Newyorki Figyelő, 1997 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1997-08-31 / 8. szám
4 NEWYORKI FIGYELŐ 1997. augusztus 31. BENEDEK ISTVÁN GÁBOR: "Építsetek számomra szentélyt és lakni fogokköztetek." ..., . * (Mózes II.25/8.) A ZÜRICHI PÁNCÉLTEREM 75 ÉVES A BUDAPESTI NAGYFUVAROS UTCAI ZSINAGÓGA Amikor a világ közvéleménye .megrendültén értesült a svájci bankok második világháborús hőstetteiről, miszerint vagonszámra vették át a nácik aranytömbjeit, azt a fülbevalókból, karkötőkből összeolvasztott kincstömeget, amelyet Frankék, Eichmannék, Kurt Becherék raboltak össze a németek által megszállt keleteurópai országok zsidó lakosságától, újra eszembe jutott a csabai gettó. Hat éves voltam. Ekkor lettem érintett, koravén szemtanú egy ügyben, amely, úgy látszik, nagyon nehezen zárható le. A téglagyár udvarára három nagy ponyvalapot terítettek,, s ezek előtt kellett kinek-kinek elvonulnia úgy, hogy a végén a zsebekben, a hátizsákokban ne maradjon semmi érték. Ékszer, pénz, pulóver, gyógyszer, toll, ceruza, tű és cérna. Aztán jött a szerelvény, s a rövid debreceni, majd ausztriai kitérő után, legalább is velünk, meg sem állt a németországi Bergen-Belsenig. Ahol egy kisgyerek - valahai magam - igazán csak a csodák sorozata által maradhatott életben. Most csupán annyit: a 11/a jelű barakkban infemális állapotok uralkodtak. A drótkerítés melletti sínen hajnalonta a kopasz és csíkos ruhájú heftlingek billenős vaskocsikat toltak végig - a platókra feldobálták az előző huszonnégy óra halottait - s irány a krematórium. A tetvektől agyonmart lágerlakók olyan éhesek voltak, amit leiri nem lehet, Sn legalábbis képtelen vagyok rá. A tőlünk jobbra eső priccsen feküdt Neumann bácsi, a híres "Neumann és Fónai országos sodrony - és fonott drótkerítés"-ből "a" Neumann. Odahaza köpcös, pocakos férfi lehetett, itt görnyedt, aszott vénember. .Állítólag majdnem olyan gazdag volt, mint Chorin vagy Goldberger. Negyvennégy Szilveszterén Neumann bácsi üzletet kötött Weisz Kóbival, tótkomlósi szülőfalum fényképészével. A szerződés úgy szólt: ha ezentúl Kóbi Neumann bácsinak adja napi élelemadagja harmadát, megkapja az országos cég tulajdonának negyedét, azaz a Neumannra eső vgyonrész felét. Beleértve a svájci bankszámlát. Weisz Kóbi szegényke fényképész volt, gabonapiaci kopott műtermét is csak úgy tudta fenntartani,hogy keresztbe dolgozott Matalik Emil szlovák képkeretezővei. Viszont büszkén elmondhatta, hogy édes testvére Bolmányi Ferencnek, igen, "annak" a Bolmányinak, aki 1932-ben' elnyerte a Nemzeti Szalon nagydíját és ezt követően elkészíthette Horthy Miklós híressé lett óriási festményét a várbéli lakosztály számára. Kobi folyton azon kesergett, micsoda galádság a kormányzótól, hogy házi piktorát - szerinte a magyar Michelangelót - nem mentette meg a munkaszolgálattól. Örökre szégyellni való kára lesz az országnak, ha ezt a nagy tehetséget megölik valahol mondogatta. A hirtelen nyakába szakadt vagyon lehetőségétől, ha nem is megőrült, de megbuggyant. Hogy ő, a szegény kis komlósi senki, pár kanál dörgeműzéért, néhány szelet kenyérért nemcsak a falu, egyenesen több falu leggazdagabb embere lett. Mert hogy a nácik elveszítik a háborút, ez ott, Hannovertől hatvan kilométerre, a lágerélet borzalmai közepette sem volt kétséges. Legföljebb az, ki éli túl a fogvatartókat, ki kerül haza. A sors azonban sajátos logikával működik. Mert meghalt Neumann, s elpusztult Weisz Kóbi is. És nem azért, mert a pokolban nem lehet a Baál aranyával egyezséget kötni. Közönségesen éhenvesztek. Molnár Károly kollegánk és barátunk sok-sok évvel mindezek után, és most már hozzátehetem: soksok éve* is, úgy számolom, 1967-ben, amikor képtelenségnek tűnt a legcsekélyebb kárpótlás is, írt egy jó novellát; a Nők Lapjában jelent meg. "A világ minden madara" - ez volt a cime. Mintha Weisz Kóbi történetét forgatta volna tovább. Hogy a gazdag ember a titkos svájci bankszámláját egy madárról nevezte el. Az örökös azonban tífuszt, s vele amnéziát kapván, elfeledte a bank nevét. De ami rosszabb volt, a kódot is. A madárnevet. Az ő történetében azonban - jogi szakszóval - a kedvezményezett ' szerencsésen hazatért. És immár békében, át nézett minden lexikont. Madártani kézikönyveket vásárolt. Kitömött rigókat, fülemüléket, nádi poszátákat nézegetett a természeti múzeumokban. Hátha beugrik hajdan beteg emlékezetébe a megfelelő név. Nem ugrott be. És amikor már lehetett, az elsők között utazott nyugatra, Svájcba persze. És járta Zürich, Bem utcáit, bámulta a j banképületek »feliratait, órákig lapozta, forgatta a telefonkönyveket. Amit keresett, hiába kereste. A Lipótmezőn sem volt szerencséje, mert hogy a végén oda szállították. Azt mondta minap egy jó barátom, ő ugyan nem tölti ki a kárpótlásra vonatkozó kérdőíveket; nem érdekli se a magyar, se a svájci bánatpénz. Megalázónak tartja. Mit is felelhettem volna erre? A csabai gettó nem volt megalázó? Meg a csendőrök őrült kutakodása egy-egy elrejtett jegygyűrű után? És a vagonok? A 1 lágerek patkányai, s persze a fogakból kivert aranytömés? Aki meg visszajött, kifosztott lakást talált és gyakran gyűlöletet maga körül. Most meg itt-Még mindig számosán vannak azok, akiket sok emlék köt a Nagyfuvaros utcai zsinagógához. Vannak, akiket itt vettek fel Abrahám szövetségébe. Vannak, akik itt tanulták meg a vallás alapjait. Vannak, akiknek itt volt a Bár-Micvájuk, akiknek esküvője volt itt és természetesen, akik ide jártak imádkozni. Néhány: éve megújult a zsinagóga építménye. Modern padlófűtés biztosítja, hogy télen is használható. Jelenleg a körzetnek 2500 tagja van, akik közül csak 70-80 fő, akik rendszeresen eljárnak ide imádkozni. Vallási és világi vezetésünk célul tűzte ki, hogy vissza édesgessük a kommunizmus alatt elvesztett tagokat. » Nőtagozatunk valláskulturális rendezvényei egyre látogatottabbak, számos vendégelőadó színesíti a magas színvonalú programokat. Rendszeresen felkeressük betegeinket. Figyelemmel kísérjük öregeink, az egyedül maradottak életét, élelmezési és anyagi segélyben részesítjük őket. "Idősek klubjáéban koros személyek tartalmas időtöltésre találnak. Talmud Tóránkat évről évre mind több fiatal keresi fel, ahol megtanulhatnak héberül, megismerhetik a vallás alapjait, történelmet, zsidó hagyományokat. Szombati kiddusok alkalmával héber dalok (z'mirot-ok) csendülnek fel, ami megvidámítja a szíveket és új színt hoz a megszokott rituáléba. Hitközségünk szeptember 21-én emlékezik meg zsinagógánk alapításának 75. évfordulójáról. Tisztelettel meghívunk és várunk mindenkit, aki részese kíván lenni e szép ünnepségnek! Legyen áldott az az út, amelyen tovább haladva eljutunk majd zsinagógának többi évfordulójához. DEUTSCH LÁSZLÓ a Nagyfuvaros utcai zsinagóga főrabbija A CFAT-I MÚZEUM BESZÁMOLÓJA A magyar nyelvterületről származó zsidóság cfáti emlékmúzeumának igazgatója, Lusztig József barátunk megküldte az intézmény működéséről szóló jelentését, amelyet az alábbiakban kivonatosan közlünk és amely meggyőzően tükrözi a múzeum fontosságát és odaadó, szakszerű tevékenységét. A múzeumban több, mint 22.000 tárgy gyűlt össze. Ezek egy része ki van állítva, nagyobb része pedig el van raktározva. Többezer tárgyat számológépbe vezettek, fontos adatokat pedig internet vonalba iktattak. Egy Askalon-i iskola növendékeit egésznapos tanulmányon látták vendégül. A magyar TV részére március 12-én bemutatott film készült. Az ausztráliai Melbourne-ben rádión és sajtóban számoltak be a Múzeum működéséről. A magyar-zsidó kultúra területein alkotott szellemi nagyságokról jegyzék készül. Mintegy 3000 név gyűlt eddig össze, többségüket már komputerizálták. Gyűjteményes jegyzék készül a munkaszolgálatosok nevéről. Új szerzemények körében a Múzeum birtokába került a nagykanizsai Chevra Kadisa könyvében talált XIII. századbeli illusztrációk fényképmásolata, a Szombarhelyről és környékéről deportáltakra vonatkozó, mintegy 3000 okiratmásolat, Reviczky Imre, a Népek Jámbora iratai és kitüntetései. A Tel Aviv-i Diaszpóra Múzeum a Magyar Zsidóság Albumának kiadását tervezi. A munkához múzeumunk jelentős anyagforrást képvisel. A Múzeum ezúton is kifejezi köszönetét önkéntes dolgozóinak kitartó munkájukért és kiváló fordítási tevékenységükért. ., nnmonnnnn--------------ott feléledt a sanda irigység. Hogy mire föl a kárpótlás? Hát arra föl, gondolom, miszerint vannak rendezetlen számlák. Amiket egyszer, mégha gesztus értékűen is - el kell kezdeni kiegyenlíteni. Tudom én, ezek régi dolgok. Sőt, azóta is történt egy és más a környezetünkben. Ami alatt megtanultuk, sajnos, csak az ember okozta emberi szenvedés folyatólagos.És legföljebb remélhetjük, hogy a bosszú bosszújának bosszúja, s vele az őrült genocídiumok sora egyszer végetér. (A balkáni történésülések nem sok reményt hagynak.) Mindenesetre itt van a tévében ez a jó kis gemütlich sorozat. A zürichi páncélterem. A rokonszenves Berger úr jön, megy a nagyvilágban,s tűzön-vizén át képviseli, védi, óvja, méghozzá hősies furfanggal szent bankja szent érdekeit. A bankét, ahol, hála Isten, felelősséggel vigyázzák a világ minden madarának aranyát.
