyot, harminc századost, huszonnyolc főhadnagyot, hetvenöt had­nagyot, harminc főorvost, három törzs­orvost, tizenhat alorvost, száz őrmestert és igen sok honvédet, nemzetőrt sikerült azonosítani Pl. Korin Fülöp, aki elkese­redésében az Amerikába való kivándor­lást szorgalmazta, amikor lehetett, a Nemzetőrségbe lépett, és századosi ran­gig vitte. Horn Ede és Löw Lipót tábori lelkészként szolgáltak. A nemzetiségiek felszólították a zsidókat a hozzájuk való csatlakozásra: “Nem volt elég Székesfe­hérvár vagy a pozsonyi húsvét? Mire vártok még?” - kérdezték. A válasz egyér­telműen a választott út eszméjétől való tántoríthatatlanságot bizonyította. Szege­den a Nemzetgyűlés utolsó ülésén e kitar­tó hűség meghozta a gyümölcsét; ki­mondták a zsidók törvény előtti egyenlő­ségét, és elismerték a "nemzeti háború körüli munkásságot és hűséget". A bukás után következett a megtorlás. Tudunk három végrehajtott halálos ítéletről. Bencze Farkas (Schöntag Bernát) Kőszegen részt vett a horvát betörés elleni harcban: felakasz­tották. Woitiz Adolf, győri születésű, nőtlen izraelita: az Őrségben elmondott lázító beszéde miatt lőtték agyon. Galitzenstein Mór a Neugebeude épüle­tében a menekülő honvédek befogadásá­ért szenvedett halálbüntetést Sokan kerültek börtönbe. Az aradi hitközség a hozzátartozóknak irt levélben vállalt kezességet a börtönben sínylődő, beteg foglyok ellátásáért. Akik önként vonultak a honvédségbe, azokat besorozták a csá­szári seregbe, és évekre külföldre vitték. Az emigráció mint egy tíz százalékát zsidók képezték. Kemény sarcot róttak a városokra. Windischgratz különösen az óbudai zsidókra haragudott, de nem kímélte a többi várost sem. Súlyos és kegyetlen sarcot követeltek, s nem ke­gyelmeztek. Évekkel később sikerült elérni, hogy egy iskolaalapba gyűjthették össze a pénzt, körülbelül egymillió forin­tot, ebből építették a rabbiszemináriumot és a tanítóképzőt. Nagy zökkenés zavarta meg gondolataiban Bernstein Bélát. Megér­keztek valahová, kiterelték őket a vago­nokból, észre sem vette, hogy egy katona nagyot lökött rajta, belépett egy kapun, ahonnan többé számára - és többségük számára nem lehetett visszaút Mire gondolhatott akkor?! Talán arra, hogy a zsidó a leg­jobb "villámfogó" az elkeseredés és kilátástalanság levezetésére. Meg arra is, hogy az üldözés, a bevagonírozás, az ordító, lökdösö német katonák, az egész ott látható tábor mennyire ellen tétes március gondolatával A '48 49-es sza­badságharcról nem változott meg a vé­leménye. Ezek a napok dicsők voltak, e megállapítás nem azonos a felelőtlenség­gel vagy konfliktusmentességgel Löw Lipót nemhiába idézte a korabeli sajtó­ban Jesája próféciáját: "Mert íme újat teremtek, most fejlődik, nem értenétek. Hiszen utakat készítek a pusztába, folyó­kat a kietlenségbe" A zsidóság ezt az elsők között megértette, ásót, kapát kí­vánt fogni, és ahol-amikor lehetett, fo­gott is az új utak építéséhez Százötven év távlatából sem látjuk ezt másképpen. Büszkék vagyunk, hogy elődeink annyi megkísérlés, rossz­indulatú próba ellenére a szabadság és demokrácia eszméje mellé álltak, és hűséggel kitartottak. Övezze emléküket az utódok elismerése. A M anhattanbenösszeállított, Manhattaniek SZÁMÁRA BEMUTATOTT, MAGYARNYELVŰ TV MŰSOROK: II UNGAR UN MAGAZINÉ EXTRA Szombat délelőtt 10 órakor a 34-es és vasárnap délután fél 3-kor a 16-os kábelcsatornán. ERISS HÍREK MAGYARUL Péntek este 6 órakor az 57-es és hétfőn délelőtt fél 10-kor az 56-os kábelcsatornán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom